Múcska Gergely, a western lovas

   Képzeljék el, hogy van egy ügyes, egészséges gyermekük, akit este lefektetnek nem is gondolva arra, hogy reggel nem fog tudni felkelni.

   15 évvel ezelőtt a Múcska család élete 180 fokos fordulatot vett. Az akkor óvodás Gergő sírással ébredt és kiabált a szüleinek, hogy nem tud járni. Gergő 3 éves kora óta karatézott, 5 éves korára már több érem díszítette szobája falait. De ezen a reggelen minden megváltozott. Gergő épp egy versenyre készült, és az utolsó edzés várta a verseny előtt.

   „Csütörtök este lefeküdt és semmi sem jelezte, hogy fájdalmai lennének. Péntek reggel már sírva ébredt, hogy nem tud felkelni az ágyból“ meséli Gergő édesapja, Múcska György: „Nem hittünk neki, azt mondtuk, ne találgasson, hanem keljen fel. De ő tovább sírt, és állította, hogy nem megy neki. Azt gondoltuk, hogy csak fáradt az edzések miatt. Még rémálmunkban sem gondoltuk, hogy sokkal komolyabb dologról van szó“.

   Amikor a család látta, hogy sokkal komolyabb dologról van szó, Gergőt bevitték a galántai kórházba. „Itt röntgent és CT vizsgálatot végeztek Gergőn. Amikor a főorvos megnézte a leleteket, komoly arccal mondta, hogy ´döntsük el, ki marad itt a fiunkkal, Gergő nem megy haza, azonnal el kell kezdeni a kezelését. Az izületeivel van probléma, Perthes-kór. Számoljanak azzal, hogy lehet soha többet nem fog tudni járni!´ Ez természetesen teljesen összetört bennünket. Gergő mellett volt egy 3 éves fiunk, Viktor, és egy fél éves kislányunk, Barbara.“ A kórházban Gergőn további vizsgálatokat végeztek, és beutalták a csölösztői gyógykezelő központba, ahol fél évig kezelték.

   „A feleségem a másik két gyermekünkkel odaköltözött, míg nekem munkába kellett járnom.“ A kis karatésnak ez hatalmas változás volt. A tornateremből és a játszótérről tolószékbe került. „Fél év után Gergő egy járást segítő készüléket kapott, amit a lábához erősítettek. Szomorú látvány volt így látni őt. Azt mondták, hogy az egyetlen segítség a műtét. Ha ezt a készüléket fogja használni, fog tudni járni, de tönkremennek az izületei és hátgerincproblémái lesznek. Ezt nem engedhettük.“

   A család elkezdett külföldi szakembereket keresni. Így jutottak el egy híres ortopéd orvoshoz Magyarországra. „Azt ajánlotta nekünk, hogy próbálkozzunk lovakkal. A lovakon való ülés jó hatással van az izületekre. Elkezdtünk lovardába járni, ahol Gergő pónilovon lovagolt. Ez nagyon sok pénzbe került, 5 éven keresztül, heti kétszer jártunk Borsára. Idővel megvettem a szomszéd telket, és építettem rajta egy istállót és vettünk egy lovat. Nap mint nap a fiammal kijártunk sétálni, ő lóháton, én gyalog.“

   Egy hónap elteltével ellenőrző vizsgálatra mentek a kórházba. Az orvosok nagyon meglepődtek, mikor meglátták a röntgenleleteket. „Azt kérdezték, mit csináltunk Gergővel. Nem akarták elhinni, hogy helyrejött az állapota,“ teszi hozzá édesanyja Gabika. „Mondtuk, hogy lovagolni jár, persze az orvosok kétségbeesve mondták, hogy azt nem szabad, mert tönkreteszi az izületeit. Folytatnunk kell a kezelést, amit ők ajánlottak. Gergőt a saját felelősségünkre hazahoztuk a kórházból és elutasítottuk a kezelést.“

   Persze a szülők Gergővel továbbra is jártak ellenőrzésekre, az eredmények jobbak és egyre jobbak lettek. “Idővel vettem egy másik lovat is, hogy ne kelljen Gergő mellett órákat sétálnom. Ezenkívül a fiamnak nagyon megtetszett a lovaglás, szeretett volna tanulni,“ magyarázza Gyuri, aki ekkor még nem is sejtette, hogy fia többszörös szlovák bajnok lesz western lovaglásban.

   „Van egy barátom, akinek Nyitra mellett van rancsa. Ő ajánlotta, hogy iratkozzam be lovas- iskolába. Elvégeztem az iskolát, és elkezdtem tanítani a fiam western lovaglásra, úgynevezett „barrel race“-re és „pole bending“-re. Amikor Gergő 10 éves lett, elkezdett versenyekre járni. Normális életet kezdett élni. Nem szabad feladni, hinni kell.“

   Az orvosok nem akarták elhinni, hogy a betegség lassan eltűnik és az izületek helyre jönnek. 5 év elteltével Gabika a 15 éves fiával Csölösztőre ment ellenőrzésre, ahol megröntgenezték a lábát. „Minden rendben volt. Csak hegeket találtak, amelyek a betegségre emlékeztettek. Ekkor megfogadtuk, hogy a lovakról már nem teszünk le. Pénzünket a rancsba fektetjük, amit Tallóson építettünk meg. Időközben a család a ma már 10 éves Gyurikával nőtt. Se a feleségemnek, se nekem nem volt ezelőtt közünk a lovakhoz. De Isten ezt az utat választotta nekünk.“

   Érdekel,  hogyan vélekedik az egészről Gergely. „Nagyon nehéz volt, futni akartam, de nem tudtam. Emlékszem, hogy az orvosok eltiltottak a testneveléstől, de én az osztálytársaimmal tornáztam. 12 évesen már teljesen rendben voltam. Amikor nem lovagolok, néha érzékeny az a lábam. Ezután felülök a lóra és minden rendben van., „mondja Gergő, akinek a lovak jelentenek mindent. Az első versenyt május 1-jén abszolválta. „Ekkor már a western lovaglással 5 éve foglalkoztam amatőr szinten. 2014-től már a profik között versenyzek, ekkor lettem először korosztályos szlovák bajnok. Nagy becsben tartom a veronnai versenyen elért 7. helyem is, ahol 230 professzionális versenyző között voltam,“ mondja Gergő, aki ma már hatszoros szlovák bajnok barrel race-ben és pole bending-ben.

   Mindkét verseny hatalmas adrenalinnal jár. „A ló 60 km/h sebességgel vágtat,“ magyarázza, és elismeri, hogy az esések sem kerülik el. „Sokszor leestem, anyu a mai napig nem tudja nézni a versenyeket!“ nevet Gergő, aki immár hipológiát tanul az egyetemen, ugyanis a lovak segítségével a beteg gyerekeken szeretne segíteni.