Évértékelő - A Csemadok munkájának összegzése Felsőszeliben

   Az év elején ismét összehívtuk a Csemadok-tagságot, hogy számot adjunk az elmúlt év eseményeiről, értékeljük a kultúra terén végzett munkát és további célokat tűzzünk ki az előttünk álló időszakra.

   Az évzáró taggyűlés vendége volt Mézes Rudolf, a TV titkára, országos alelnök és Végh Piroska, a TV tagja. A gyűlést Szabados Viktória egy szép szavalattal nyitotta meg. Reményik Sándor: Templom és iskola c. verse napjainkban is nagyon aktuális. Talán még jobban magunkba kellene néznünk, hogy mindent megtettünk-e azért, hogy a magyarság ne fogyjon.

   Kulturális szervezetünk gazdag programot tervezett és valósított meg 2018-ban, ezeknek a műsoroknak, rendezvényeknek mind az volt a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az itt élőknek, kik vagyunk, milyen hagyományaink vannak, milyen értékeink maradtak meg, s mire kell figyelnünk. A magyar népdal, a népzene és -tánc mindig is közösségben élt meg és maradt fenn. Ezért a falunkban működő csoportok, a Rozmaring éneklőcsoport, a felsőszeli férfikar, a Kikelet citerazenekar, a Bulibicska színjátszócsoport mind egy kis közösség, mely a régi hagyományokból táplálkozva végzi tevékenységét, s hittel vallja Sütő András gondolatait: "Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik." Elmondhatjuk, hogy ezek a csoportok is képviselik a mátyusföldi emberek kultúráját, dalait, melyeket szívesen hagynak örökül a következő nemzedéknek. Erről szólt az elmúlt év 12 hónapja, amikor is rendszeresen próbáltak, tervezgettek, hogy a meghívásoknak és a meghirdetett eseményeknek méltón eleget tehessenek. Csaknem 24 alkalom volt, amikor felvették a fellépő ruhát, amikor elmentek otthonról, amikor lemondtak a tévé előtti pihenésről. Hogy mi hajtotta őket? A közösség iránti tisztelet és szeretet, a tudat, hogy szükség van rájuk. E nemes feladat ösztönzi őket a további munkára is.  

   "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."- írta Kodály Zoltán.

   Felsőszeliben sokat tesznek azért, hogy a kulturális élet színesebb legyen. A beszámolóban kiemelték a farsangi Nótaest vidám hangulatát, a Kodály-év jegyében zajlott Népzenei Találkozót, a baráti Darnózseliben tett látogatást. Büszkén emlegetik a Nyári Fesztivált is, habár az időjárás beleszólt az utcabálba. A szüreti felvonulás és a műsor a falu főterén ismét sok nézőt vonzott. Azonban az esti bálra már kevesen voltak kíváncsiak. Emlékezetes marad a vízkeleti fellépés, ahol a Harmónia Találkozón szerepeltek sikerrel a szeli csoportok. A fiatalok Mátyus tánccsoportja és a Bicskás zenekar fergeteges műsora tette teljessé az estet. A Bulibicska színjátszói a járási versenyen megmutatták tehetségüket, s első díjjal jöttek haza. Az országos versenyen, Szepsiben nem lettek dobogósak, de a legfiatalabb színészpalántát, Lóci Dávidot a zsűri az "Ígéretes ifjú tehetség" címmel jutalmazta.

   A kabaréest is nagyon jól sikerült, a hazaiak és a vezekényiek is mindent beleadtak, hogy a közönség jól szórakozzon.

   Kirándulásra is jutott idő, szeptemberben egy napot töltöttek Budapesten, városnézés mellett sokan a Nemzeti Sírkertben sétáltak, délután pedig az Erkel Színházban megtekintették Carl Orff: Carmina Burana c. művét. Ezt az énekes-táncos művet a fények játéka csodálatossá varázsolta. A nézők lenyűgözve érezték magukat.

   Időnként az írott szó terjesztése, egy-egy könyv bemutatása is sorra kerül. Így jutott el hozzánk Szomolai Tibor: Klán c. könyvével. Az ősszel pedig Oros László:I rodalmunk emlékei II. kötetével ismerkedhetett meg az olvasni szerető közönség.

   Az adventi időszakot nálunk is a koszorú készítésével kezdtük. Az éneklőcsoport adventi énekekkel kedveskedett a hallgatóságnak.

   S talán a legszebb esemény a szervezetet ért kitüntetés volt, az októberi Ex Libris-díj átadása Galántán. A Gubcsi Lajos által alapított a Magyar Művészetért Díj többek között a felsőszeli csemadokosokat is értékeli, hogy az eddigi tevékenységük nem volt hiábavaló. Köszönet érte mindenkinek.

   Nehéz lenne mindent felsorolni, de gondolom, a fentiek híven tükrözik, hogy nálunk fontos a hagyományápolás, az összefogás, az értékteremtés. Bízom benne, hogy a szervezet a kerek jubileum jegyében is serényen fog dolgozni a magyarság kultúrájának megmaradásáért.