Jókai citerások a Szilágysomlyói Báthory Napokon

   A jókai Pengettyű Citerazenekar 2010 karácsonyán alakult. A csoportot eredetileg Kiscidrusnak hívták, amely a jókai Cidrus Citerazenekar utánpótlásaként működött. A kezdetekben falenyomós citerákon folyt a gyakorlás. Amikor a fiatalok megkapták új, félhangos citeráikat, megszületett a Pengettyű Citerazenekar. A jókai citerások rendszeresen fellépnek a Bíborpiros Szép Rózsa, és a Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű zenei fesztiválokon, ez utóbbin ezüstminősítést kapott a Pengettyű. Az elmúlt évben teljes átalakuláson ment át a csoport, mivel két állandó tag távozott a zenekarból, ami bizony rányomta bélyegét a zenélés minőségére. A talpraállásban nagy segítségükre volt Vígh Sándor, a diószegi citerások vezetője, aki fáradhatatlanul segíti, tanítja, irányítja őket. Ez év szeptemberében az erdélyi Szilágysomlyón vendégszerepelt a Pengettyű, ennek apropóján beszélgettem a csoport vezetőjével, Németh Krisztinával.

   Mostanában sok fellépésetek van. Szerintetek minek köszönhető ez?

   Elsősorban a jókai vízimalom átadásán való sikeres szereplésnek köszönhető, ahol hosszú szünet után újra megmutathattuk tudásunkat, a sok kemény gyakorlás gyümölcsét. Miután a Krea TV felvételei felkerültek az internetre és a Facebookra, elárasztottak minket a dícséretek, a kedves szavak és a felkérések, meghívások, ami még több motivációval és elszántsággal töltött fel bennünket. Jelenleg én vagyok a csoportvezető, a zenei vezető pedig Vígh Sándor. Neki köszönhetjük a sikert, amit elértünk. Megemlíteném még Soltó Mariant is, a diószegi Dióhéj Citerazenekar egyik állandó tagját, aki teljesen önzetlenül, csupán a játék öröméért jár hozzánk citerázni és kisegíteni, tanítani a csoportot. Rövid idő alatt megszerettük, és nélküle már nem is tudjuk elképzelni a próbákat és fellépéseket, csoporttagként tekintünk rá az első pillanattól kezdve. Annak ellenére, hogy rövid idő alatt két állandó tag távozott a csoportból, úgy érezzük, hogy minőségileg is javult a zenekar. Hosszú utat kellett megtennünk ahhoz, hogy idáig eljussunk. Keményen gyakoroltunk a szabadidőnkben is.

   Milyen helyeken jártatok azóta, hogy a csapat újra „feltámadt“?

   Felléptünk a galántai juniálison, Diószegen, a „Vatra ústavy“ nevű rendezvényen, a Csenkei Falunapon és Nyárbúcsúztatón, a Királyrévi Alma- és kacsafesztiválon és a Nagyabonyban megrendezett Országos Citeratalálkozón is. És természetesen Erdélybe is eljutottunk.

   Hogy jött ez az erdélyi meghívás?

   A CSEMADOK Galántai Területi Választmányának és Vígh Sándor közbenjárásának köszönhetően jutottunk el a XXVII. Báthory Napokra, Szilágysomlyóra. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, milyen öröm volt számunkra, hogy érdemesnek tartották a zenekart arra, hogy egyedüli citerazenekarként képviselje a Felvidéket. Nagy megtiszteltetésnek éreztük.

 Szilágysomlyó egy kisváros Erdélyben, 600 km-re Jókától, közel a magyar határhoz. Itt született 1533-ban Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király, a török hódoltság korának legnagyobb magyar politikusa és hadvezére. A mai napig itt áll az 1592-ben épített Báthory-várkastély, melyet a törökök által lerombolt vár helyébe emeltetett a fejedelem. A vár, a várudvar, de az egész környék egy csodálatos időutazás a Báthoryak korába.

   Meséljetek erről a három napról...

   Az út nagyon hosszú volt és fárasztó, de  megérkezésünk után újra feltöltődtünk energiával. Kedves és örömteli fogadtatásban volt részünk, színes programokkal vártak bennünket, tehát egy percet sem unatkoztunk. Nagyon szép szálláson laktunk, bár nem sokat élvezhettük a kényelmet, mivel időnk nagy részét a városban töltöttük. Finom ételekkel és jóféle hazai pálinkával vártak mindenhol. A fellépéseink nagyon jól sikerültek. A hálás közönség vastapssal jutalmazott bennünket minden eljátszott népdalcsokor után, többször is visszatapsolták a zenekart a színpadra, igazán felpezsdítő és megható érzés volt ez számunkra. Több összeállítással is készültünk, játszottunk erdélyi csokrokat, kalotaszegi, bonchidai, mezőmadarasi és örkői népdalokat, és persze felvidéki csokrokat is bemutattunk, mégpedig csallóközi dallamokat és nyitravidéki dudanótákat. A fellépésünket rögzítette a Duna TV, valamint az interneten is visszanézhető.

   Milyen más csoportok voltak rajtatok kívül? Volt lehetőség ismerkedésre?

   Megismertük a helybéli Szederinda citeracsoportot, ők azonban az idei rendezvényen nem léptek fel, mi voltunk az egyedüli citerások a hétvégén. Megismerkedtünk a Nyírbátori Fúvószenekarral, a Szilágysomlyói Amatőr Színjátszó Társulattal és sok középkori kultúrával foglalkozó csoporttal, akik a várudvarban visszarepítették az érdeklődőket egészen a 16. századig. Csodálatos embereket ismerhettünk meg!

   Mit csináltatok a szabadidőben?

   Ismerkedtünk a várossal és a helybéliekkel, megnéztük a katolikus és református templomot, ellátogattunk a városközpontban lévő parkba és sok időt töltöttünk a várudvarban, a városi kultúrházban és a római katolikus közösségi házban. Minden apró pillanatot és érdekességet megörökítettünk, rengeteget szórakoztunk, nevettünk, csodálatos élményekkel és emlékekkel gazdagodtunk.

   Mi az, ami a legjobban megragadott benneteket?

   A kézzel fogható szeretet és kedvesség, a hálás közönség, a szemet gyönyörködtető táj, a finom ételek, a remek pálinka, amilyet még talán sosem ittunk, a csodálatos hangulat, aminek minden percét maximálisan élveztük. Ez az együtt töltött idő még jobban összekovácsolta a mi kis csapatunkat és ez majdnem ugyanolyan fontos, mint a próbák. A próbákon nincs lehetőség önfeledt szórakozásra. Ez alatt a három nap alatt hosszú évek után végre egy kicsit lazulhattunk és pihenhettünk. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el bennünket, hogy elvihettük Erdélybe falunk nevét és hírét, hagyományainkat, kultúránk egy darabkáját. Ezúton is köszönjük a lehetőséget a CSEMADOK Galántai Területi Választmányának, Vígh Sándornak és Jóka Község Önkormányzatának.

   Álmok, vágyak, tervek?

   Továbbra is együtt muzsikálni, esetleg új tagokkal bővíteni a csoportot. Ennyit a tervekről. Régi vágyunk volt eljutni Erdélybe, s ez most valóra vált. És az álmok? Bárcsak egyre több fiatal fordulna nyitott szívvel hagyományaink, kultúránk igazi értékei felé! Szebb lenne a világ!