Fára nem mászik

Török Józsi lovat vett egy taksonyi embertől a vásárban. A ló gazdája nem győzte dicsérni a jószágát.

• Elvégez ez uram mindenféle munkát, szánt, vet, nyomtat. A szekér előtt is olyan, mint a bárány. Látja, milyen barátságos képe van, szót fogad, és ami a legfontosabb, keveset eszik.
• Urambátyám! Ha ennyire jó ez a ló, miért akar megválni tőle?
• Azt is megmondom, hogy tudjon róla, mégis van neki egy kicsi hibája.
• No, lássa! Tudtam én azt, hogy valami van a dologban.
• Nem is tudom, mit mondjak, van egy apró hibája, de ez csak abból áll, hogy az istennek se akar fára mászni!
• Fára mászni? Minek volna az, én ilyet nem kívánok tőle.

Ily szépen megkötötték a vásárt. Józsi hazavitte a lovat és munkára fogta. Már egy hete dolgozott vele, mikor a Háromágúhoz indult szántani. Az odavezető fahídnál megállt a lova. Hiába kérlelte, hiába ütötte, meg se moccant, csak toporzékolt. Másnap visszavitte a taksonyi gazdának a lovat, hogy ilyen csökönyös lett, mint a szamár.

• Urambátyám, vegye vissza ezt a dögöt, ez a ló egy csökönyös gebe! Vegye csak vissza, mert ezt a hibáját nem mondta az alkunál!
• Már hogyne mondtam volna! Hisz figyelmeztettem, hogy fára nem mászik!