A Tompa Mihály Országos Verseny egy felkészítő szemével

   „És zeng apáink drága nyelve!“ (Tompa Mihály)

   2019. április 25-27-ig zajlott az országos döntő Rimaszombatban. A verseny megnyitóján a teltházas színházteremben Kiss Péntek József zsűritagra, tanárra, rendezőre, íróra emlékeztünk. Ez már a harmadik év, hogy valakitől búcsúzunk (Csendes László, Benkő Géza).  A Bárdos Ágnes által felkért Pátria Rádió szerkesztőinek üzenete, biztatása, az üzenetek közben felvillanó képkockák között felfedezhettünk néhány ismerős arcot, szavalót, felkészítőt. A képsorok végét a PARADIGMA zenekar díjnyertes produkciójának részlete zárta.

   A verseny legizgalmasabb napja mindig a péntek. Vajon rá tudnak–e a gyerekek kellően hangolódni a versre, prózára, a lámpaláz fokozza, vagy tompítja-e majd szavalásukat. Jönnek az egyezkedések, tiltások a fagyizásról, a szaladgálásról. A felkészítő, ha több gyereke is jelen van a versenyen, tornádóként szaladgál hátsó bejáratokon, alagsorból fel-le (persze, szigorúan csak taps alatt), hogy minden tanulóját bátorítsa. Dicséretükre váljon a rendezőknek, az alapiskolások versenye idén ebédre már befejeződött. Az előző években bizony nem egyszer előfordult, hogy délután háromkor még szavalt a tanulónk, miközben egész nap végigülte a kisebbek produkcióját. Délután a kicsik körbevonatozhatták a várost, ehették a beígért fagylaltot, mi pedig beültünk a lírai színpadok seregszemléjére, hogy a Tsíziónak szurkolhassunk. A nézőtéren síri csend, a két főszereplő játéka, és persze az egész csapaté magával ragad. A szereplők között nincs kitekingetés, mindenki fegyelmezett, már nem lehet szereplőkre lebontva nézni az előadást, így együtt, egészben születik a csoda, aztán egy lövés.... A zsűritag Szvorák Zsuzsa a szívéhez kap.... És jön a vég, a vége. Csend. Könnycseppek törölgetése. Vastaps. Gratulálok a csapatnak és Ollé Krisztina tanárnőnek. Hihetetlen, amit ez a csapat egész évben produkál.

   A pénteki napot a komáromi Jókai Színház Padlás előadása zárta, koronázta meg. Hihetetlen volt, fantasztikus. Hosszú percekig állva tapsoltunk, nem és nem akartuk elengedni a szereplőket és velük a csodát, aminek részesei lehettünk.

   Szombaton reggel kezdődtek a szakmai értékelések, ahol mindegyik zsűritag személyesen elmondhatta véleményét minden résztvevőnek. Próbáltak nem csak kritizálni, hanem bátorítani is közben, hiszen nagyon óvatosan kell ilyenkor bánni a szavakkal, nehogy egy-egy elejtett megjegyzés nyomot hagyjon gyerekben, felkészítőben, és úgy érezzék, amit közösen összehoztak, az nem jó. Hogy esetleg nem jó a választás, a mű megközelítése. Mert igenis minden résztvevő, aki ott volt, jogosan vett részt a versenyen. Én személy szerint mindig értékelem a zsűri véleményét a verseny egyes fordulóin, még ha néha eltérő is a véleményünk. Amit mondanak, sosem rossz szándékkal teszik, építő kritikával próbálják útnak indítani a versenyzőket. A vers- és prózamondás szubjektív dolog, mindenkiben más nyomot hagy a meghallgatott előadás. Nagyon sok értékes előadást hallottam, volt, aki nagyon megérintette a lelkem, volt, aki kevésbé, de ennyi tehetséges, lelkes fiatalt felvonultató verseny nincs még egy. Szombaton zajlott ezzel egy időben a verséneklők döntője, régiónkat a PARADIGMA zenekar képviselte, akik kategóriájuk győzteseként tértek vissza Rimaszombatba, hogy az időközben 4 tagúvá vált csapat újra megmérettesse magát.

   És eljött a szombat esti várva várt eredményhirdetés. A mátyusföldiek nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetnek. De fontos elmondanom, hogy mindenkire, sávos besorolástól függetlenül, büszkék vagyunk. Íme, az eredményeink:

   Arany sávos besorolást ért el: Vígh Emese Kodály Zoltán AI, Galánta,  Mihalovič Marcell Széchenyi István AI, Felsőszeli

   Ezüst sávos besorolással és különdíjjal jutalmazták: Gjergji Izabella Deáki Alapiskola, Horváth Zenkő Veronika Széchenyi István Alapiskola, Felsőszeli, Balla Barnabás Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta,

   Ígéretes előadói teljesítményéért: Balla Barnabás (Tsízió),

   Hazai szerző művét előadó legsikeresebb versenyző: Lénárt Dóra Széchenyi István Alapiskola, Felsőszeli,

   Ezüst sávos besorolást ért el: Bosák Károly Imre Kodály Zoltán AI, Galánta, Nagy Olivér Alapiskola és Óvoda, Alsószeli, Bukovský Dorottya Deáki Alapiskola, Bedecs Patrik Széchenyi István Alapiskola, Felsőszeli, Balla Barnabás Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta, Varga Renáta Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta, PARADIGMA, TSÍZIÓ Diákszínpad Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta

   Bronz sávosaink: Szalóczi Boglárka Deáki Alapiskola, Mihalovič Veronika Széchenyi István Alaiskola, Felsőszeli, Daru Csenge Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda, Vágsellye, Gál Sára Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta, Tóth Friderika Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta, Lelovics Gergely Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta,

   Íme, pár gondolat a résztvevő versenyzőktől:

   „Ez egy olyan esemény lett az életemben, amiről büszkén fogok mesélni az unokáimnak. Meg sokat nevettünk.”

   „Első és remélem nem utolsó, hogy itt vagyunk, így együtt ezen a versenyen.”

   „Lennék valakié, lennék a költészeté.”

   „ Ha nem nyernék semmit, már akkor is többet viszek haza, mint amit el tudtam volna képzelni. El sem tudom hinni, mekkora szerencse, hogy itt lehetek és részese lehetek egy ekkora eseménynek. A hangulat, az emberek, az élmények… egyszerűen tökéletes.”

   Utószó: Pár gondolat még papírra kívánkozik. Megosztani az érzést, hogy mit is jelent, ha a gyerekek által kijutunk a döntőre. Hónapok munkája áll az eredmények mögött. Sok gyakorlás, elemzés, néha nevetés, esetleg bosszankodás. De a legfontosabb az összetartozás érzése. Hogy örülünk egymás, a másik sikerének. Hogy a gálán vastapssal, hangos ovációval biztatjuk a magunk és a másik gyerekét, amikor a színpadra hívják. Hogy őszintén gratulálunk a versenytársaknak. Hogy jó volt együtt. Hogy reméljük, veletek jövőre, ugyanitt találkozunk.

   A verseny egy tsíziós szemével:

   Lassan szépül ez a rét a világon, mert nagyon különleges. Locsoltuk már régóta, de most kapta a legőszintébb emberi testet. Minden csapattárs egy virág. Rettentő különleges és egyszeri. Nem tudom meddig tart a virágzás, de azt igen, hogy már illatozik is. Radnótinak emléket állítani, és a halhatatlanságának bizonyítékot/hangot adni hatalmas kiváltság volt. Olyan értékeket kaptunk, amikre ritkán tehet szert egy virág, szinte meg nem érdemelt ajándéknak lehet tekinteni. Bár méltó előadásnak éreztük, ha nem is olyan helyezést soroltak nekünk, tudjuk és becsüljük a színházi értékeket, hogy akiknek móduk állt részesének lenni bármilyen módon, könnyek és önálló gondolatok nélkül ki nem került a teremből. Az előadás üzenetén kívül valami meglapult a színfalak mögött. Talán egy személyesebb és lélekformálóbb érték, az összetartás. Az önzetlen, kölcsönös segítség, egy közös, nemes célért. Áprilisban volt Virágének. Radnóti Miklós és Fifi néni újra élhettek. Láthattuk és érezhettük egy nagyon kis mértékben a zsidókkal szembeni bánásmódot. És legfőképp a virágzásunk. Remélem Isten és Radnótiék láttak minket a réten és mosolyogtak a csodánk fölött. Köszönjük, hogy nyílhattunk, és alázattal adhattunk.