Felvidéki rovásírásos emlékek 46. rész

   Rovásírással is foglalkozó felvidéki kutatók

   Tóth Kurucz Mária a felvidéki, Duna parti Izsán született, 1922-ben.  Író, költő, néprajzos, műfordító. Nagybátyja dr. Kurucz János, történész, aki az Izsa hátárában lévő leányvári ásatásokat vezette. Mária Cleveland-ben él. Műveiben a magyarság ősi múltjának művelődéstörténeti értékeit és azok néprajzi kapcsolatait mutatja be, alaposan alátámasztva szakirodalommal. A magyarságot - hozzám hasonlóan, Kárpát-medencei ősnépnek tartja. A rovásírást ismeri, műveiben szót ejt róla, a tordosi jeleket a magyar rovásírás elődjének tartja.  Művei, többek között: Aranyfonál, az erdélyi arany útja (Cleveland, 1990), Sorsfordító régmúlt (USA-1995), Erdélyi festett edények (Cleveland, 1966), Feltámadó régmúlt (Cleveland, 1997)

   Tipary László (1927-2007) költő, helytörténész, rovásírás kutató, néprajzkutató, a felsőszemerédi Rovásemlék alapos leírója, ismertetője. Tagja volt a Palóc Társaságnak. Fontos műve: Gyöngyszemek Palócországból – Felsőszemeréd és rovásírásos emlékei. Versei megtalálhatók a Palóc Társaság kiadványaiban is. A felsőszemerédi rovásírásos kereszt feliratának egyik megfejtője.

   Püspöki Nagy Péter (1944) történész, a történelemtudományok kandidátusa Pozsonypüspökiben született. Jelentős tanulmányai szólnak a rovásírásról.

   Például a Magyar Nyelv című folyóiratban megjelentek, vagy a Felsőszemerédi Rovásemlékkel kapcsolatosak. A sokak által kétségbe vont avar rovásírásról írja: „Ebben a környezetben találkozunk a minket érdeklő avar rovásírással. Az ószláv nemzeti írás használatának jogosultságát védelmező Szent Cirill 867-ben ezt mondta Velencében: Mi sok népet ismerünk, akiknek írásuk van és Istent saját nyelvükön dicsérik. Mindenki tudja, hogy ezek az örmények, perzsák, abazgok, ibérek, szogdok, gótok, avarok, tyrsek, kazárok, arabok…és sokan mások.” (Morva-Pannon legenda, XVI. 7-8) (1977/308)