Biborpiros szép rózsa

   A népzenei vetélkedő mátyusföldi területi seregszemléje Vízkeleten

   „A nép dala el nem múló életet hirdet.” – Kodályi idézet jegyében, a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete 2019. június 15 – én már kilencedik alkalommal rendezte meg a ,,Bíborpiros szép rózsa” országos népzenei vetélkedő mátyusföldi területi seregszemléjét. Ez a népzenei vetélkedő mindig kétévente kerül megrendezésre, az idei volt a XII. évfolyam.

   Vasárnap délután benépesült a falu központja, a kultúrház előtti tér. Községünkbe érkeztek a vetélkedő résztvevői, akiket a szervezet vezetőségi tagjai fogadtak, természetesen az erre az alkalomra feldíszített kultúrház színháztermében.

   A népzenei vetélkedőt a szervezet elnöke, Pék Éva nyitotta meg. Üdvözölte a kedves vendégeket: Mézes Rudolfot, a Csemadok Országos Tanácsának alelnökét, Huszár Lászlót, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatóját, a zsűri tagjait, a népzenei vetélkedő résztvevőit, régióink népdalköreit, népzenei együtteseit, a szólistákat és a közönséget. Megtelt a kultúrház nagyterme a közel 150 versenyzővel és a közönséggel. A fellépők Alsószeliből, Diószegről, Felsőpatonyból, Felsőszeliből, Feketenyékről, Nagymácsédról, Nemeskosútról, Peredről, Szencről, Taksonyból, Tallósról, Vásárútról és Vízkeletről érkeztek.  A műsort Papp Tímea vezette.

   Majd elkezdődött a nemes vetélkedő, és szebbnél szebb népdalok, népdalcsokrok hangzottak el.  A népdalénekesek a színpadra varázsolták gazdag felvidéki népdalkincsünk legjavát. A verseny alatt egymást váltották a csoportok és a szólóénekesek, a citerazenekarok, a gyerekek és a felnőttek. Gyönyörködhettünk a szereplők népviseletében, csodálatos énekében. Röpke három órára megállt az idő, és a népdalok szárnyán visszarepültünk a múltba. A dalok a lélek legmélyéről jöttek, valahonnan az őshazából örökítették át eleink, és láss csodát, még most is élnek a dalosok ajkán.

   A versenyt háromtagú zsűri értékelte, tagjai voltak – Józsa Mónika, a nyitrai Konstantin Filozofus Egyetem tanára, karnagy, ő volt a zsűri elnöke, Hriagyelné Pelle Andrea, népzenekutató, zenetanár és Bíró Huszár Ágnes, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet népzenei adattárának vezetője. Józsa Mónika és a zsűri tagjai pozitívan értékelték a népzenei vetélkedő színvonalát. Minden csoportvezető és szólóénekes emléklapot kapott, a legjobbak pedig továbbjutottak a népzenei vetélkedő országos elődöntőjébe, melyet októberben rendeznek meg Pereden.

   A Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő Vízkeleten megrendezett mátyusföldi elődöntője jól sikerült, köszönet érte a szereplőknek és természetesen a szervezőknek, a Csemadok vezetőségi tagjainak és a segítőknek.

   Koraeste, közös dalolással ért véget a népzenei találkozó, melyet Józsa Mónika vezényelt. Három, Kodály Zoltán által, a Zobor alján gyűjtött közismert népdalt énekeltek el a versenyzők és a közönség, mégpedig – A csitári hegyek alatt, Gerencséri utca, A jó lovas katonának – című népdalokat.

   Tanúi lehettünk annak a csodának, melyről a - Mester – valamikor így nyilatkozott -  ,,megszólal a nagy HARMÓNIA, melyben mindnyájan egyek lehetünk”, - voltunk, és szavak nélkül, a népzene  - anyanyelvén -  értettük, megértettük egymást.  Ritka, vissza nem térő pillanatok ezek, melyet nem lehet előre megszervezni, koreografálni. Az csak úgy spontán megszületik, a helyzet, az élet hozza, attól lesz olyan őszinte és tiszta.

   Meleg kézfogásokkal, baráti ölelésekkel és viszontlátással búcsúztak el a vendégek a vízkeleti vendéglátóktól, melyből az érződött, hogy a népdal szeretete közelebb hozta egymáshoz az emberi szíveket.