Széles körben ismert tény, hogy napjainkban a szlovákiai közszféra nem éppen a bőség éveit éli meg. Egyebek mellett igaz ez az állami adóbevételektől nagyban függő megyei önkormányzatokra is, amelyeket tovább sújtott az a körülmény, hogy az állam a jövőre tekintve nemes egyszerűséggel csökkentette a jövedelemadóbevételek megyék céljaira fenntartott részarányát. Ennek egyik ékes példája Nyitra megye, amellyel úgyszólván emberemlékezet óta nem fordult elő, ami legutóbb, nevezetesen, hogy egy évet kevesebb bevétellel zárjon, mint az előzőt. S persze mikor máskor, ha nem éppen ebben az időszakban fogadnák el a szociális szolgáltatókra vonatkozó komfortkritériumok szigorított ellenőrzéséről szóló új jogszabályt (2023-ban lépett életbe), mely úgyszólván kikényszeríti, hogy főleg a régebbi bentlakásos szociális intézmények fenntartói szinte egycsapásra nagyléptékű ingatlanberuházásokat (átalakításokat, bővítéseket) hajtsanak végre, azaz hogy beruházási terveinél erre a területre összpontosítson elsősorban – már ha nem akarják becsukni vagy radikálisan csökkenteni a fogadható rászorultak számát. Nyitra megye vagy két tucat ilyen intézményt üzemeltet, tehát igencsak van mit tennie.
Ettől függetlenül persze az élet nem áll meg, nagytérségi önkormányzatainknak az ilyen időkben is el kell látniuk feladataikat minden hatáskörükbe tartozó területen. Érvényes ez a közlekedésre is, ami a megyék esetében elsősorban (de nem kizárólagosan) a másod- és harmadosztályú utakat, s azok fenntartását, karbantartását jelenti. Ha áttekintjük Nyitra megye ezirányú beruházásait az elmúlt másfél év során, sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy az útfelújítások üteme, elsősorban a fentiekben említett okoknál fogva, lelassult. S ha már a megyei úthálózatról beszélünk, akkor itt kell említést tenni a Vág két partját a Vágsellyei járás déli részében összekötő farkasdi kompról is, amely szintén a harmadosztályú utaink szerves részét képezi.
A komp lassan immár két éve nem jár. Ahogy arról korábban a Terra hasábjain a Megyei Hírek rovatban korábban beszámoltunk, az addig használt úszómű műszaki állapota szakértői felmérés alapján a néhány évvel ezelőtti nagyobb (és több kisebb volumenű) javítás ellenére a továbbiakban immár nem tette lehetővé annak biztonságos használatát, élettartama lejárt. A megyei útkezelő vállalat ebben a helyzetben a folyó két partja közti közlekedés jövőbeni biztosítása érdekében két lehetőséget vett számba: egy új, illetve hosszabb távon üzemképes komp beszerzését, vagy, ha ezt a megye anyagi helyzete, illetve leginkább az elérhető külső források lehetővé teszik, egy híd építését.
Habár ez utóbbi opció egy sor nyilvánvaló előnnyel járna (elég, ha csak az átkelés gyorsaságára, valamint annak állandó lehetőségére gondolunk – a komp különböző okoknál fogva, de leginkább a vízállás miatt, a rendes üzemeltetési idő alatt is csak hellyel-közzel járt), s Branislav Becík megyeelnök tavaly több ízben is nyilvánosan kommunikálta, hogy támogatna egy ilyen megoldást (sőt, a Magyar Szövetség frakciójának felvetéseit a komphiány ügyében épp ennek az alternatívának az előtérbe helyezésével hárította el), viszont, mint az a szakértőktől beérkezett adatokból kiderült, a hídépítés költségeit fedezni hivatott súlyos eurómilliók egy nagyságrenddel haladják meg nem csupán az új komp beszerzésének árát, hanem annak többéves üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokat is.
Arról nem is beszélve, hogy ha a megyének sikerülne is biztosítania a hídépítéshez szükséges (a megye beruházási lehetőségeit tekintve már-már gigászinak minősülő) anyagi eszközöket, még akkor is egy legalább 5-6 évet felölelő tervezési, előkészítési és építési folyamattal kellene számolni. Ebben a helyzetben pedig nem lehet vita tárgya, hogy az előttünk álló, még ha adott esetben utólag átmenetiként is záruló, de mindenképpen sokéves időszakra egy új komp által kell biztosítani a Vág két partja közti átkelés lehetőségét.
A Magyar Szövetség Vágsellyei járásban megválasztott képviselői, Agócs Kőrösi Ildikó, Tölgyesi Róbert és jómagam az elmúlt év folyamán több alkalommal is sürgettük az új komp beszerzését. S mivel a megoldás még a 2025-ös költségvetés tervezésekor sem körvonalazódott, a Magyar Szövetség vágsellyei járási elnökségének 2024. szeptemberi felszólítása alapján a párt megyei frakciója, valamint kerületi tanácsa is önálló témaként foglalkozott a kérdéssel. Ez utóbbi szerv határozata alapján végül az idei év elején elvi megállapodás született Nyitra megye vezetésével az új farkasdi komp beszerzéséről.
Mivelhogy azonban a szükséges döntéseknek a megyei közgyűlés szintjén is meg kell születniük, így az előttünk álló márciusi önkormányzati ülésen immár a képviselőtestületen a sor, hogy az új komphoz szükséges pénzügyi keret biztosításával elindítsa a komp beszerzésének folyamatát. Mint az a bevezetőben említett körülményekből leszűrhető, a szűkös anyagiak okán ez egyáltalán nem lesz egy könnyű döntés, de a Magyar Szövetség frakciója kész ennek érdekében a falig elmenni. A képviselőtestület remélhetőleg sikeres tanácskozásával persze még nem ér véget a történet. A Vágsellyei járás megyei képviselőinek, illetve a Magyar Szövetség teljes megyei frakciójának a beszerzési folyamatot (beleértve a közbeszerzést, szerződéskötést, gyártást és engedélyeztetést) mindvégig figyelemmel kell követnie, nehogy véletlenül homokszem kerüljön a gépezetbe, amely a kívánt gyors eredményt akár el is gáncsolhatja.
Két éve tehát, hogy várunk a komp-helyzet orvoslására, de most végre úgy tűnik, hogy közelebb kerültünk a megoldáshoz. Bízunk benne, hogy ha a kellő akarat meglesz, jövő tavasszal már az új farkasdi komp ünnepélyes üzembe helyezésén találkozhatunk.
Baranyay Zsolt,
a Magyar Szövetség Nyitra megyei frakciójának tagja
Menü |