Emlékpadot avattak Felsőszeliben

   A falu parkjában különleges ünnepségre gyűltek össze a meghívott vendégek és a falu lakosai.

   Bevezetésként a Paradigma zenekar Radnóti Miklós: Nem tudhatom című megzenésített versét énekelte el, Molnár Rita szerzeményét, mellyel megalapozták a hangulatot.

   Ezután Felsőszeli polgármestere, Dobosy Pál köszöntötte a jelenlevőket, külön a testvértelepülés, Kaposszekcső küldöttségét, továbbá Mágocs és Dombóvár vezetőit. Elmondta, hogy a kitelepítés és deportálás emléknapját eddig a három település váltakozva tartotta meg mindig máshol. Miután az idén emlékpad avatására került sor Kaposszekcsőn Molnár Imre jóvoltából, ezért úgy döntöttek, hogy ezentúl falunk is részese lesz a közös megemlékezésnek.

   A vendégek közül Kaposszekcső polgármestere, Badáczy-Csiba Zsuzsanna beszédében kifejtette, hogy kitelepítettek leszármazottjaként ő is mélyen átérzi a fájdalmat, mely az otthonukból kiszakított családokat és rokonaikat érte. Ezért is tartja fontosnak a közös megemlékezéseket, melybe most már Felsőszeli is bekapcsolódik. Majd kihasználva az alkalmat, átadta a díszpolgári címet Dobosy Pál polgármesternek, a két testvértelepülés együttműködésének erősítéséért kifejtett munkájáért.

   A pad adományozója, Molnár Imre beszélt a történelmi eseményekről, melyek hatására megérett benne a gondolat, hogy emlékpadot adományozzon a két településnek, hogy legyen az egy kapocs, mely összeköti a szétszakított családok utódait. Beszédében felvázolta az emberveszteséget, melyet a mátyusföldi falu 1947-ben átélt.

   Az adatok szerint 240 családot (1151személy) vittek el Csehországba munkaszolgálatra, majd áprilistól 310 családot (1321 személy) telepítettek ki Magyarországra. 3809 lakosból 1337 maradt. Az adatok ismeretében tudatosította, hogy ezekről az igazságtalanságokról nem szabad elfeledkeznünk. Majd így vallott: ”Eszembe jutottak nagyanyám szavai Hangospusztáról, ahová Kertész dédszüleimet és fiukat vitték idős emberként. Elbeszélése alapján Kertész János élete végéig utazóládában tartotta dolgait és állandó készenlétben volt a HAZAUTAZÁSHOZ.

   Hálás vagyok a sorsnak, mondta Molnár Imre, hogy összehozott Dr. Havasi János jogász, újságíróval, aki már sajnos nem lehet közöttünk. Ő volt az ötletgazdája ennek a kezdeményezésnek, hogy valami módon a jövő generációk is értesüljenek őseik megpróbáltatásairól és közösségünk sérelmeiről. A most Felsőszeliben avatott emlékpadnak van egy párja Kaposszekcsőn. A két pad legyen a Felsőszeliből kitelepítettek és deportáltak megpróbáltatásainak szimbóluma és egy képzeletbeli kapocs a 33 település között, ahová a felsőszeliek kerültek.”

   Az emlékpad a pihenés mellett az emlékezést is szolgálja, hogy a kései utódok gondolkodjanak el a szülőföldről, a hazaszeretetről, azokról az értékekről, melyeket elődeink alakítottak ki, s nekünk is kell rájuk vigyáznunk. Felhívta a figyelmet, hogy a padon elhelyeztek egy QR-kódot, melynek segítségével olvashatóvá válnak az adatok Danajka Lajos: Mesélő utcák, 2010 kötetéből a kitelepítésről és a deportálásról.

   A leplet Dobosy Pál polgármester és Molnár Imre alpolgármester vonta le az emlékpadról, majd megköszönve az alkotónak az ötletes megoldást, átadta a szót Panyik Imrének.

   A díszműkovács elmondta a jelképek értelmezését. A falu címeréből indult ki, tehát az alsó részen a torony látható, melyről a kakas elrepült, vagyis a lakosok a falujukat elhagyták. A virágok szintén távolabb kerültek a toronytól, mert az emberek is ki lettek tépve a szülőföldjükből, mint a virágok. Szerencsére a gyökerek itt maradtak. A központi szív a Salamoni csomóba megy át, mely a magyar királyi jogart díszíti. Az alkotó úgy gondolja, hogy a szívfájdalom idővel átmegy a szeretetbe. Bevallotta, hogy a szívet tartó négy levél készítésekor neki is keveredtek az érzései. Ugyanis személyes érintettség állt fenn, mivel édesapja szintén Podbořanyba került sok más társával együtt. Tehát az egyik levélen ez a város szerepel, a többi három levélen Békés, Tolna és Baranya vármegye olvasható. Felsőszeliből ezen megyék 32 településére rakták szét a magyarokat. Így a csehországi deportálás és a Magyarországra telepítés együtt került megjelenítésre az emlékpadon.

   Minden családnak vannak sebei, s ezeket csak úgy tudjuk kezelni, ha beszélgetünk róla, ha felidézzük és emlékezünk. A megmaradásunk csak úgy lehet teljes, ha tiszteletben tartjuk elődeink harcát, önfeláldozását és odaadását. Az emlékpad legyen egy kapocs, hogy lélekben együtt lehessünk azokkal, akiket a sors kegyetlenül meghurcolt a magyarságuk miatt.