A zsolnai zsinat jegyzőkönyvének minket érdeklő része így szól: „:Dominorum Ministrorum submontanorum Joan. Fabricius, Zent Mihali Galgochien. & Martinus Kalhani Pöstheniens. Balthasar Weteprjs Solien: Septen. Joan. Zubenicius Zelen: Joan. Policenus Cheyten: Berenicen: Contuber: etiam & Praepositi Vyhellien: nominibus & in personis, & Zacharias Casparides Leszeten...“
A szöveg magyar fordítása némi személynévpontosítással a következő: „a hegyaljai lelkész urak Szentmihályi Fabricius János galgóci és Szkacsányi Fabri Márton pőstyéni, Veterosoliensis (Zólyomi) Perinna Boldizsár semptei, Zubenicius János zelei, Ponicenus Abrahamides János csejtei, egyúttal a berencsi contubernium és az újhelyi prépost nevében és személyében, és Gasparides Zakariás leszétei ...“
Összehasonlítva a két szöveget, láthatjuk, hogy a problémát a magyar Zele helynév i-képzős formájának latin „Zelen[sis]“ alakja okozza. Ezt olvassák ugyanis egyes történészek zelei-nek, míg mások zelenci-nek vagy zelenici-nek.
Itt kell megemlítenünk, hogy nemcsak Fabó András lelkész és Borislav Petrík-Peter Rybár szerzők könyve mondja Zubenicius Jánost falunk papjának 1610-ben, hanem Hornyánszky Viktor (*1828-†1882) újságíró, a magyar evangélikus könyvkiadás egyik megteremtője is hasonlóképpen vélekedik. ´Beiträge zur Geschichte evangelischer Gemeinden in Ungarn´ című 1867-ben Pesten kiadott német nyelvű munkájában a nevezett szerző azt írja, hogy „Johann Zubenitz“ 1600-ban Zelenicze (282. oldal), 1608-ban pedig Felső-Szeli (253. oldal) prédikátora volt.
Összegezve az eddig leírtakat azt kell mondjuk, hogy a felsorolt egyháztörténeti munkákban jelenlévő időbeli sorrend alapján Zubenicius Jánost 1610-ben falunk lelkészének kell tekintenünk.
Kétségkívül Felsőszeli lelkésze volt viszont az a Pápay Péter (Petrus Papanus, Pápai), aki 1596-ban még Röjtök falu szolgálatában állott. A Formula Concordiaet 1596-ban írta alá. Felsőszeliben 1614-ben szolgált (I/2, 235. o.). Az ő szolgálati ideje alatt tartották 1614. június 9-én az első felsőszeli zsinatot.
Az utána következő lelkészt Dubniczay Mártonnak (Martinus Dubniczai, Dubnitzay) hívták, aki papsága előtt 1614-től 1618-ig falunk evangélikus iskolamestere volt. Az Ágostai Hitvallást 1614-ben írta alá. Pálházi Göncz Miklós szuperintendens avatta lelkésszé 1618-ban. Első állomáshelye 1618-tól Felsőszeli volt. Utána 1621-től 1625-ig egy Iván nevezetű helységben szolgált. A Formula Concordiaet 1621-ben írta alá (2018, II/1, 228. o.; bővített és javított kiadás 2020, II/1, 115.o).
Dubniczay Márton után Bellobradenus Pál (Paulus Bellobradenus, Belobradenus) lelkész következett, akit Csepregi Zoltán egyetemi tanár első Bellobradenusként jelöl, merthogy ezen a néven falunkban két alkalommal is szolgált ilyen nevű személy. Annyit tudunk, hogy ez az [1.] Bellobradenus Pál 1625-től 1628-ig volt Felsőszeli papja. Fiát szintén Pálnal hívták (2018, II/1, 74. o.; 2020, II/1, 65. o.).
A sorban következő lelkész a Brogyánban (Brodzany) született Albi Pál (Paulus Albi, Alby) volt, akit 1636. május 28-án avattak lelkésszé Sárvárott. A Formula Concordiaet 1636-ban írta alá. Avatása után 1636-tól volt Felsőszeli papja. Feleségét Erzsébetnek, fiát Sámulnek hívták. Pozsonyban 1645-től 1646-ig a magyarok és a szlovákok lelkészeként szolgált. 1648 előtt halt meg (2018, II/1, 15. o.; 2020, II/1, 48.o.).
Több évnyi kihagyás után újra egy Bellobradenus Pál (Paulus Bellobradenus, Bell, Belobradáč, Belobradenus, Bollobradenus, Bolobrádi [2.]) nevű személy lett falunk lelkésze, immáron másodikként ezen a néven. Belluson (Beluša) született, testvérét Mártonnak hívták. Apja minden bizonnyal a már említett Belobradenus Pál [1.] volt. Tanulmányait 1647-től Besztercebányán, 1649 és 1653 között Trencsénben, majd 1654. július 3-tól Wittenbergben végezte. Azok befejezte után 1657-től 1663-ig Trencsénben volt iskolamester. 1663-tól innen került Felsőszelibe lelkésznek. 1666-ig maradt nálunk. A későbbiekben 1666 és 1674 között Bát (Bátovce) falu papja volt. 1674-ben megjelent a pozsonyi delegált törvényszék előtt és reverzálisban mondott le hivataláról (2018, II/1, 75. o.; 2020, II/1, 65-66.o.). Az 1647, 1659, és 1660. évből több latin nyelvű teológiai munkáját ismerjük.
Röviden összefoglalva az elmondottakat, a 16. és 17. századi felsőszeli evangélikus lelkészek névsora Lutillai Lászlót és Zubenicius Jánost is besorolva így alakul. Lutillai László (1586), Zubenicius János (1610), Pápay Péter (1614), Dubniczay Márton (1618-tól), [1.] Bellobradenus Pál (1625-1628), Albi Pál (1636-tól) és [2.] Bellobradenus Pál (1663-1666).
Természetesen ez a felsorolás nem azt jelenti, hogy az egyes lelkészek szolgálati ideje közti években nem működhettek nálunk további Verbi Divini Ministerek is. Az ő felkutatásuk az elkövetkezendő idők egyháztörténészeire vár.
A lelkészek segítője a vallásos élet előremozdításában és a gyermekek oktatásában a latinul ludirectornak, rectornak, ludimagisternek vagy schola magisternek mondott személy volt. A magyar nyelvben iskolamesternek, vagy egyszerűen mesternek mondjuk az ilyen oktatót. A protestáns kollégiumok és egyetemek végzős diákjaiból, hallgatóiból lettek iskolamesterek. Néhány évnyi tanítás után ezek a rektorok általában a papi hivatást választották.
A szeli iskolamesterek közül legelébb arról a 16. századi tanítóról kell megemlékeznünk, akinek nevével a Fabó András (*1810-†1874) agárdi lelkész, egyháztörténész által 1865-ben Pesten kiadott ´Monumenta evangelicorum aug. conf. Hungaria historica - Magyarországi ágost. vall. evangelikusok történelmi emlékei´ című könyvsorozat III. kötetében találkozhatunk.
Az iskolamesterre való utalás a könyv 226. oldalán található. „36) Szeli (Felső*)). Anno 1557. ludimagister szeliensis, Petrus Sümeginus, ob religionem in vincula archiepiscopi Olahi delatus, scripsit ad senatum posoniensem libellum contribulationis, dignum typis, ut observat venerabilis Crúdy in Jure ecclesiastico §. 72.“
Ez magyar fordításban így hangzik: „36) Szeli (Felső*)). 1557-ben Sümegi Péter szeli iskolamester, akit vallása miatt Oláh érsek börtönébe vittek, kinyomtatásra méltó felszólítást írt a pozsonyi szenátusnak, amint azt tiszteletreméltó Crúdy, az Egyházjog 72. paragrafusában megjegyzi.“
Az Oláh érsek név alatt Oláh Miklós esztergomi érseket (*1493-†1568), a Crúdy név alatt pedig Krudy Dániel (*1735-†1815) evangélikus lelkészt, szuperintendenst kell értenünk.
Fabó András említett könyvében Felsőszeli neve kétszer egymás után jelenik meg (226. oldal), éspedig a ´35) Szeli (Felső, Salib)´ és a ´36) Szeli (Felső*))´ címszóval jelölt gyülekezetek történetének leírásánál. Ez utóbbi mögött csillag (*) figyelmeztet arra a lábjegyzetben olvasható szerkesztői megjegyzésre, miszerint itt Felsőszeli neve „bizonyosan tollhiba Alsószeli helyett“. Sajnos az első címszó szövegében szintúgy tapasztalható némi hiba. Ugyanis az alsószeli evangélikus imaház (oratorium) építésének és Institorius Mihály pozsonyi, valamint Szűcs János helybéli lelkész által történő 1784. évi felszentelésének története, pontatlanul a Felsőszelit érintő ´35 (Szeli (Felső, Salib)´ címszó alá került.
Erről a Sümegi Péter iskolamesterről Balogh Ferencnek, a debreceni református kollégium hittanszaki tanárának ´A magyar protestáns egyháztörténelem részletei a reformátio korától jelenig´ című, 1872-ben Debrecenben kiadott könyvében is olvashatunk (122. oldal). „Oláh Miklós…a prot. lelkészek s tanitók ellen erőszakot is alkalmazott. Alsó-Szelében (Pozsony) Sümegi Péter tanitót (1557), …” vettette börtönbe.
A fenti két híradás, amint azt láthatjuk, nem mondja ki egyértelműen, hogy Sümegi Péter melyik Szeli tanítója lett volna. Ennek okán azt kell mondjuk, hogy amiként 1586-ban Lutillai László mindkét Szeli evangélikus papja volt, ugyanúgy 1557-ben Sümegi Péter is mindkét falu evangélikus iskolamestere lehetett. A nevezett mester ilyenformán nemcsak Felsőszeliben, hanem Alsószeliben is ténylegesen (személyesen) tanított, ezért volt elfogatásának színhelye éppen ez utóbbi falu.
Sümegi Péter személyében tehát Felsőszelinek és Alsószelinek már 1557-ben volt evangélikus iskolamestere. Ez viszont azt feltételezi, hogy akkor helységünkben, mint templomos helyen, evangélikus lelkésznek is működnie kellett az adott évben. Amennyiben ezen papi személy kilétét és szolgálatát az eklézsiában a jövőbeni egyháztörténeti kutatások igazolnák, úgy közelebb kerülnénk Felsőszeli ágostai hitvallású evangélikus egyháza 16. század derekán történt megalapításának pontos évéhez.
Falunk következő iskolamestere a vágsellyei születésű Faragó Lőrinc (Laurentius Faragó [1.]) volt. Az 1613-as év előtt volt falunk tanítója. Annyi bizonyos, hogy 1613-tól már Tallós lelkészeként szolgált, aki 1614-ben aláírta az Ágostai Hitvallást (2018, II/1, 269. o.; 2020, II/1. 128. o.).
Faragó Lőrinc [1.] után Dubniczay Márton lett falunk iskolamestere az 1614-től 1618-ig terjedő időszakban (2018, II/1, 228. o.; 2020, II/1, 115. o.). 1618. évi lelkésszé avatása után továbbra is nálunk maradt, de immáron lelkészként, amint az fentebb már említést nyert.
A negyedik iskolamester a geletneki (Hliník nad Hronom) születésű Andreae György (Georgius Andreae [1.]) volt. Apját Dayka Andrásnak, anyját Burda Annának hívták. Tanulmányait Pataházán (ma Győr része) és Galgócon (Hlohovec) végezte 1626 és 1628 között. Felsőszeliben 1628 és 1632 között volt iskolamester. 1632. december 13-án Csejtén (Čachtice) lelkésszé avatták. A Formula Concordiaet 1632-ben írta alá. Ezután 1632-től Udvarnokon szolgált (2018, II/1, 21. o.; 2020, II/1, 49. o.). Vezetéknevét vélhetően apja keresztnevének latin Andreas alakjáról vette.
Az elmondottak alapján falunk evangélikus iskolamestereinek névjegyzéke a következő: Sümegi Péter (1557), Faragó Lőrinc (1613 előtt), Dubniczay Márton (1614-1618) és Andreae György (1628-1632).
Rajtuk kívül más 16. és 17. századi felsőszeli evangélikus tanítót egyelőre nem ismerünk.
Papp György
(folytatás következik)
Menü |