A felsőszeli Árpád-kori templom - II. rész

Felsőszeli Árpád-kori temploma az első katonai felmérés térképén (1766-1773) - Forrás Arcanum

   Nagy szerencsénkre az ősi Árpád-kori templomunknak tájolását, helyét és alaprajzát ismerjük. A 18. században ugyanis az egész Habsburg birodalmat, s így az annak részét képező történelmi Magyarországot is feltérképezték. Ezt a részletes topográfiai munkát, amelyet első katonai felmérésnek nevezünk, 1763–1787 között végezték el a hadmérnökök. Ennek keretén belül Magyarország északi, keleti és délkeleti határterületeit, tehát Felső-Magyarországot (benne falunkat is), az Erdélyi Nagyfejedelemséget és a Temesi Bánságot 1766–1773 között térképezték fel.

   A térkép falunkat érintő szelvényén a templom kelet-nyugati tájolású. Ez azt jelenti, hogy a benne szertartást végző pap arccal az oltár felé fordulva és a mögötte lévő hívősereg is keleti irányba imádkozott. A keletelés általános szabályát az I. niceai zsinat rögzítette 325-ben. A keleti és nyugati égtáj kijelölését a tavaszi és őszi napéjegyenlőség napján (március 21, szeptember 23), a nyári és téli napforduló napján (június 22, december 22), vagy a templom patrónusának ünnepe alkalmával ejtették meg. A napkelte és a napnyugta irányát ezeknek a napoknak valamelyikén tűzték ki, s ez lett aztán az építendő templom tengelye. Az effajta tájolás a tridenti zsinatig (1545-63) volt kötelező a katolikus templomépítészetben. A keletelő templomoknak közel a fele a védőszent-ünnepi tájoláshoz kötődik. Az ily módon megállapított irány persze nem a csillagászati kelet iránya volt.

   A térképen az Árpád-kori templom épülete egyhajós és a hozzáépítések miatt már kereszt alaprajzú. A templomhajó és annak hosszanti két oldalán elhelyezkedő négyzet alakú épületrész adja ki a voltaképpeni kereszt alakot. A templom szentélye a mai községháza alapterületén belül volt található. A hajó bal felső sarka Alszeg utcavonalán, jobb felső sarka értelemszerűen kissé dél felé helyezkedett el. Bal alsó sarka a mai parkmenti árok, jobb alsó sarka pedig a mai Főutca tengelyében, az akkor még nem létező, Tallós felé vezető út sávjában látható a mappán. Az épület tehát harántirányban helyezkedett el a mai főút és a mellette kétoldalról húzódó árok és járda nyomvonalán. A templomhajó bal (északi) falának közepén látható építmény volt a sekrestye, a jobb (déli) oldalán elhelyezkedő pedig az 1718-ban hozzáépített kápolna. A 17. század végén a hajó homlokzata elé tornyot emeltek. Ábrázolása a falu 1686. évi pecsétjén látható. Pár évvel később harangot is öntettek, amely Szent László nevét viselte, s rajta gót betűkkel az 1691-es évszám volt látható. A toronyba a fa harangláb két régi harangját is felhúzták. Az egyiket még 1401-ben öntötték, a másodikról semmit nem tudunk. A torony kapujától a leányegyház Vezekényre vezetett az út.

   Árpád-kori templomunknak 1271 előtti titulusa ismeretlen, azt viszont tudjuk, hogy a 15. század elején már Szent Lőrinc vértanú volt a patrónusa. Erre a tényre a Zsigmond király által 1426. október 16-án kiadott oklevél szövege világít rá. A diploma szövegében több más helység felsorolása mellett a „Zely alio nome Zentlewrinczur“,  azaz a „Szeli, más néven Szentlőrincúr“ kettős falunév található. A könnyebb levéltári kezelhetőség okán az oklevél hátoldalára egy kéz utólagosan ezt írta: „Szelyi aliter Szentlőrinczúr“, vagyis „Szeli, máskülönben Szentlőrincúr“. Falunk kettős név alatt történő említése azt jelenti, hogy Szelit az 1400-as években templomának névadó szentjéről Szentlőrincúrnak is hívták.

   Ez a fajta névhasználat köszön vissza Albert király 1439. július 7-én kelt okiratából is, amelyben helységünket „Zely et Zenthlewrenczwr vocatas“, vagyis „Szelinek és Szentlőrincúrnak hívják“. A diploma későbbi átirataiban a „Zenthlewrinczwr, Zenthlewrynczwr, Zenthleurinczur, Zenthlerintczwr“ névalakokat találjuk.

   Árpád-kori templomunk Szent László király uralkodásának (1077-1095) idejétől 1775-ig, tehát nagyjából hétszáz évig szolgálta Felsőszeli népét, beleértve a reformáció időszakát is.

   Az ősrégi Árpád-kori templom helyett, tekintettel annak roskatag állapotára, gróf Eszterházy Ferenc kancellár 1775-ben új római katolikus templomot építtetett falunkban, amelyet szintén Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szenteltek.

         (Folytatás következik)