Nagy örömmel és tisztelettel ajánlom minden természetszerető olvasó figyelmébe Szabó Imre&Birkus Magda A tótmegyeri vadászterület és fácános története című most megjelent könyvét. Engedjék meg, hogy közreadjuk a könyv utószavát, amelyben minden benne van, ami ezt a csodálatosan szép, kivételesen értékes és rendkívül gazdag tartalmú könyvet jellemzi. Meggyőződésem, hogy minden olvasó megtalálja benne a számára legvonzóbbat és legérdekesebbet: a tótmegyeri fácános történetét, múltját, jelenét és tervezett jövőjét, statisztikai adatokat, a fácános természeti viszonyainak leírását, a területén előforduló növény- és állatvilág részletes, rengeteg fotóval illusztrált bemutatását, visszaemlékezéseket, vadétel-recepteket és európai hírű vadászírók – Széchenyi Zsigmond, Károlyi Lajos, Justh Ödön – a tótmegyeri vadászterületről és az ott zajló legendás vadászatokról szóló írásait, valamint egy igazi gyöngyszemet: Fekete István eddig még soha nem publikált, vadászokhoz szóló előadását és a Fácános könyv páratlanul szép fényképanyagát. Kérem, fogadják és olvassák szeretettel!
Utószó
Fácános könyv. Így neveztem el, amikor Szabó Imre felkért második magyarul megjelenő könyvének fordítására. Hatalmas örömként éltem meg. Mert az volt. Az öröm és a várakozás-kíváncsiság után jött a kétség. Meg tudom csinálni? Mert nagyon nehéz volt. Aztán … a fordításon túl a Fácános könyv magyar változata egy közös munka lett … és egyben egy óriási élmény… mert annyira sokrétű volt, annyira izgalmas és kalandos. A Szlovák Tudományos Akadémia munkatársainak szakdolgozatait fordítani és hírneves vadászírók írásait olvasni – már az is igazi élmény, hát még szerkeszteni…, az egyes fejezetek igényes szövegrészeit adott esetben a magyar változathoz igazítani…, adatokat keresni, egyeztetni, írni, írni, írni és közben tartani Szabó Imre színvonalát… egy pillanatig sem volt könnyű. Ez a munka nagyon nehéz és nagyon szép. Nem lehet megunni, mert minden fejezet más volt, egyedi és különleges. Maga a könyv, a Fácános könyv, pedig gyönyörű.
Ez a könyv egy világhírű fácánosnak állít emléket és egy olyan embernek – Károlyi Lajos grófnak – aki arra tette fel az életét, hogy megteremtsen egy nagyszerűen működő vadgazdaságot. Tökélyre fejlesztette a vadásztudományt és maga is kitűnő vadász volt.
Ez a könyv azonban nemcsak egy remek vadgazda emlékműve. Minden fejezetében, minden mondatában ott van mindegyik rátermett vadászember őszinte megbecsülése, a minket körülvevő élő természet iránti csodálat, a vad iránti tisztelet. Igen. Mert a vadat védeni és tisztelni kell. Ahogy a természetet is. Gondoskodást és védelmet érdemel.
A vadászat nem lelketlen öldöklés. Az igazi vadászember elsősorban vadgazda. Ahhoz, hogy vadászhasson, előbb mindent meg kell tennie, hogy legyen mit vadásznia. Ha már mi, emberek beleavatkoztunk a természet rendjébe, az állatok életének magától értetődő körforgásába, kötelességünk a körülöttünk élő világ segítségére sietni. Ha a természet nem éli túl, mi sem éljük túl.
Nem kell vadásszá válnunk, nem kell feltétlenül puskát akasztani a vállunkra. Elég, ha nyitott szemmel, meleg szívvel és befogadó lélekkel járjuk az erdőt, mezőt, a határt.... vagy akár csak a tardoskeddi kanális partját..., hogy tavasszal meglássuk, észrevegyük a pelyhes vadkacsa fiókákat, nyáron a magasban köröző gólyapárt, őszidőben a kopár faágakon ülő ragadozó madarakat, fagyos télben az éhes cinkéket.... hiszen lassanként már a verebek is eltűnnek mellőlünk.
Szeretnék még gyorsan menekülő őzcsordát látni, egymást kergető nyulakat, pompás tollú, büszkén sétáló fácánkakasokat Tardoskedd és Tótmegyer között a földeken, szürkületkor a vihartörte faágakon gubbasztó baglyokat, kékesen felfénylő, merészen forduló vadgalamb csapatot, a friss vetésen lépegető gémeket, suhogó szárnyú hattyúkat, ahogy leereszkednek a vasúti töltés túloldalán…
Csodálatosan szépek, ahogy ez a könyv is csodálatosan szép, mert róluk is szól. A vadról, a legendás vadászatokról, a vadászokról, az élet szeretetéről, az egész káprázatos természetről.
Menü |