Családregényeket ajánlok olvasásra

   Valamikor réges-régen  - Bátaszéken – Pista barátom lovát próbáltam lovagolni. Mikor lekászálódtam a lóról, Pista nyeregbe pattant. „Helyre kell hoznom utánad a lovat“ – mondta.

   Még a 2014-es év elején olvastam Szomolay Tibor Felvidéki saga című könyvét.  Utána azt gondoltam, helyre kellene hoznom magam -  mint Pistának a lovát -  valami szép felvidéki irodalommal. Szépirodalommal.

   Karnyújtáson belül kínálkozott  három kötet is. Bánki Éva: Esőváros. Görgey Gábor: Volt egyszer egy Felvidék. Száraz Miklós György: Lovak a ködben.

   Bánki Éva története az 1907-es galántai mezőgazdasági vásáron kezdődik. Persze messziről sem ez az egyetlen ok, ami miatt érdemes a könyvet egy máyusföldi embernek is elolvasnia.  Családregény, méghozzá két család regénye és mivel a családfák eléggé  szerteágazók, a cselekmény is ennek megfelelően gazdag és szerteágazó. A cselekmény tere főleg a Csallóköz, de mivel a két család nem minden tagja volt éppen otthonülő  - ki természeténél fogva, ki kényszerből (mert kit ide, kit oda telepítettek) – vannak csehországi, magyarországi, tátrai, amerikai szálak is. Az ideje (a cselekménynek) meg nagyjából egy évszázadnyi. Nem egy unalmas könyv, aki akar, még arra is rádöbbenhet olvasás közben, mi mindenről nem hallottunk az iskolában.

   Görgey Gábor könyvét lehet detektívregényként is olvasni – a felvidéki arisztokrata családból származó pesti főhős nyomoz a nagyapja sírja után a Felvidéken. Nem éppen a mi sík vidékünkön, inkább a hegyek között. De a történet teret és időt ad a szerzőnek, hogy elmondja, mit gondol rólunk, a Felvidékről, a felvidéki gyökerekről (amik nem kevés embernek vannak Magyarországon). A maga módján ez is egy hiánypótló írás. Az sem mellékes szempont, hogy jól olvasható, akár egy szuszra is, mint egy letehetetlen krimi.

   A Lovak a ködben című kötetet akkor vettem le a könyvesüzlet polcáról, mikor a mai szerdahelyi Panta Rhei még Hajdu-féle könyvkereskedés volt. Beleolvastam és meglepődtem. Azon, hogy ez a fickó (a nekem addig ismeretlen Száraz Miklós György) mennyire a mi nyelvünkön ír. Hogy ennyire, az azért ritka dolog. Meg is vettem a könyvet, de az olvasását sokáig tologattam magam előtt. Évekig, míg aztán ez a „helyrehozás“ a kezembe nyomta. Azóta elolvasom SzMGy minden hozzáférhető írását. Érdemes. A szerző apja – Száraz György, nem éppen érdemtelen drámaíró, esszéíró, író – rozsnyói származású, nem önszántából vándorolt ki Magyarországra. Vannak itt felvidéki gyökerek! A Lovak a ködben is felváltva Budapesten és Rozsnyón játszódik, de belefér egy erdélyi utazás is. A regény hőse – felvidéki diáklány – háromszázéves emeletes kőházban lakik a nagyanyjával Rozsnyónak majdnem a közepén.  Hát hol van ilyen a Mátyusföldön? (Hogy éppen Rozsnyó, azt ki kellett nyomozni, a regényben nincs így nevesítve.) Hogy egy család háromszáz éve ugyanabban a házban lakjon? Csak azért emlegetem ezt ennyire, mert eléggé erős tudatformáló helyzet lehet. Mégiscsak háromszáz év. A történet is szép, happy end meg „de jó, hogy ilyen is van“. Viszont ez a könyv nagyon jó bevezetés a SzMGy-irodalomba (de az egy másik könyvajánló).

   A „helyrehozásra“   kínálkozott még további három kötet. Hunčík Péter: Határeset. Gágyor Péter: Ezek. Pablo Urbányi: Isten állatkertje. Mindhárom szerző ipolysági, mindhárom könyvet érdemes elolvasni.  Három jó tollú szerző háromféleképpen írja meg egy város –Ipolyság – eseményeit. Ki hogy látja a közös történeteket – ez a varázsa az egymás utáni olvasásnak. Ritkaság a felvidéki irodalomban. 

   Dehát családregényt családregényekkel. (És akkor még nem is emlegettük Esterházy Péter Harmonia cӕlestisét.)

   Aki még nem olvasta a Felvidéki sagát, bátran fogjon neki. Utána meg itt a választási lehetőség. Észrevehették, nem az iskolai kötelezőket ajánlgatom  könyvajánlóimban. Nem is helyettük, nem is csak iskolásoknak. Nekünk – rólunk.  (Elvégre Terra)