70 éves a Csemadok Tardoskeddi Alapszervezete

   Megjelent egy csodálatosan szép könyv. Olyan, mint a daloló asszonyok és a táncot járó leányok színes-pompás matyóhímzett viselete… és olyan gazdag, mint a tardoskeddi Csemadok 70 éves története. Mert arról szól, arról mesél, amit a Csemadok tardoskeddi tagjai megteremtettek, megéltek, létrehoztak, amit ma is élnek, amit ma is szívből dalolnak. Mert nálunk a legszebbek az asszonyok, legmutatósabbak a férfiak –, akik úgy énekelnek, hogy „leszakad a plafon”. Ha pedig a tardoskeddi citerazenekar muzsikál, vagy felhangzik Szabó Imre harmonikaszólója, repes a szívünk és örömtől sír a szemünk…

   A Csemadok Tardoskeddi Alapszervezete 1951. február 4-én alakult meg. 60 év múltán, 2011-ben jelent meg Benkő Tímea szerkesztésében egy remek kiadvány, ami összefoglalta az elmúlt hat évtizedet. Majd ismét eltelt 10 esztendő, már 2021-et írtunk, amikor felmerült a gondolat, hogy ezt a tíz csemadokos évet is tegyük le az asztalra egy könyv formájában, még akkor is, ha ez a rusnya covid otrombán beletenyerelt az életünkbe. Gyakorlatilag kiradírozta az elmúlt két év minden kulturális életének még a lehetőségét is. Akkor sem hagytuk magunkat! Összeültünk, megbeszéltük, Tóth Marián polgármester úr örömmel biztosított minket, hogy minden segítséget megad, kezdjük el. Nekifogtunk és megcsináltuk: Bara Mihály, a Tardoskeddi Férfikar vezetője, egyben az ötletgazda, Szabó Imre, a Férfikar szólóénekese és harmonikása, Tóth Imre, a Férfikar tagja és Birkus Magda, aki mindezt megírja… Megszólítottunk mindenkit, aki segíteni tudott és gyűlt az anyag. A 2011-es Csemadok-könyv volt a kiindulópont, arra kívántunk rákapcsolódni, azt szerettük volna folytatni.

   Felelevenítjük az első 60 évet, és megírunk mindent, ami az elmúlt 10 évben történt. A tardoskeddi Csemadok igazából a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben élte fénykorát. Mi – Tardoskedd – voltunk az amatőr színjátszás egyik központja. Legendás előadások születtek. Az akkoriban még sáros faluban, ahol alig egy-egy lámpa pislákolt, ahol még nem voltak járdák, ott taposták a „vendégmarasztaló“ bokáig-sarat, vagy a csikorgó havat azok a falusi tanítók, akik megszervezték és rendezték a színielőadásokat (sokan maguk is szerepeltek) és azok a parasztemberek – asszonyok és férfiak, idősek és fiatalok –, akik nem sajnálták az időt és fáradságot, beleadták a lelküket is. Ha kellett, élő kisborjú botladozott végig a színpadon, vagy  kismalac visított a ... pólyában. Igen, abban!  A falu népe pedig előadásról-előadásra ott szorongott a teremben, lelkesen tapsolta meg az összes bemutatót, sőt, még a sokadik előadást is. Még tájolni is jártak. Bizony ám! Zötyögött-szuszogott az ütött-kopott teherautó, a platón a szereplők és a felpakolt kulisszák, ruhák, kellékek... Életteli, pörgős, olyan végvárias vitézi évek voltak azok.

   Színjátszóink ma már nincsenek, de a tardoskeddi csemadokosok nagyon is itt vannak. Ma már inkább a folklór, a népdal és a nóta, a citeraszó vonzza a közönséget. Abban pedig igazán nagyok vagyunk. A két énekkar és a citerások mindenhol ott vannak. Élmény minden fellépésük, hull a díjeső, a próbateremben alig férnek el a oklevelek.

   A kötet egy szempontból egészen biztosan kivételes. Kétnyelvű. A tardoskeddi Csemadok-könyv magyar-szlovák nyelven jelent meg. Ha felütjük, az egyik oldalon a magyar, a mások oldalon a szlovák nyelvű szöveg olvasható. Első hallásra talán meglepő, de van egy óriási előnye. Elolvashatja mindenki. Egy kulturális szervezet soha nem lehet kirekesztő, elutasító. De a legerősebb és a leggyakorlatiasabb érv a kétnyelvű kiadás mellett az volt, hogy ma már – legalábbis Tardoskedden – még sok  Csemadok-tagnak is szlovák iskolába járt a gyereke, vagy már oda jár az unokája. Ne csak a fényképeket nézegessék, hanem olvassák is el! A tardoskeddi Csemadok mindenkit vár.

   A 160 oldalas könyv keménykötésű, rendkívül szép kivitelezésű, telis-tele kiváló minőségű fotókkal. Szabó Imre elképzelését a kitűnő grafikus, Schubert Roman valósította meg, ahogy Szabó Imre ötlete volt a kétnyelvű kiadás is. A mi tótmegyeri-tardoskeddi énekesünk, történész-írónk és fordítónk a garancia arra, hogy a szlovák szöveg is kifogástalan színvonalú.    

   Tóth Marián polgármester úr írt köszöntőt, Fugli Gyula, a tardoskeddi alapszervezet elnöke írta a könyv előszavát. Bara Mihály tett egy kitérőt a múltba, felidézve azt a hosszú utat, aminek a végén megalakult ez a mi országos Csemadokunk. Mojzes Erzsébet, a Fehér Akác Asszonykórus vezetője tökéletesen foglalta össze az énekkar elmúlt 10 évét. Öröm olvasni ezt a derűs szívvel és elhivatott lélekkel teli írást. Halász Bianka, a Tardoskeddi Citerások vezetője fiatalos lendülettel mutatja be ezt a remek együttest. Birkus Magda írta meg mindazt, amit a Tardoskeddi Férfikar tagjai az elmúlt egy évtized alatt véghezvittek, elértek. Nem hagyhattuk ki Fekete László mérnök úr, a mi Laci bácsink visszatekintését arra az első hatvan évre. Bračo Szilvia, a Tardoskeddi Hírmondó szerkesztője volt a riporter.

   Ebben a könyvben minden ott van. Nemcsak a fellépések, a kulturális tevékenység, de minden történés, minden társadalmi tevékenység is, ami a helyi alapszervezetet érinti. Beszámolók, leírások, beszélgetések, díjak, a tardoskeddi Csemadok-tagok névsora... és rengeteg fénykép. Az első évek fekete-fehér fotói után szépséges, színes felvételek kavalkádja. Az olvasó szinte nem tudja, mit is nézzen hamarább. Már a borítófotó is csalogató – a tardoskeddi tájház egy forró nyári késő délutánon. Árnyas udvara, bezárt ablakai őrzik a benti kincseket és a kellemes hűvösséget. De ha továbblapozunk, a belső fotón már nyitva vannak azok az ablakok. Mintha azt súgná nekünk ez a réges-régi parasztház, hogy gyertek, pillantsatok be, ne feledjétek azt, ami a miénk, ami hozzátartozik az életünkhöz, a múltunkhoz. Ahogy a Csemadok is hozzátartozik az életünkhöz. „Egy közösség erőt ad. Nagyszerű dolog együtt megvalósítani valamit, amit együtt találtunk ki, amit együtt terveztünk el. Egy olyan szervezetben, amelyik befogad minket, amelyik nekünk és értünk van.“ A tardoskeddi Csemadok-alapszervezet mindenkit tárt karokkal, a legőszintébb szeretettel vár. 

Jó szívvel ajánljuk mindenkinek a mi könyvünket!    

Birkus Magda és Szabó Imre