Rozsnyón jártunk…

   Az idei évben már tizedik alkalommal került megrendezésre az Országos Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny Rozsnyón. Erre az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nemes versenyre az ország minden tájáról érkeznek mesemondók. A verseny igazi célja azonban nem a versengés, bár természetesen a rendezvény díjkiosztóval, értékeléssel zárul, hanem az, hogy újraélesszék, népszerűsítsék tájainkon a hagyományos mesélést, történetmondást.

   Június 2-án Dunaszerdahelyről indult útnak Rozsnyóra egy autóbusz a csallóközi, mátyusföldi mesemondókkal és kísérőikkel, majd csatlakoztak hozzánk komáromi, párkányi és füleki mesemondók is. A Zsigárdon megtartott területi elődöntőről tizenhárom mesemondónk jutott az országos döntőbe, hogy képviselje a mátyusföldi régiót. A fárasztó, hosszú utazást feledtette a jó hangulat, a vidám beszélgetések, barátkozások, na és persze az érkezés után a rozsnyói Három Rózsa étteremben elfogyasztott finom vacsora. Az étkezések egyébként az egész rendezvény idején ebben a hangulatos étteremben zajlottak, és igazán elégedettek lehettünk mind a gyors kiszolgálással, mind pedig a finom ételekkel.

   Harmadikán 10 órakor kezdetét vette a döntő a történelmi városházán. Az ünnepélyes megnyitót Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke tartotta. Köszönetét fejezte ki a szervezőknek, akik fáradságot nem kímélve tizedik alkalommal is megrendezték e versenyt. A másnapi nemzeti összetartozás napja kapcsán elmondta: „Bármi történt is, mi összetartozunk. Összetartozunk, mert egy nemzet tagjai vagyunk, egy az anyanyelvünk, a kultúránk, az a kincsünk, amelyből merítkezünk, éljünk bárhol a világon“

   Ján Lach, Rozsnyó alpolgármestere is köszöntötte a mesemondókat, biztatva őket, hogy folytassák a mesemondást, ápolják elődeik örökségét.

   Ezután elkezdődött a mesemondó verseny. Hétfőn az 1. és 2. kategória mesemondói szerepeltek  a hangulatosan berendezett Bergengócia és Óperencia meseteremben, neves szakemberekből álló zsűri és érdeklődő hallgatóság előtt. A verseny irányítói oldották a mesemondók izgalmát azzal, hogy játékosan, kiszámolókkal és egyéb ötletes módon választották ki azt, hogy ki legyen a soron következő mesemondó. Nagy élmény volt hallgatni a kis mesélők szebbnél szebb fordulatos, vicces, humoros meséit, történeteit.

   A verseny idején érdekes kísérő programok várták a résztvevőket: kézműves foglalkozások a Gömöri Kézművesek Társulása mestereivel, majd hangszerbemutató és daltanulás volt a Dobroda zenekarral. Az éppen nem versenyző mesemondók és más résztvevők délután megtekinthették a Paramisi társulat A három muzsikus cigány című előadását, illetve volt játszó- és táncház Bukovics János mesemondóval. A hagyományos ételkóstoló sem maradt el, melyen megízlelhettük a különböző tájakról hozott finomságokat. Este a Borostyán néptáncműhely együtteseinek és szólistáinak műsora aratott nagy sikert, majd játékos vetélkedő következett a résztvevő gyerekek és felkészítők számára, valamint játszóház és táncház a Dobroda zenekarral és a Borostyán Néptáncegyüttes táncosaival.

   Este fél kilenctől   Bukovics János és Pintér Zsolt mesélt nekünk, felnőtteknek, de a nagyobb diákok is „bekönyörögték magukat“ a terembe. A két mesélő fergeteges jókedvet teremtett, s  kitűnő hangulatban, a szállásig vezető utat végignevetgélve, a szobákon zajló késő éjszakába nyúló vidám beszélgetésekkel fejeztük be ezt a napot.

   A harmadik, negyedik és ötödik kategóriák versenye június negyedikén délelőtt zajlott. A hallgatóság és a zsűri egyöntetű véleménye alapján a harmadik kategóriások szereplése jelentette az idei verseny kicsúcsosodását, s mindannyian azt éreztük, hogy e rendezvény elérte azt, amit a rendezők szerettek volna: a 7-9. osztályos fiatalok felkészítőik segítségével elsajátították és bemutatták, mit is jelent mesét mondani, s felszabadultan, közvetlenül, a hallgatóságot bevonva, saját szavaikkal, többségében vidékük viseletében és tájnyelvén tolmácsolták a hozott meséket, történeteket. Elfeledtették velünk és a zsűrivel azt, hogy már két fárasztó nap van mögöttünk, eszünkbe sem jutott, hogy ez valójában verseny, nem számított, hogy vár ránk a hosszú hazautazás. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat e pár óra alatt, és beleéltük magunkat a mesék világába.

   Ebéd után  KORPÁS ÉVA zenekarával a Libidaridom című lemezéről énekelt az érdeklődőknek, a felkészítők számára pedig eközben szakmai értékelést tartott a zsűri. A X. jubileumi rendezvényt nagyon sikeresnek értékelték, mind a résztvevők létszámát, mind pedig a színvonalat tekintve. A felkészítőket ismét sok hasznos, értékes tanácsokkal látták el.

   Az ünnepélyes díjkiosztás délután háromkor vette kezdetét. Varga Norbert, a Hagyományok Háza Hálózat munkatársa, a rendezvény szakmai vezetője értékelésképpen többek között elmondta: „ Nagyon örülünk, hogy tudtunk figyelni egymás étkeire, arra, hogy mi, felvidéki magyarok milyen sokszínűek vagyunk, milyen sokszínű a tájnyelvünk, a kultúránk, a viseletünk. Mindnyájan, közösen tettünk egy nagyon fontos dolgot azért, hogy az örökségünknek, a hagyományunknak ezt a szóbeli részét, meséket, mondákat, történeteket közösen megőrizzük“ Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet vezetője megköszönte a rendezők és résztvevők munkáját, s egyben meghirdette a XI. Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenyt.

   A versenyzőket, akárcsak az előző években bronz-, ezüst- és aranysávba sorolta az igazán hozzáértő szakmai zsűri. Ennyi aranysávos besorolást talán még egy évben sem osztottak ki az értékelők, mint most. A harmadik kategóriások sikerét bizonyítja, hogy bronzsávos besorolást senkinek sem ítéltek oda. Azt gondolom, a kapott sávoktól függetlenül minden versenyzőnek és kísérőnek nagy élmény volt ez a csodálatos rendezvény, hiszen hangulata utánozhatatlan, s az itt szerzett élmények felejthetetlenek.  Szinte mindannyian ugyanazzal a gondolattal hagytuk el a mesemondó verseny helyszínét, Rozsnyót: „Jó lenne jövőre is itt lenni!”