A Szociális Biztosító nem nyújtott segítő kezet, ezért a Legfelsőbb Bírósághoz fordult

   Csehszlovákia fennállása idején ügyfelünknél foglalkozási betegséget diagnosztizáltak. Ezért a Szociális Biztosítótól baleseti járadékot igényelt. Kérelmét sajnos elutasították, mégpedig azért, mert az akkori munkáltatójának székhelye a Cseh Köztársaság területén volt.

   Ügyfelünk egész élete során keményen dolgozott. A bányász szakma nagyon nehéz, mely az évek során számos munkabalesetet és foglalkozási betegséget vont maga után, melyek miatt a munkáltatója vonható felelősségre. A munkáltató székhelye az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaságban volt, majd annak felbomlását követően a Cseh Köztársaság területén.

   A keresetkiesés miatti kártalanítást, avagy a mai megnevezésén baleseti járadékot, eredetileg a cseh törvények szerint fizették ügyfelünknek. Ezt a kártérítést azonban elveszítette azután, miután betöltötte 65. életévét. Mivel azonban továbbra is viszonylag költséges kezelésre szorult, ezért baleseti járadék iránti kérelmével a Szociális Biztosítóhoz fordult.

   A szociális biztosításról szóló törvény ugyanis kimondja, hogy ha a keresőképtelenség megszűnését, illetve a rokkantság vagy részleges rokkantság megállapítását követően átsorolt baleseti járadék folyósítására való jogosultság 2006. július 31-ig fennáll, a baleseti járadék ezt a napot követően kifizetésre kerül az öregségi nyugdíj korkedvezményes nyugdíj megállapítása, vagy a 65. életév betöltése után is, mégpedig a baleseti járadék összegének 50 %-a, mely az öregségi, korkedvezményes nyugdíj megállapítása, vagy a kedvezményezett 65. életévének betöltése napjáig volt fizetve, a törvény szerinti emelést követően. Röviden mondva, az ügyfélnek 65 éves kora után is kapnia kellett volna a baleseti járadékot, mégpedig annak felét.

   A Szociális Biztosító azonban úgy döntött, hogy ügyfelünk nem jogosult a baleseti járadékra. Döntését azzal indokolta, hogy 50 %-os baleseti járadékot csak akkor lehet fizetni, ha a felelős munkáltató székhelye a Szlovák Köztársaság területén volt. Nem vette figyelembe, hogy a foglalkozási megbetegedés diagnosztizálása és a keresetkieséshez való jogosultság felmerülése idején az ügyfél munkáltatójának székhelye a volt Csehszlovák Szocialista Köztársaság csehországi részén volt. Ezért a Cseh Köztársaság területén végzett munka nem tekinthető külföldön végzett munkának. Ügyfelünk a döntés ellen fellebbezést nyújtott be, viszont nem járt sikerrel. A kirendeltség döntését a fellebbviteli hatóság is megerősítette.

   Ügyfelünk a döntést diszkriminatívnak tartotta, hiszen ez alapján azok, akik a közös állam létezésének idején a mai Szlovákia területén dolgoztak, előnyt élveztek. Rá talán nem vonatkozik a törvény?!

   Mivel ügyfelünket az igazságérzete nem hagyta nyugodni, ezért a Szociális Biztosító döntésének felülvizsgálata érdekében bírósági pert indítottunk. Még az elsőfokú bíróságon sem jártunk sikerrel, mely szintén elutasította ügyfelünk keresetét, a Szociális Biztosító határozatát szintén helyesnek ítélte.

   Ezt követően a Legfelsőbb Bírósághoz vezetett utunk, ahol a Kerületi Bíróság döntése ellen semmisségi panaszt nyújtottunk be. Továbbra is azt az álláspontot képviseltük, hogy ügyfelünk esetében nem döntő az a tény, hogy a keresetkiesés miatti kártérítést egy csehországi székhellyel rendelkező munkáltató fizette ki, mivel a kártérítésre való jogosultság keletkezésének idejében nem külföldön való munkavégzés történt, amikor is ügyfelünk a Cseh Köztársaság területén dolgozott a volt Csehszlovák Szocialista Köztársaság létezése alatt. Ügyfelünknek a kártérítést a cseh törvények értelmében fizették ki, mégpedig 65. életévének betöltése idejéig. Összevetve azon szlovák állampolgárokkal, akik a közös állam fennállásának idején Szlovákia területén dolgoztak, ügyfelünk hátrányos elbírálás alá került hiszen ezen alkalmazottak 65 éves életkoruk betöltését követően is jogosultak a baleseti járadékra. Egyben rámutattunk arra is, hogy ügyfelünk helyzetét semmilyen jogszabály nem szabályozza, a törvény ebben a tekintetben ügyfelünkre nézve hézagos és diszkriminatív, mivel más, szlovák állampolgárokkal szemben, akik Szlovákia területén voltak alkalmazva, nem azonos jogok állnak rendelkezésére.

   A Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága nekünk adott igazat. A Szociális Biztosító határozatát hatályon kívül helyezte, az ügyet pedig visszaküldte további eljárásra. Az ítélet indoklásában kifejtette: „A Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság 1993. január 1-jén alakultak meg, a megszűnt közös állam, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság (Tt. 542/1992.) utódállamaként, amely 1992. december 31-ig a foglalkozási megbetegedés vagy munkahelyi baleset miatti kártérítés egységes rendszerét jellemezte, beleértve a keresetkiesés megtérítéséhez való jogot is (Tt. 65/1965. a Munka Törvénykönyve). Az akkori jog szempontjából irrelevánsnak számított, hogy az állampolgár a csehszlovák állam mely részén állt alkalmazásban, ill. munkáltatója székhelye hol volt található, a keresetkiesés és annak kifizetése miatti kártérítési igény keletkezésének idején.  Az a tény, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság 1993. január 1-jén megszűnt, nem lehet a felperes, mint a volt Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgára, jelenleg pedig a Szlovák Köztársaság állampolgára kárára. A Szlovák Köztársaság a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság jogutódja. Nem lehetséges tehát, hogy a felperest másként kezeljék, mint azokat az állampolgárokat, akik munkáltatójának székhelye a Szlovák Köztársaság területén volt a közös állam fennállásáig, azaz 1992. december 31-ig. Ezért tehát az a tény, hogy a szociális biztosításról szóló törvény egyetlen rendelkezése sem írja közvetlenül elő, miként kell az ilyen személynek a 65. életévének betöltése után a keresetkiesés miatti kártérítést kifizetni a keresőképtelenség megszűnése után, ha a Cseh Köztársaságban 2003. december 31-ig folyamatosan fizették, ill. 2006. július 31-ig, és a kifizetéshez való jog ezen időpontot követően is fennállt.“ A Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának határozata kötelező érvényű a Szociális Biztosítóra nézve, mely ezt követően ismét határozatot fogadott el, melynek értelmében ügyfelünk baleseti járadékra való jogosultságát elismerte. 

   Még ha a törvény olykor hézagos is, és a legfelsőbb hatóságok is pálcát törnek felettünk, akkor is megéri jogainkért harcba szállni és nem belenyugodni az olykor elsőre kilátástalannak látszó helyzetbe. Még akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság elé kell vinnünk az ügyet. Segíthet egy szakmailag tapasztalt és rátermett ügyvéd vagy ügyvédi iroda, aki tűzön-vízen át kiharcolja az igazát, jogát.

JUDr. Bános Róbert

www.banos.sk