A felsőszeli Árpád-kori templom

   Fejedelmeink és első királyaink korában a Dudvág folyó jobb partjának falunkat érintő szakasza még lakatlan terület volt. Ezen a művelés alá nem fogott földön elsőként a templom épült fel a későbbi Főszeg és Alszeg utcák felezőpontjában. Az építkezés azon a ponton történt, ahol a Vág folyó évszázados áradásai egy öbölszerű kiszélesedést vájtak a folyó jobb partjába, amelynek környéke a régi időkben szemet gyönyörködtető látvány lehetett. Első templomaink általában folyók vagy kivételes szépségű természeti képződmények mellé épültek. A szomszédos Deáki falu temploma is a gyakran medret váltó Vág partján állott egykor.  

   A felsőszeli római katolikus templom létéről első ízben V. István királynak az 1271. augusztus 31-én kiadott okleveléből értesülünk. Ebben az okiratban a király Vince nyitrai püspök kérésére összeírta a nyitrai Szent Emmerám egyház birtokait úgy, amint azokról a két királyi kiküldött, Benedek alkancellár és Mihály nyitrai ispán, valamint az esztergomi káptalan kiküldötte, Sixtus esztergomi olvasókanonok az általuk végzett vizsgálat alapján jelentést tettek. Mivel a nyitrai püspökség okleveleinek egy része ezt megelőzően egy tűzvészben elégett, ezért a király ezekben a birtokokban a mondott egyházat és püspökséget megerősítette, s azokat új adomány gyanánt adta. A nyitrai Szent Emmerám egyházat Szent István király felesége, Bajor Gizella királyné építtette a nevezett szent és vértanú tiszteletére.

   Az említett 1271. évi oklevelet az esztergomi székeskáptalan 1291. május 31-én átírta. Szövegének minket érdeklő része így hangzik: „Item totalem possessionem Scele totalem in portu paludum (cum) piscaturis, aquis et omnibus vtilitatibus, circumstantiis, et Ecclesia iuxta fluuium Dodwagh, adiacentem ex collacione Serenissimi Regis Ladislai et Geysae, in dotationem fundationis esse et fuisse, cuius memoria non extaret, cum decimis earumdem, Ecclesiae et Episcopatus Nitriensis, et etiam cum tributis.“

   Az idézett szövegrész magyar fordítása a következő: „Szintúgy Scele teljes birtoka a mocsaras révben, a halászattal, a vizekkel és az összes haszonnal, körüllevőségekkel, valamint a Dodwagh folyó melletti templommal, amely szomszédos a fényességes László és Géza királyok által alapított egykori és meglévő adomány helyével, amelynek emléke nem maradt fenn, s a nyitrai egyház és püspökség tizedével és az adókkal.“

   Az oklevél kiadását megelőző eseményekről annyit kell tudnunk, hogy V. István királyunk az 1271-es évben vidékünkre látogatott. Ezt a tényt egy 1271. június 15-e körül kiadott oklevél bizonyítja, amelynek keltezési helye a ´D[atum]. iuxta Dudwag´, vagyis a Dudvágmente Ezt a Dudvág menti látogatást követően másfél hónappal később adta ki a király a Szelit érintő 1271. augusztus 31-én kelt oklevelet. Merészeljük tehát feltételezni, hogy a látogatás színhelye a mi falunk (is) lehetett, ahol a király a nyitrai egyház küldöttségével, mint a falu birtokosának képviselőivel is találkozhatott.

   Az esztergomi székeskáptalan az 1271. évi oklevelet 1378-ban újra átírta, amely átirat a nyitrai püspökség levéltárában található (Lad. I. fasc. 1. no. 4., DL-DF 273054).

   Az említett 1271-es okiratot Szentpétery Imre történész és egyetemi tanár (*1878 - †1950) az ´Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke´ című művében ekként elemzi (Budapest 1943, II. kötet, 1 füzet, 113. oldal): „Az oklevél záradékának hibáit (hibás az indictio és az uralkodási év) az átírások is magyarázhatják, azonban a szöveg sem mentes a gyanútól a Szt. László királyra való többszörös hivatkozás, az oklevelek elégésének és a nova donationak emlegetése és a corroboratio hiánya miatt. Ezek az okok azonban talán nem elegendők végleges ítélet formálására, ha tárgyi okok nem támogatják őket.“ Szentpétery Imre tehát felmenti az oklevelet egynémely történész vádja alól, akik a diploma szövegének egyes részeit hamisnak kiáltották ki.

   Ortvay Tivadar földrajztudós, történész szintén az 1271. évi oklevél védelmére kel a ´Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve´ című 1894-ben Budapesten kiadott művének első kötetében, amikor így ír (89. oldal): „Az okiratból egyébként megértjük azt is, hogy nemcsak Géza, de már László, t. i.  Sz. László király is tett Szeliben adományt a nyitrai egyháznak, s hogy annak e helyen való birtoklása nagyon régi, cuius memoria non extaret.“

   Ortvay Tivadar az okiratban megemlített templomunkról ezt mondja (89. oldal): „De annyiban is érdekes fényt vet ez okirat Szeli multjára, a mennyiben említi annak egyházát. Szeliben az Ecclesia iuxta fluvium Dudwagh állott s így egyik, okiratilag kimutatható legősibb egyházunk...“

   Amint azt láthatjuk, az 1271. évi oklevél Szent László és Géza királyok összesített adományának mondja falunk templomát és a felsorolt javakat. Az okirat szavai szerint a szeli birtok egészét tehát két különböző időben és két részben kapta meg a nyitrai egyház. A másodikként kapott birtokrész nagysága II. Géza királynak (1141-1162) az 1158-ban kelt okleveléből ismert, amellyel Szeli harmadrészét adta a halászóhelyekkel és a halászokkal meg a vásár pénzbeli hasznával a megajándékozottnak. Ebből a tényből viszont értelemszerűen az következik, hogy akkor elsőként a szeli birtok kétharmada és maga a templom volt Szent László király (1077-1095) adománya. Innen pedig már adja magát az a gondolat, hogy akkor az eklézsia a nevezett király uralkodása alatt épült a 11. században.

   Tudjuk, hogy falunk területe a honfoglalás után fejedelmi birtok volt és az országalapítás után vált királyi birtokká. A saját birtokán a királynak volt módja keresztényi jó példával elöljárva templomot építeni és annak ellátottságát biztosítani. A templomépítést az országban Szent István király második törvénykönyvének 34. fejezete rendelte el, amely szerint „Minden tíz falu templomot építsen és ajándékozza meg azt két házzal és ugyanannyi cseléddel, továbbá lóval, kabalával, hat ökörrel és két tehénnel, harmincnégy darab apró barommal.“ (Megj.: kabala = nyugati tájfajta kanca.) A faluk építette templomok esetében tehát a települések ajándékozták meg az egyházat az előírt tétellel, viszont a királyok által emelteknél maguk az uralkodók adtak ajándékot. Az 1271. évi oklevélben felsorolt adományozás mértékéből nyilvánvaló, hogy a szeli templomot nem tíz falu építette, hanem királyi építésű volt és királyi adományozás biztosította fenntartásának költségeit. A törvény szava szerint először a templomnak kellett megépülnie és aztán kellett ajándékot adni. Ez is bizonyítja a felsőszeli templom Szent László király idejében történő építését.

   Ez az ősi felsőszeli templom lévén királyi építtetésű, nem afféle sövényfalú, nádfedeles építmény lehetett, hanem gyakorlott építőmesterek által, égetett téglából emelt román stílusú épület. Habár pontos méreteit nem ismerjük, de a korabeli templomokhoz hasonlóan a következő paraméterekkel bírhatott. Szentélye belülről három méter átmérőjű félköríves, boltíves építmény lehetett. Az apszis megvilágítását egy vagy kettő kisebb ablak biztosította. A dongaboltozatú templomhajó szélessége az 5 métert, hossza a 10 métert is elérhette a falak belméretén. A hajó déli oldalán a kapu és két-három résszerű ablak volt található. Az egy méter vastagságú falak magassága a 7,5 métert is megközelíthette. Tetőszerkezete fazsindellyel fedett gerenda építmény lehetett. Tornyot akkoriban még csak nagyon ritkán építettek a templomokhoz, s ha mégis, akkor az északi vagy nyugati falon volt a helye.   

Ez mar juliusra marad:

   Nagy szerencsénkre az ősi Árpád-kori templomunknak tájolását, helyét és alaprajzát ismerjük. A 18. században ugyanis az egész Habsburg birodalmat, s így az annak részét képező történelmi Magyarországot is feltérképezték. Ezt a részletes topográfiai munkát, amelyet első katonai felmérésnek nevezünk, 1763–1787 között végezték el a hadmérnökök. Ennek keretén belül Magyarország északi, keleti és délkeleti határterületeit, tehát Felső-Magyarországot (benne falunkat is), az Erdélyi Nagyfejedelemséget és a Temesi Bánságot 1766–1773 között térképezték fel.

   A térkép falunkat érintő szelvényén a templom kelet-nyugati tájolású. Ez azt jelenti, hogy a benne szertartást végző pap arccal az oltár felé fordulva és a mögötte lévő hívősereg is keleti irányba imádkozott. A keletelés általános szabályát az I. niceai zsinat rögzítette 325-ben. A keleti és nyugati égtáj kijelölését a tavaszi és őszi napéjegyenlőség napján (március 21, szeptember 23), a nyári és téli napforduló napján (június 22, december 22), vagy a templom patrónusának ünnepe alkalmával ejtették meg. A napkelte és a napnyugta irányát ezeknek a napoknak valamelyikén tűzték ki, s ez lett aztán az építendő templom tengelye. Az effajta tájolás a tridenti zsinatig (1545-63) volt kötelező a katolikus templomépítészetben. A keletelő templomoknak közel a fele a védőszent-ünnepi tájoláshoz kötődik. Az ily módon megállapított irány persze nem a csillagászati kelet iránya volt.

   A térképen az Árpád-kori templom épülete egyhajós és a hozzáépítések miatt már kereszt alaprajzú. A templomhajó és annak hosszanti két oldalán elhelyezkedő négyzet alakú épületrész adja ki a voltaképpeni kereszt alakot. A templom szentélye a mai községháza alapterületén belül volt található. A hajó bal felső sarka Alszeg utcavonalán, jobb felső sarka értelemszerűen kissé dél felé helyezkedett el. Bal alsó sarka a mai parkmenti árok, jobb alsó sarka pedig a mai Főutca tengelyében, az akkor még nem létező, Tallós felé vezető út sávjában látható a mappán. Az épület tehát harántirányban helyezkedett el a mai főút és a mellette kétoldalról húzódó árok és járda nyomvonalán. A templomhajó bal (északi) falának közepén látható építmény volt a sekrestye, a jobb (déli) oldalán elhelyezkedő pedig az 1718-ban hozzáépített kápolna. A 17. század végén a hajó homlokzata elé tornyot emeltek. Ábrázolása a falu 1686. évi pecsétjén látható. Pár évvel később harangot is öntettek, amely Szent László nevét viselte, s rajta gót betűkkel az 1691-es évszám volt látható. A toronyba a fa harangláb két régi harangját is felhúzták. Az egyiket még 1401-ben öntötték, a másodikról semmit nem tudunk. A torony kapujától a leányegyház Vezekényre vezetett az út.

   Árpád-kori templomunknak 1271 előtti titulusa ismeretlen, azt viszont tudjuk, hogy a 15. század elején már Szent Lőrinc vértanú volt a patrónusa. Erre a tényre a Zsigmond király által 1426. október 16-án kiadott oklevél szövege világít rá. A diploma szövegében több más helység felsorolása mellett a „Zely alio nome Zentlewrinczur“,  azaz a „Szeli, más néven Szentlőrincúr“ kettős falunév található. A könnyebb levéltári kezelhetőség okán az oklevél hátoldalára egy kéz utólagosan ezt írta: „Szelyi aliter Szentlőrinczúr“, vagyis „Szeli, máskülönben Szentlőrincúr“. Falunk kettős név alatt történő említése azt jelenti, hogy Szelit az 1400-as években templomának névadó szentjéről Szentlőrincúrnak is hívták.

   Ez a fajta névhasználat köszön vissza Albert király 1439. július 7-én kelt okiratából is, amelyben helységünket „Zely et Zenthlewrenczwr vocatas“, vagyis „Szelinek és Szentlőrincúrnak hívják“. A diploma későbbi átirataiban a „Zenthlewrinczwr, Zenthlewrynczwr, Zenthleurinczur, Zenthlerintczwr“ névalakokat találjuk.

   Árpád-kori templomunk Szent László király uralkodásának (1077-1095) idejétől 1775-ig, tehát nagyjából hétszáz évig szolgálta Felsőszeli népét, beleértve a reformáció időszakát is.

   Az ősrégi Árpád-kori templom helyett, tekintettel annak roskatag állapotára, gróf Eszterházy Ferenc kancellár 1775-ben új római katolikus templomot építtetett falunkban, amelyet szintén Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szenteltek.

Papp György

(Folytatás következik)