Népszokások Hidaskürtön

   A Csemadok Hidaskürti Alapszervezete, a Rozmaring nyugdíjasklub és a helyi alapiskola közreműködésével 2017. február 25-én múltidéző, évpergető műsort adott elő. Falunk népi hagyományait, az évszakokhoz, naptári ünnepekhez fűződő népszokásait versekkel, dalokkal, mesékkel, szólásokkal, játékokkal mutattuk be a színpadon.

   Átforgattuk a kalendárium lapjait. Újévi köszöntőkkel kezdtünk, kántálókkal, mondókákkal. Februárt, a farsangot, jelmezes álarcosjáték idézte fel, majd verssel, gyermekjátékokkal, kiolvasókkal köszöntöttük márciust, a tavaszt. Felelevenítettük a húsvéti szokásokat és a májusfaállítást is. Nagy sikert aratott az aratás bemutatása. Régen kaszával arattak, az asszonyok markot szedtek. A levágott gabonát kévébe kötötték, majd keresztbe rakták. Ezt a cséplés követte. A földbirtokos, a gazda az aratásra napszámosokat és részes aratókat fogadott fel, akik munkájuk fejében a termés egy részét, és a nehéz nyári munka idejére teljes ellátást kaptak. A gabona betakarítása aratóünneppel végződött. Az aratók és a marokszedők búzakalászból koszorút kötöttek és nótaszóval mentek a gazdához. Átadták a szalagokkal díszített koszorút a gazdának, aki megvendégelte őket.

   A szeptembert, a termés betakarításának következő szakaszát, őszidéző versekkel, nótával mutattuk be. Októberben leszedték a maradék szőlőt, az almát, körtét, a kukoricát. A letört kukoricát hazaszállították és otthon fosztották. A kukoricafosztás egykor sürgős, gyorsan elvégzendő munka volt, mert a csöves kukoricát hosszú ideig nem lehetett tárolni. Ugyanakkor a kölcsönös segélynyújtásra, a szórakozásra is lehetőséget, alkalmat adott. Mesékkel, dalokkal, történetekkel szórakoztatták egymást. A gyerekek számára kis játékokat készített a gazda. Legnagyobb sikere a kukoricaszárból készített hegedűnek volt. A háziasszony bélessel kínálta a fosztókat.

   A műsorban szóltunk a mindenszentek napjáról és a halottak napjáról, az emlékezés szokásairól.

   A téli esték társasági életének egyik kedves alkalma a tollfosztás volt. Ezt a munkát könnyűsége miatt csak a lányok és az asszonyok végezték. A férfiak általában a fosztókat szórakoztatták. Vidáman telt az este, énekszóval és mondókákkal tarkítva. Ha elfogyott a toll, áldomást ültek, ahol elmaradhatatlan volt a diós rácsos sütemény, ami szilvalekvárral készült.

   Decemberrel, a karácsony havával megkezdődik a disznóölések ideje. December 4-én, Borbála napján kellett vízbe tenni az aranyvesszőt – mandula vagy cseresznye ágacskát, ez karácsonyra kivirágzik. Borbála ágacskája a neve. Azt tartották, hogyha az ág kivirágzik, a lány férjhez megy.

   A Mikulás az angyallal és az ördöggel ajándékot hoz a gyerekeknek december 6-án. Az ajándék fejében imádkozni vagy énekelni kellett. Luca napja tilalmi nap volt az asszonyok számára. Nem végezhettek munkát, mert minden balul ütött volna ki.

   A szentestére készülődve egész nap ennek jegyében telt. A gazda eltolta a havat, megetette az állatokat. Az asszonynép a főzéssel, majd az asztal megterítésével foglalkozott. Minden falatnak varázserőt tulajdonítottak. Karácsony első napján, az Úr születése napján tilos volt dolgozni, látogatóba menni. Karácsony másnapján, Szent István napján tartották az István bálokat, a rokonok, ismerősök meglátogatták egymást.

   Szilveszterkor, az év utolsó napján vidáman, tréfálkozva búcsúztak az óévtől. Bőségesen megvacsoráztak, éjfélkor koccintottak és boldog új évet kívántak egymásnak.

   Őrizzük meg továbbra is hagyományainkat, népszokásaink értékeit, kincseit a jövő nemzedék számára. Éljünk mindenkor nagy zeneszerzőnk, népzenekutatónk Kodály Zoltán gondolataival: Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának