Összehozott a véletlen: barátokra leltünk!, Hidaskürt

   Hidaskürt – Somlóvásárhely

   Forgalmas az Élet országútja: nyüzsgő csapatok jönnek-mennek, találkoznak; elválnak, vagy együtt maradnak, soha többé nem keresik egymás társaságát vagy éppen szoros kapcsolatot alakítanak ki.

   Ilyen véletlenek pedig akadnak. Néhány napja tudtuk meg, hogy anyaországi gyerekek lesznek vendégeink, akik egy program keretében ismerkedni, barátkozni, új ismereteket szerezni jönnek a Felvidékre, Gömört, Mátyusföldet, Csallóközt látni. Május 18-án érkeztek  hozzánk. Korosztályuknak megfelelően a mi hatodikosaink és hetedikeseink ültek melléjük baráti bemutatkozásra. Meséltünk mi is, ők is. Néztünk képeket, videókat, futballoztunk egy kicsit a tornateremben. Mindenki jó valamiben, mondták, és ez alatt kizárólag az eredményes tanulást értették: a lányok táncolni szeretnek, zenét hallgatni, kicsikkel foglalkozni. A fiúk öröme a foci, a roller, a küzdősportok.

   Halmay Zsuzsa és Papdi Annamária tanárnők meséltek iskolájuk mindennapjairól, gondjaikról, céljaikról. Náluk is fontos a színház, a tánc, a népi kultúra és a testnevelés. Mi is, ők is kis létszámú falusi iskola vagyunk. Ennek van előnye és hátránya is: bármely programhoz össze kell fogni több osztálynak.

   Vendégeink kívánságára délben Pozsonyba vitt a busz. Sokat meséltünk nekik a fővárosról. Tettünk egy tempós belvárosi sétát, csipegetve a látnivalókból úgy, hogy sok-sok érdekesség férjen a gyorsan múló délutánba: Dunaparti sétány, Szent Márton Dóm, Főtér, Mihály-kapu, híres szobrok, szökőkutak, a koronázási útvonal palotái, a színház, a filharmónia, a múzeum, a kikötő, a képtár és máris a híd alatti parkolóban várt a buszunk. Reméljük, hogy a rengeteg információból valami megmarad vendég barátaink emlékezetében: valakinek a híd, másnak a zsinagóga emlékmű, az Andersen-szobor, esetleg a borzongató hóhér-háza, vagy a régen betemetett és újra megtalált Halász-kapu a színház előtt. Lentről láttuk a Várat és a Parlamentet. Meséltünk Szent Erzsébet és Petőfi szobráról is, a Duna utcai magyar iskoláról, a Szőttesről, a Pátria rádióról. Szlovákiai magyar szomorú gondjainkról és büszke örömeinkről. Emberi mindennapjainkról, iskoláink eltérő vagy éppen igen hasonló jövőképéről.

   Elbúcsúztunk. Megígértük, lesz folytatás: vagy ők jönnek, vagy mi megyünk.

   Köszönet iskolánk igazgatóságának, hogy ezt a ködből felbukkanó baráti kapcsolatot elfogadta és ápolni ígéri. Köszönet a somlóvásárhelyieknek, hogy a sok-sok lehetőség közül minket választottak.