Akire kíváncsiak vagyunk Szabó Imre

   A kilenctagú zsűri egyhangú döntése alapján a Szlovák Tényirodalmi Klub 2022-ben Szabó Imrének ítélte a Vojtech Zamarovský Nemzeti Díjat, a tényirodalom területén végzett maradandó értéket teremtő tevékenységéért. Ezt a rangos díjat minden évben két szlovák író kapja meg. Az idei második díjazott Pavol Parenička lett. A díjakat dr. Jozef Leikert, a Szlovák Tényirodalmi Klub elnöke adta át a pozsonyi Zichy-palotában 2022. október 20-án.

   Ennyi röviden a szlovák sajtóban is megjelent „hivatalos” hír.

   Mi, tardoskeddiek azonban a hivatalos hír mögött látjuk az embert is. Hiszen a tótmegyeri Szabó Imre a miénk is. Kevés híján hét éve a Tardoskeddi Férfikar tagja, szólóénekese és – ha kell - harmonikása, aki ott van az énekkar minden fellépésén. Ő már tardoskeddi is. Számunkra ugyanúgy ide tartozik, mint szülőfalujába, Tótmegyerre, amelyet a könyveivel „tett fel” a térképre, Tardoskeddet pedig a hangjával, az énekével. Író és zenész egy személyben. Melyik számára a fontosabb? Mindkettő. Se írás nélkül, se zene és éneklés nélkül nem tudna élni.

   Szabó Imre 1952-ben született, tehát ebben az évben ünnepelte 70. születésnapját. A Tótmegyeren lezajlott rendkívül szép születésnapi ünnepségen, 2022. október 8-án ott volt mindenki, aki fontos neki: a család, a kollégák, a tótmegyeri barátok, mindannyian, akik elismerjük, tiszteljük, megbecsüljük és szeretjük ezt a hihetetlen munkabírással és szorgalommal megáldott embert.  Mindazok, akik nélkül – Szabó Imre szavaival élve – nem sikerült volna, vagy csak részben, elérnie mindazt, amit elért. Többen mondtak méltató beszédet, köztük Ivan Ferenčák mérnök, a Strabag építőipari vállalat igazgatója, valamint dr. Peter Kartous, a Szlovák Heraldikai Klub elnöke, aki emlékplakettet adott át Szabó Imrének. A meghívott vendégek egyike volt dr. Jozef Leikert, a Szlovák Tényirodalmi Klub elnöke, aki maga is a Zamarovský-díj tulajdonosa. Beszédében nagyon találóan, tűpontosan jellemezte, majd méltatta az ünnepeltet. Többek között ezt mondta:

   … Egy könyvmoly, egy írásmániás ember, aki egyfolytában történelmi tényeket és összefüggéseket keres. Semmit sem hagy a véletlenre, ezért megállás nélkül kutat, ellenőriz, kiegészíti az ismertet az eddig ismeretlennel. Buldog módjára megy a célja felé. Kitartó és hajthatatlan. Nem lép vissza.

   Történész, ismeretterjesztő könyvek szerzője. Egy lelkiismeretes történész, aki tiszteletben tartja a tényeket és komolyan veszi azokat. Patikamérlegen méri a megfelelő arányokat. Pontosan tudja, hogy elég egy apró eltérés és a gyógyszer méreggé válik. Szerencsére az irodalom még senkit sem mérgezett meg, de könnyen mérgező lehet, ha valamit rosszul, pontatlanul vagy szándékosan félrevezetően írunk…

   Köszöntője végén pedig bejelentette, hogy a kilenctagú zsűri egyöntetű döntése alapján Szabó Imrének ítélték az idei Vojtech Zamarovský-díjat… majd gratulációja kíséretében átadta az oklevelet és a bronzból készült plasztikát, Alojz Drahoš akadémiai szobrász művét.

   Egy földrengés sem okozhatott volna nagyobb meglepetést… Szabó Imrét teljesen váratlanul érte ez az elismerés. Nemcsak őt, mindegyikünket. Néhány másodpercig szinte nem jutottunk szóhoz. Szabó Imre megpróbálta megköszönni, de egész egyszerűen képtelen volt rá. Elcsuklott a hangja az első néhány szó után… csak intett, hogy majd,…  később… Ekkor mindannyian felálltunk és felhangzott a taps. Lelkesen, örömmel ünnepeltük, mert megérdemelte. Egy szlovák nyelven író tótmegyeri magyar ember, aki könyveiben leírta és közreadta szülőfaluja teljes történelmét a legrégibb időktől egészen napjainkig. Kezdve az őskori régészeti feltárások leletanyagainak feldolgozásával, a település létrejöttével, a nyelvjárás kialakulásán, a viseleteken, a réges-régi temetkezési szokások, énekek összegyűjtésén, kottázásán és feldolgozásán keresztül egészen a Károlyi család és a hozzájuk kötődő híres-neves tótmegyeri fácános történetéig. Feldolgozta a község szakrális építményeinek és iskoláinak történetét. Az évek folyamán kiadott 27 könyvet, és számtalan újságcikket írt. A 2000-es évek elején kezdődött műfordítói tevékenysége: vadászkönyveket és történelmi témájú könyveket fordított magyar eredetiből szlovák nyelvre – elsőrangúan, magas színvonalon… és közben zenélt, énekelt, évtizedekig vezette a környéken közkedvelt KRYM zenekart, 8 évig volt a tótmegyeri Kolúvka vegyeskar karvezetője, és a mai napig a tótmegyeri katolikus templom kórusának szólistája. Mindeközben „civilben” egy nagy pozsonyi vállalat közgazdász mérnöke volt, majd napjainkban, nyugdíjas korúként a vállalat irattárosaként dolgozik. Elmondani, felsorolni is sok. Ez az ember soha életében egy percet sem unatkozott. Bírta erővel, energiával, kitartással. Az évtizedek során számtalan elismerést, kitüntetést kapott. 

   Közel 10 éve vagyok Szabó Imre magyar fordítója. Amikor elkezdtük a közös munkát, azt mondta nekem, hogy ez a munka nagyon nehéz, de nagyon szép. Így van. Ez a munka hihetetlenül érdekes, kalandos, izgalmas, de valóban borzasztóan nehéz. Nemcsak magamnak akartam megfelelni, hanem természetesen elsősorban a szerzőnek, ami távolról sem volt könnyű. Szabó Imre igényes megbízó volt. Magát sem kímélte és a munkatársait sem. Nem ismert akadályt, amit eltervezett, aminek nekifogott, annak mennie kellett, azt meg kellett csinálni, be kellett fejezni.

   Sosem felejtem el, amikor annál az első fordításnál, a Károlyi-könyvnél, az egyik fejezetben volt egy hétsoros körmondat. Mindig ellenőrizte a lefordított részeket. És belekötött ebbe az egy mondatba: ez mi? írd át! Most már megmondhatom, fogalmam se volt, hogy mi nem tetszett neki. Átfogalmaztam. Kemény fél órámba telt.

   Később, a Fácános-könyv már egy közös munka lett. Abszolút megbízott bennem. Ha szerkesztésről volt szó, vagy utánkeresésről, kiegészítésről, a rengeteg lábjegyzet megírásáról, csak annyit mondott: csináld, ahogy jónak látod! Már nem volt szükség ellenőrzésre. Tudta, hogy minden rendben lesz. Amikor szóba jött a Károlyi-könyv második, bővített magyar kiadásának lehetősége, csak egyetlen kérdést tett fel: Megcsináljuk? Erre részemről kizárólag egyetlen válasz létezett: Igen, megcsináljuk.

   Szabó Imrének további sok sikert, töretlen erőt és egészséget kívánok az elkövetkező években is!