70 éve történt

   A Beneš-dekrétumok a 2. világháború utáni Csehszlovák államiságot megalapozó 143 elnöki rendelet, akkori értelmezésben az Alkotmányt volt hivatott helyettesíteni. A szlovákiai magyarságot az 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma érintette a legsúlyosabban. A rendelet a kollektív bűnösség elve alapján megfosztotta állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is jelentette. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, az egyetemekről kizárták a magyar hallgatókat, feloszlatták a kultúrális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit.

Kismácsédiak deportálása és kitelepítése

   A színtiszta nemzetállam létrehozása eszközeként a Csehországba való széttelepítést, a kényszermunkára hurcolást alkalmazták, amit mi deportálás néven ismerünk. Kismácsédról a pozsonyi Állami Levéltár adatai szerint 1947. febr. 2-án 38 házból 58 család 234 tagját vitték marhavagonokban, mínusz 15 fokos hidegben Csehország különböző településeire.  

   1947 tavaszán tovább folytatódott a magyarság üldözése. Az ősök által lakott szülőföld elhagyására kényszerített lakosságot több szakaszban telepítették ki. A kitelepítés, vagyis a szlovák történetírás-oktatás szerint lakosságcsere 1947. április 12-én vette kezdetét. Az első két vonatszerelvény a nagymácsédi, a nagyfödémesről és a lévai járásbeli Tergenyéről (Trhyňa) vitte a dolgos gazdákat és családtagjaikat Magyarország különböző településeire. A kismácsédiak első csoportja május 5-én került sorra. A további csoportok május 14, július 15, október 1, 1948. október 22. és december 4. Új lakhelyeik az ottani németek által megüresedett Nagyhajmás, Harta, Kéty, Kisdorog, Nagyvejke, Nyíregyháza, Tabód, Tatabánya, Vaskút, Nagynyárád, Monyoród, Mezőberény, Pécsvárad települések lettek. Összességében 81 család 315-318 tagja hagyta el Kismácsédot, hátrahagyva házat, vagyont, termőföldet, amit a Magyarországról idetelepülő szlovák családok kaptak meg. Kismácsédra Knobloch Krónikája szerint 57 szlovák család települt le, felsorolja a családfők neveit. Az 1964-ben elfogadott földtörvény által a kataszteri hivatalok hivatakosan is átírták az így szerzett ingatlan vagyont a betelepült családokra.

   A nemzetállam formálása folytatódott a reszlovakizációs rendelettel, melynek értelmében az a személy, aki ,,elmagyarosodott szlovákként újra szlováknak vallja magát”, megúszhatja a kitelepítést.

   Az akkori legutolsó, 1938-as decemberi népszámlálási adatok szerint Kismácsédnak 836 lakosa volt. A deportálással és a kitelepítéssel a lakosság mintegy kétharmadát (549-552 személyt) űzték el a faluból.

   Az 1938-1944-es Szlovákia háborús győztes jogossága megkérdőjelezhető.

   A magyar Országgyűlés 2012. december 3-án a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját, április 12-ét a Felvidékről kitelepítettek emléknapjává nyilvánította. 1947. május 5-én a kismácsédiak első csoportja hagyta el szülőfüldjét. Történt mindez 70 éve. Még ma is élnek szétszakított családok, testvérek, unokatestvérek, rokonok. Rájuk és velük emlékezzünk!