„Mi egy vérből valók vagyunk”

   Ez az érzés csak felerősödik bennünk, ha legalább egyszer eljutunk a DAC focimérkőzésére a dunaszerdahelyi MOL Arénába.  És az első meccs után visszavágyunk, ahogy a zsigárdi alapiskola egy busznyi lelkes gyerkőce is, miután átélhették a szurkolás, az együtt egy célért érzés, az izgalom és a küzdeni akarás élményét.

   Május elején iskolánk meghívást kapott a DAC - Rózsahegy mérkőzésre, melynek hírét a gyerekek szinte soha nem látott lelkesedéssel fogadták. Az aznap tartott Anyák napi ünnepség után sárga-kékbe öltözött, szurkolói sállal, zászlóval „felvértezett” vidám gyereksereg indult el a MOL Arénába. Arra a helyre, ami nem csupán egy focimeccs helyszínét jelenti, attól sokkal több. Egy közös hely, ahol teltháznál közel tizenkétezer néző, tizenkétezer magyar szíve egyszerre dobban, hangja egyszerre szól és érezni az összetartozás fontosságát.

   Miután elfoglaltuk helyünket a B közép szurkolótábor mellett, a fergeteges hangulat máris adott volt. Állva énekeltük az immár hagyományossá vált DAC himnuszt, Nyerges Attila Nélküled című dalát, majd a kezdőrúgás után nemzeti imánktól zengett a stadion. Gyerek, felnőtt állt és énekelt – elmondhatatlan élmény volt megmagyarázhatatlan borzongással, de legbelül ekkor érzi a szívében – lelkében igaz magyar, hogy mi, itt a Kárpát –medencében összetartozunk, mert: „történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk,

             mi egy vérből valók vagyunk.”

   Bármilyen eredménnyel zárult a meccs, az ott eltöltött órák élménye, hangulata és érzése sokáig elkísér és visszahív.

   „Mikor jövünk újra?” – kérdezték a gyerekek. Ez a visszajelzés nem igényel magyarázatot. Lehet, hogy ők még most nem tudják megmagyarázni, de érzik, hogy elindult valami. Valami, amit csak az ért meg, aki átéli ennek a varázsát, a pillanatait. Több ezer magyar egyszerre, egy helyen, egy szívvel, egy lélekkel – együtt, közösen…..

   Reméljük, hogy a mérkőzés adta élmények mellett gyermekeink nemzeti hovatartozását, magyarságtudatát is sikerült erősíteni és büszkén, emelt fővel vállalják majd a jövőben is, hogy ők egy olyan nemzethez tartoznak, melynek anyanyelve a legszebb a világon és még egy focimeccsen is képesek örömükben  és bánatukban is együtt sírni és nevetni.

   Köszönjük szépen a meghívást!   Még megyünk!  HAJRÁ DAC!