KINCSES BOX

   Angoltanárként igyekszem bebiztosítani a diákjaimnak minden olyan jellegű angol nyelvű irodalmat, amelyből nem csak tanulhatnak, hanem esztétikai, értelmezési, és grammatikai szempontból is gazdagíthatják nyelvtudásukat. A könyvüzletek polcain számtalan ilyen könyvet találni – az ember ilyenkor gyakran beleesik a „bőség zavara“ problematikájába. Ritkán fordul elő, hogy a tanárnak nem kell keresgélnie, hanem úgymond az ölébe pottyan egy olyan kötet, amely tartalmazza mindazt, amire szükség van ahhoz, hogy a könyv aktívan alkalmazható legyen az angolórákon.

   A napokban ez történt velem. Kezem közé akadt – na jó, nem akadt, hanem ajándékba kaptam –falum népszerű írójának és költőjének, Fellinger Károlynak egyik mesekötete – a Kincsesláda. Ebben nem is volna semmi különös, ám Pallai Károlynak köszönhetően Károly meséi immár angol nyelven is megtalálhatók a kötetben. Így a könyv teljes címe: The Theasure – Kincsesláda.

   És hogy miért is jó egy falu néphagyományának, történeteinek, meséinek, legendáinak ha angolra fordítják őket? A laikus erre azt mondaná, hogy teljesen felesleges. A magyar nyelv szépségeit, fortéjait, és hamisíthatatlan szóhasználatát szinte lehetetlen Shakespeare nyelvébe átültetni, hiszen megannyi módon tudja érzékeltetni a mozgást (ballag, csámborog, kószál, kóborol...), a szépséget, az ármánykodást és még sorolhatnám. A kötet angol fordítását tekintve itt is kilóg a lóláb, mivel egyes frázisok, melyek az eredeti magyar nyelvben csodásan zengenek, az angol fordításban a magyar olvasónak ridegnek, száraznak, élettelennek tűnhetnek. Mindez persze nem a fordító hibája, hanem a két nyelv közti különbség, mely a történetek soraiban olykor erősen kitűnik. A kétnyelvű kötet ékes bizonyítéka anyanyelvünk semmihez sem fogható erejének, zamatának, és gyümölcsöző sokszínűségének.

   Másfelől viszont a fordításnak is meg vannak a maga előnyei. Pallai Károlynak hála a Mátyusföld környéki mesék, történetek, és népek hagyományai elérhetővé, testközelibbé válhatnak az idegen ajkúak számára is, sőt, eljuthatnak a tengeren túlra, hogy az angolok, vagy akár az amerikaiak is megtudják, hogy mennyi szépség, csoda és kultúrális emlék található meg ezen a tájon. Véleményem szerint Fellinger Károly ezzel a kötetével egyfajta küldetésének is tekinti, hogy hagyományainkat illő megismertetni másokkal is, ezzel felnyitva a szemüket, és közelebb hozni számukra a régió elrejtett „Kincsesládáját“.