Háború Muszkaföldön

Száz Ambrus naplójából /Oroszország – északkelet Ukrajna - 1943 márciusa/

   Márc. 2. Schapobalovkán mosolyogva, jóindulattal fogad a nép bennünket. Itt benne él a nép az önálló Ukrajna gondolatában. Itt meglátszik a viszonylagos orosz jólét, a magántulajdon nem szűnt meg egészen, minden más irányba determinálja természetesen az emberek gondolkodását. A németek bánásmódja is más itt, igyekeznek a lakosság érdekeit védeni, tehát köztük és a lakosság között teljes az összhang. Ilyen környezetben a kórházunk is sikeresen működhet majd, hiszen sok mindenben mi is rászorulunk a lakosság jóindulatára. Tej, tojás stb. a diétáskonyha részére. Megérkezik a futárunk is Kijevből, aki jelentette megérkezésünket. De sajnos, most sem tudjuk, maradunk-e, vagy tovább megyünk. Hiszen a mi helyzetünk a nagy hadihelyzettől, a magyar csapatok elhelyezkedésétől, harcállásától függ, ami bizony jelenleg naponta változik, tehát mi is olyan parancsot kaptunk, hogy úgy készüljünk, hogy betegfogadásra bármikor készen legyünk. Tehát megindul a nagy munka, üzembe állítani a kórházat. Ez bizony nagy munka, kórházat csinálni iskolaépületből, klubházból, ahol fürdőre, fertőtlenítőre, műtőre, kötözőre, laboratóriumra stb. van szükség és minden szerszám és anyag nélkül csinálni.

   Márc. 7. Farsang vasárnap. Deákin szentségimádás, lelkileg én is odaképzelem magam a Ht Szentség elé. Vajon Deákin gondolnak-e rám? Szentmise az iskola egyik termében 9 órakor. A helyzet egyre komolyodik, az oroszok elfoglalták Pizsavot, Ligovót, Dimitrievet, ahol a kórházunk egy kisebb különítménye is működött, közelednek Schosztkához, amerre tovább vonulás estén nekünk is menni kellene, délre pedig Konotopot kikerülve Pronnit elhagyták már. S közben nekünk se telefon, se másféle összeköttetés a parancsnokságunkkal nincs, csak futárszolgálattal, amely ilyen utak mellett nagyon lassú, hiszen ma órák alatt alakulnak világtörténelmi események.

   Márc. 9. Mint érdekességet írom le, hogy ma bent járt a főtisztelendő úr a helyi német parancsnoknál, aki magyar filc-csizmát hordott. Novioszkol körül szerezte egy magyar raktárból, ahonnan ők jöttek ki utoljára. Ellátták magukat bőségesen, aztán felgyújtottak az egész raktár, húszezer csizma égett bent, miközben száz és ezer katonánknak fagyott el a lába. Ezért fog-e valaki felelni?

   Márc.14. Nagyböjt 1. vasárnapja. Szentmise ugyancsak az iskola egyik termébe, nagyon szép szt. beszéddel. Márc. 15. Nemzeti ünnep. Szentmise 9 órakor az iskola egyik termében.  Este 6 órakor iszonyatos bombázást kap Bachmatsch, nekünk is jut belőle, amilyet még nem hallottunk, nem láttunk. S ez folytatódik egy héten keresztül 3-5 órán keresztük úgy, hogy a robbanások egybefolyna, esténként 15-20 Sztalin gyertya világít, házunk állandóan inog, ablakaink betörnek. Ugyanaz ismétlődik meg, ami február elején volt Voroksbán, illetve Belopoljén.

   Márc. 16. Ma halljuk, hogy a tegnapi bombázásnak 250 halottja van. A hét minden napján megismétlődik ez, másik alkalommal 92 halott van egyszerre, köztük 28 magyar, akik az állomáson egy barakkban laktak, telitalálatot kaptak. Egy magyar százados személyazonosságát nem lehet megállapítani. A temetést a német kórház lelkészei végzik.

  Március 21. vasárnap. Gyönyörű, napsütéses vasárnap. Szentmise 9 órakor az iskola teremben.

   Márc. 24. Ma kapjuk a parancsot, hogy a kórház holnap hajnalban indul Slykára, Gomeltől keletre, és ott települünk. Az egész nap készülődéssel, vagonszervezéssel megy el. Nagynehezen sikerül a vagon szerzés /cigaretta, rum/ és így nem kell gyalogmenetben mennünk, ami kb. két heti út lenne.

   Márc. 25. Korán hajnalban kezdődik a rakodás, pedig ma van Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, minden el van foglalva a rakodással, így szt. mise ma sincs. Délután 3 órakor indul tovább a szerelvényünk. Gomel előtt éjszakázunk, szörnyű bombázást kapunk, 14 Sztalin gyertya egy csomóban. Valóságos égő karácsonyfa! De Isten megsegít bennünket, nem történik semmi bajunk.

   Márc. 26-én délelőtt megérkezünk, az est beállta előtt sikerül kirakodni. Március 27. Bakay altábornagy úr szemléje. Megszemléli az egész terepet, ahol nekünk kórházat kell építenünk. Nagy munka lesz, hiszen a kórháznak szánt épületek ajtó-ablak nélkül vannak üresen, négy csupasz fal, de maga a hely gyönyörű.

   Március 28. vasárnap. Szentmise egy hatalmas, ajtó, ablak nélküli teremben, a folyóparton, a huzat szörnyű, ötször is meggyújtottam a gyertyákat a mise alatt, de azért áhítatosan énekeltünk és imádkoztunk, hogy Isten áldás kísérje itteni működésünket is. A következő napok készülődéssel, rendezkedéssel telnek el. Lovaink bizony napokig a szabad ég alatt vannak, mi magunk összebújva, egyhelyen. De Isten segítségében bízva kezdjük el a nagy munkát.

   Április. Két napja vagyunk új állomáshelyünkön, Slynkán, Gomeltől keletre. Itt bizony még teljes a tél, térdig érő hó fogad bennünket, a hely különben gyönyörű, évszázados fenyőerdő közepén, volt cári nyaralótelep. A régi boldog cári világból már csak a csipkeszerűen faragott, villaszerűen épített faházak tanúskodnak, - de hála a bolsevizmusnak – jelenleg teljesen lerongyolódott állapotban van minden épület, különösen a két nagy kórháznak szánt főépület. Itt csak négy csupasz fal van, ajtó, ablak, kályha, bútor stb. nélkül. Lovaink még a szabadban állnak a fák alatt, a megrakott kocsik között, mi magunk is csak éppenhogy csak tömegben fedél alá tudunk húzódni. S itt kell nekünk kórházat és üdülőt kiépíteni, biztosat, a viszonyokhoz mérten kényelmeset, alakulatunk régi nevéhez méltót. A legelemibb tájékozódási, munka megindulási, elhelyezkedési lehetőségek kötik le az első napjainkat.

   Ápr. 3. Egymásután merülnek fel a nehézségek, nincs üveg, szeg, mesterembereinknek megfelelő szerszám stb. Lépten-nyomon nehézségbe botlunk, pedig tudjuk, hogy minden nehézséget le kell győznünk! Megindul a más-más irányból való beszerzés Kijevből, Gomelből, Novosipkovból és a környékből.

   Ápr. 4. vasárnap. Szentmise 9 órakor a leendő tiszti étkezdében. Jelen van saját alakulatunkon kívül III/I. rabszállító és a VII/II. munkás sz. kar, kerete, összesen 174 fő.

   Ápr. 5. Hosszú idő óta most indítunk rendes postát. Itt megint nagy akadályunk lesz a nagy távolság, hiszen Bécs-Budapest távolságnál is nagyobba kell, Kijevbe küldjük, és onnan is kapjuk nemcsak a postát, de a parancsokat, összes utasításokat stb., ami csak 3-4 szeres átszállással, több napos utazással közelíthető meg.

    Ápr. 6. Megérkezik a 109-es kórházvonat részlege Naviaból sebesültekkel. Minthogy a kórházvonat hosszabb ideig tartózkodik Slynkán, a főtisztelendő úr megkéri a kórházvonat lelkészét Eperjessy Dániel urat, hogy tartana a kórház legénysége részére lelkigyakorlatot. Ő készségesen vállalja. Pénteken délután is már úgy igyekszünk, hogy mindenki jelen lehessen, ezért a szakácsokat és az őrszolgálatot is más vallásúakkal pótoljuk.

A részlet a deáki Száz Ambrus naplójából való, aki egy magyar hadikórház tábori lelkésze mellett szolgálta a hazát a 2. világháborúban.