Erdély újranemesítői Galántán

Második figyelmeztetés

   Bő másfél év telt el e kötet elődje, az Erdély újranemesítői című könyvem meg- lenése óta. A kötet fogadtatása körüli természetes szerzői izgalmat némileg ugyan csillapította – vagy talán inkább fokozta? –, hogy a szereplők, a hat erdélyi főne- mesi család túlélésével, tényleges visszatérésük körülményeivel és perspektíváival foglalkozó történetek egészen megható érdeklődésnek örvendtek. A vizsgálódás feszültségét azonban tovább táplálta, hogy tudtam: egyetlen rövid pillanatát me- revíthettem ki egy napról napra formálódó, átalakuló folyamatnak. Lesznek itt még érdekes fordulatok, figyelmeztettek már akkor is, amikor még javában ke- restem az első kötet zárómondatait.

   A hajdani nemesi birtokok romániai visszaszolgáltatása valóban új „minőségi” szakaszba került. Fokozatosan minden megváltozott – főleg a politikai akarat környezete –, a hatalom ma már sokkal inkább odafigyel a visszatérő, „követe- lőző” arisztokráciára. Ahogy a mai erdélyi nemesi világ egyik nagy animátora, báró Bánffy Farkas fogalmaz: míg tíz évvel ezelőtt jószerint rájuk se hederítettek, most ott tesznek nekik keresztbe, ahol tudnak. Hogy egyebet ne említsünk: több mint harmincötezer hold erdő sorsa vándorol Románia térképén, obskúrus sajtó- hangulatkeltésekre, történelemhamisító vádaskodásokra építkező álcázott jogi procedúrák akadályozzák a magántulajdon érvényesítésének természetes útját.

   A történet kanyargása azonban nem befolyásolja a lényeget. A visszaszolgálta- tások nyomán egyre több arisztokrata család leszármazottja jelenik meg közöt- tünk, lakja be életvitelszerűen és felelősen az ősi birtokot. És ezzel párhuzamosan az erdélyi magyar társadalom szerves részévé válik, akárcsak elődei, akiknek nagy része a magyar világ többi részénél mindig is jóval közelebb állt és viszonyult felelősen a közösség iránt, amelynek élére született. Ki több, ki kevesebb sikerrel, elszántsággal megy előre, büszkén viselve, ritkább esetben titkolva származását

   – hiszen végső soron ők is jövőt félő emberek... –, kit mennyire hurcolt meg a hu- szadik század. Építenek, restaurálnak, bennünk is építve ezáltal a korábban talán nem is létező vagy egészen romossá pusztított önazonosság-tudatot.

   Az egyre fokozottabb üzemmódba kapcsoló, őket célzó kiszorítósdiban segít- ségre is szükségük van. A nyilvánosság, az odafigyelés már sok ordas dolgot volt képes megakadályozni, mint ahogy a szenvtelenség is okozott már visszafordít- hatatlan károkat.  Mert változatlanul közös ügyünk hozzásegíteni valamilyen módon a mai arisztokratákat, hogy számukra is egyértelművé váljon: jogaik ér- vényesítésén, a visszakapott kastélyok, udvarházak benépesítésén túl a közösség tudati és tényleges tereinek belakásával válik ténylegessé a hazatérés.

   Erdély újranemesítése, az erdélyi arisztokrácia leszármazottainak jelenkori hon- foglalási „csatája” élő, szinte naponta változó folyamat. Rájuk irányuló figyel- münk révén fennmaradásuk „haszonélvezői” lehetünk. Ha megismerjük a múlt- jukat, megéljük a jelenüket, részt veszünk a jövőjükben. A Kemény, a Bánffy, a Csávossy és a Barcsay család ajánlja magát.

Csinta Samu

Erdély újranemesítői Galántán

   Tíz erdélyi főnemesi család túlélésével, visszatérésének körülményeivel és perspektíváival foglalkozó, Erdély újranemesítői, illetve Arisztokraták honfoglalása című kötetek, a bennük körüljárt téma az elmúlt harminc esztendő egyik legizgalmasabb kérdése. A Heti Válasz Kiadó gondozásában megjelent könyvekben a Kálnoky, a Bethlen, az uzoni Mikes, a Teleki, a Haller, az Apor, a Kemény, a Bánffy, a Csávossy és a Barcsay család 20-21. századi története révén rajzolódik ki a 20. századi magyar és erdélyi történelem néhány meghatározó mozzanata.

   A romániai rendszerváltást követő visszaszolgáltatások nyomán egyre több arisztokrata család leszármazottja jelenik meg Erdélyben, lakja be életvitelszerűen és felelősen az ősi birtokot, válik az erdélyi magyar társadalom szerves részévé. Akárcsak elődeik, akiknek nagy része a magyar világ többi részénél mindig is jóval közelebb állt, viszonyult felelősen a közösséghez, amelynek élére született. Építenek, restaurálnak, bennünk is építve ezáltal a korábban talán nem is létező, vagy romossá pusztított önazonosság-tudatot.

   Erdély újranemesítése, az erdélyi arisztokrácia leszármazottainak honfoglalási „csatája” élő, szinte naponta változó folyamat. A rájuk irányuló figyelem révén akár fennmaradásuk „haszonélvezői” is lehetünk, ha megismerjük a múltjukat, megéljük a jelenüket, részt veszünk a jövőjükben. A két könyvben történelem, magyarságtörténet, magyar kultúrtörténet elevenedik meg embertörténetek jótékony segítségével.