A jogtudós hercegprímás

140 évvel ezelőtt, 1984. április 23-án született Serédi Jusztinián, esztergomi érsek

   Serédi Jusztinián 1884. április 23-án Szapucsek György néven született Deáki községben, egy tizenegy gyermekes, szerény körülmények között élő családban. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Győrben folytatta. Egyik bátyja példáját követve 1901-ben belépett a bencés rendbe, ekkor vette fel a Jusztinián nevet. Bátyjához hasonlóan pedig vezetéknevét Serédire magyarosította.

   Ezt követően a római Szent Anzelm Kollégiumban (Collegio Sant’Anselmo) folytatott tanulmányokat. Itt kezdett el egyik professzora, Pierre Bastien hatására kánonjoggal (ius canonicum) foglalkozni, 1908-ban itt is doktorált a papi rend és a püspökség kapcsolatát tárgyaló értekezésével. Magyarországra való visszatérését követően, 1908-ban Pannonhalmán került sor pappá szentelésére. Doktori értekezésének honosítására a házassági jog kérdését érintő „A Ne temere decretum magyarázata különös tekintettel hazánkra” című művével került sor 1909-ben.

   Rövid idő elteltével Pierre Bastien kérésére, aki Serédi Jusztiniánt a kodifikációs munkát vezető Pietro Gasparri bíboros figyelmébe ajánlotta, Serédi Jusztinán ismét Rómába utazott, először csak egy évre, 1910-től pedig már huzamosabb időre abból a célból, hogy komoly részt vállaljon az Egyházi Törvénykönyv (Codex iuris canonici) szerkesztési munkálataiban.

   Az új Egyházi Törvénykönyv megalkotását még X. (Szent) Pius pápa kezdeményezte évekkel korábban, 1904-ben. Ilyen módon Serédi Jusztinián a már folyamatban lévő kodifikációs munkába kapcsolódott be. A kodifikációt az egyházi előírások igen nagy száma miatt azok rendszerezése és átláthatóságának biztosítása tette szükségessé.

   Hosszas előkészítés után a XV. Benedek pápa által kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv 1917- re készült el és 1918. május 19-én lépett hatályba. Serédi Jusztinián végezte el az új Egyházi Törvénykönyv forrásainak feldolgozását, amely Codicis Juris Canonici Fontes címmel kilenc kötetben jelent meg, az első hat kötet Pietro Gasparri bíboros államtitkár, míg az utolsó három saját neve alatt. Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv egészen a ma hatályos, 1983-ban, II. (Szent) János Pál pápa pontifikátusa idején elfogadott Egyházi Törvénykönyv hatálybalépéséig szabályozta a katolikus egyház működését.

   Kiemelendő, hogy az 1917-es Egyházi Törvénykönyv és a Codicis Juris Canonici Fontes annyiban még ma is jelentőséggel bír, hogy a jelenleg hatályos Egyházi Törvénykönyv 6. kánon 2. §-ában kimondja, hogy a „törvénykönyv kánonjait, amennyiben a régi jogot hozzák, a kánoni hagyományt is figyelembe véve kell értelmezni.”

   Római tartózkodásai során tanított a Szent Anzelm Kollégiumban és a pápai levéltárosképző iskolában is. Ez utóbbiban a római kúria jogtörténetének oktatását vállalta.

   Serédi Jusztinán az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően, 1920-ban lett az ebben az évben létesült vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsosa. Egyidejűleg ellátta a Magyar Katolikus Püspöki Kar képviseletét ügyvivőként a Szentszék hivatalai mellett. 1922-ben a pápa a kódexmagyarázó bizottság, majd 1925-ben a Zsinati Kongregáció konzultorává nevezte ki. Említést érdemel, hogy Serédi Jusztinián Rómában több kongregációnak is tagja volt.

   Serédit 1927. november 30-án XI. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki, majd nem egészen három héttel később, 1927. december 19-én bíborossá kreálta. Püspökké a pápa szentelte fel a Sixtus-kápolnában 1928. január 8-án.

   Mint az egyházjog kiemelkedő művelőjét, érseket, bíborost és hercegprímást a Magyar Tudományos Akadémia 1928. május 19-én igazgatósági tagjának, nem egészen hat évvel később, 1934. május 11-én pedig tiszteleti tagjának választotta.

   Tudományos tevékenységét ezután is folytatta. Az Egyházi Törvénykönyv forrásfeldolgozása, a Codicis Juris Canonici Fontes kilencedik kötetével csak jó egy évtizeddel később, 1939-ben fejeződött be. Serédi Jusztinián az Egyházi Törvénykönyv forrásainak kiadásával kapcsolatos munkájára tekintettel nem vállalta 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem felkérését a hittudományi kar kánonjogi tanszékének betöltésére.

   Serédi Jusztinián 1934-ben részt vett Rómában a IX. Gergely pápa decretalis-gyűjteménye közzétételének 700. és az I. Iustinianus császár uralkodásának idején (527-565) készült Codex Iustinianus kibocsátásának 1400. évfordulója alkalmából Rómában tartott nemzetközi jogászkongresszuson. Ezen a kongresszuson a decretalis-gyűjtemény és az Egyházi Törvénykönyv kapcsolatáról tartott latin nyelven nagy figyelemmel kísért előadást. Ugyancsak ő tartotta a kongresszus munkáját összegző és értékelő előadást, ami egyúttal a kánonjog területén kifejtett munkássága nemzetközi elismerését jelentette.

   A Szent István Akadémia tiszteleti tagja, az Akadémia fővédnöke volt 1928-tól, Apponyi Albert (1846-1933) elhunytát követően, 1933. február 24-től 1945. március 29-én bekövetkezett haláláig pedig elnöke is volt. A Szent István Akadémián elnöki székfoglalóját „A katolikus tudós” címmel tartotta. Említést érdemel, hogy tagja volt a Magyar Régészeti Társulatnak, a Királyi Magyar Természettudományi Társaságnak, valamint az Aquinói Szent Tamás Társaságnak.

   Számos nyelven, így latinul és olaszul kiválóan beszélt és francia, német, angol, spanyol, héber és klasszikus görög (ógörög) nyelvismerettel is rendelkezett.

   Tudományos munkásságát 1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara, majd 1935-ben az egyetem alapításának háromszáz éves jubileuma alkalmával a jog- és államtudományi kar is díszdoktori címmel ismerte el.

   1936-ban egyházjogászi tevékenységéért az Oxfordi Egyetem jogi (Serédi Jusztinián kérésére nem teológiai) honoris causa doktori címet adományozott számára. Ezzel ő volt az első magyar, aki az Oxfordi Egyetem díszdoktora lett. 1938-ban a Varsói Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott Serédi Jusztiniánnak.

   Tudományos és közéleti tevékenységére tekintettel 1937-ben megkapta a hazai legmagasabb tudományos elismerésnek számító Magyar Corvin-lánc kitüntetést.

   Lengyelország hitlerista – sztálinista lerohanása után nagy érdemei vannak a Magyarországra menekült mintegy 140 ezer lengyel elhelyezésében.

   Serédi Jusztinián 1945. március 29-én Esztergomban hunyt el. Az érseki széket csak október 7-én foglalta el Mindszenty József, aki méltó utóda lett Serédinek.

Forrás: Korabeli lapok, Nemzeti Filmarchívum

Összeállította Szabó Frigyes

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lengyel posztumusz kitüntetés - 2014

   2014-ben a Lengyel Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje posztumusz kitüntetést ítélték oda a bíborosnak a második világháború idején a magyarországi lengyel menekülteknek nyújtott segítségükért. A méltatás szerint Serédi Jusztinián annak idején minden lehetőséget megragadva segítette a lengyel katolikus egyház által Magyarországra küldött papok letelepedését. Továbbá neki is köszönhető, hogy a lengyel származású zsidó menekültek közül nagyon sokan menedékre találhattak a Dunakanyar különböző pontjain. Erdő Péter bíboros Serédi Jusztiniánról elmondta, hogy sok mindent írtak róla a történelemkönyvekben, de életének ezt az aspektusát viszonylag kevesen emlegetik, pedig mélységesen dokumentált és nagyon fontos. Kiemelte, Serédi Jusztinián az embermentésben, a lengyel menekültek gondozásában és más üldözöttek megmentésében is központi szerepet töltött be Magyarországon. Élete mindig a kiszolgáltatott, a gyönge emberek mellett folyt.