Rozmaringok találkozója

   Tardoskedd ünnepelt. Tulajdonképpen ünnepel egész évben, hiszen 800 évvel ezelőtt egy szerzetes-írnok ráncos keze először rótta fel a település nevét egy adásvételi okiratra.

   2021. augusztus 28-án, szombat délután a falu legszebb részén, a Faluház előtt és az amfiteátrum udvarán színes élet zajlott. Rozmaringok mindenütt, ahová csak nézünk. Cifra-színes sokszoknyába, köténybe öltözött asszonyok főkötőben, pruszlikban, mellettük-közöttük fehér inges, fekete színű, sujtásos mellényben parádézó férfiemberek kavarogtak, beszélgettek, nevettek, örültek. Főleg egymásnak, a rég várt találkozásnak. Rozmaringok, mind ahányan voltak. Az idén Tardoskedden rendezték meg a Rozmaringok VII. találkozóját. Az ország magyarok lakta területein tizenhárom Rozmaring nevű énekkar, daloskör, asszonykórus, tánccsoport működik, közülük az abaújszinai, bacskai, hárskúti, felsőszeli, farnadi, nagyölvedi és szímői csoport minálunk, ebben a csodaszép faluban találkozott a Tardoskeddi Nyugdíjas Klub Rozmaring Dalkörének meghívására.

   Ezt a nagyszerű rendezvényt kétévente tartják meg, mindig más-más rozmaringos községben. Az idén Tardoskedd volt a házigazda.

   Egymás után érkeztek az autóbuszok és a vendéglátók, a tardoskeddi rozmaringok meleg szívvel fogadták a kedves, rég nem látott vendégeket. A nagy kondérban már illatozott a forró gulyás, az asztalokon halmokban állt a friss kenyér, sorakoztak az üdítős üvegek. A két szakács, Vas Erzsébet és Varga István kitettek magukért. Természetesen, ilyen kivételes alkalommal jólesik egy-egy kiskupica zamatos házi szilvapálinka is.

   Lassan-lassan összeállt a menet. A színpompás ruhákba öltözött csoportok felsorakoztak és elindultak. Énekelve-nótázva vonultak végig Tardoskedd főutcáján. A délelőtti eső addigra már felszáradt, a felhő elvonult, mert úgy döntött, nem rontja el ezt a látványt. A Rozmaringokat látni és hallani kellett, nekik pedig látniuk kellett Tardoskeddet. Érezniük kellett a falu vendégszeretetét, tetszését, elragadtatását. Ragyogóak voltak.

   A főutcát a menet idejére lezárták. A községi rendőrség elektromos gépkocsija hang nélkül kísérte a daloló társaságot. Más autó nem zavarhatta meg ezt a látványt. Visszafelé, a templomhoz közeledve megállt a menet az esőtől friss-tisztára mosdatott, virágokkal telis-tele ültetett ágyások egyikénél. Puskás Mária, a tardoskeddi Rozmaring Dalkör vezetője énekszó mellett ültetett el egy bokor rozmaringot az ágyás közepébe. Ennek a szép napnak az emlékére és minden Rozmaring boldogságára.

   A Szoborpark-béli közös fotózás után a mintegy 150 viseletbe öltözött énekes és táncos bevonult a templomba. A hálaadó szentmisén csodálatosan szólt az énekük. A templom minden angyalkájának örömtől repesett a kis szíve.

   Este hat órakor kezdődött a nagyszabású gálaműsor. A Faluház vadonatúj színháztermét egy héttel azelőtt, a XXII. Szent István Napokon avatták fel. A tardoskeddi társadalmi és kulturális szervezeteket és társaságokat bemutató kiállítással nyitott az új terem. Tehát a legelső igazi műsoros rendezvény éppen a Rozmaringok VII. találkozója volt.

   Az első találkozó 2009-ben volt Farnadon. Tán nem is sejtették az ottani rozmaringos szervezők – vagy talán csak a szívük legeslegmélyén – , hogy éppen hagyományt teremtenek. Zseniálisan jó ötlet volt. Annyira jó, hogy azóta a többi Rozmaring-csoport is örömmel vesz részt ebben a sikersorozatban.

   A gálaműsort Tóth Marián, Tardoskedd község polgármestere nyitotta meg, üdvözölve a résztvevőket, fellépőket, a közönséget és a vendégeket, akik között ott voltak a tardoskeddi Rozmaring énekkar már „zenei nyugdíjba” vonult régi tagjai is. Nem feledkeztek el róluk. Tele volt a nagyterem. Az első fellépő csoport természetesen a mi Rozmaring Dalkörünk volt, majd egymás után jöttek a többiek. A tardoskeddi Faluház színházterme egyszerre csak megtelt zenével és énekszóval, a ropogósan új deszkákon frissen koppantak a szép tartású éneklő asszonyok és a daliás, jó kiállású férfiemberek cipői, csizmái. Tardoskedd, Farnad, Felsőszeli, Abaújszina, Bacska, Nagyölved, Hárskút és Szímő rozmaringjai a legjobbat adták: szívüket, lelküket, vidámságukat, felhőtlen életörömüket. Az abaújszinai csoport hét táncospárt is hozott magával. A fiatal táncosok háromszor léptek színpadra a műsor alatt. Fergetes, vérpezsdítő bemutatót tartottak alsótőkési, rétközi és szatmári táncokból. A közönség tombolt, zúgott a vastaps. Az abaújszinai énekegyüttes nem maradt le mögöttük. Ők voltak a gálaműsor sztárjai. Szenzációsan jók voltak. A végére még egy-két pikáns nóta is jutott. Az iruló-piruló közönség felszabadultan kacagott és remekül szórakozott.

   Én eddig még soha nem hallottam köcsögdudát. Szerintem a többi „civil” néző sem. Most pótolhattuk. A felsőszeli Rozmaring vegyeskar énekét a citeraszó mellett éppen ez a különleges hangszer kísérte. A rokonszenves zenész – aki játszott rajta – azt mondta, nem olyan egyszerű egy ilyen hangszert beszerezni. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni...” Ha pokolra tán nem is, de héthatáron túlra biztosan. Neki sikerült.

   A kétórás varázslatosan szép gálaműsort a tardoskeddi Rozmaringok zárták. A lelkes közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a fellépő csoportokat. A végén pedig bejelentették, hogy két év múlva Szímő község rendezi a Rozmaringok VIII. találkozóját.

   A rendezvény ezzel nem ért véget. A vacsora után kezdődött a felszabadult vigadalom. Amikor majd’ százötven jó hangú énekes együtt dalol, az önmagában is egy pazar élmény. Hát még ha jó zene is szól melléje! Úgy mulatott mindenki, hogy hetedhét határra hallatszott. Késő éjjelig ropták a táncot, repültek a színes szoknyák, zengett az ének. Nem volt fájós láb, derék, ízület... Dehogyis! Felszabadult jókedv volt és vidámság. Egy pompásan sikerült rendezvény örömteli befejezése…

   ... legalábbis a közelebbi községek együttesei számára. A három kelet-szlovákiai csoport ugyanis még itt maradt nálunk egy napra. Nagyon messziről jöttek. Abaújszina Kassától délre, három kilométernyire a magyar határtól, Bacska egy kőhajításnyira az ukrán határtól, és a szépnevű Hárskút egészen Krasznahorka vára alól. Nekünk a világ vége...

   A tardoskeddi vendéglátók kitűnő vasárnap délelőtti programot terveztek nekik. A reggeli után bemutatták Tardoskedd nevezetességeit, végigjárták a későnyári napfényben ragyogó falu minden látnivalóját, majd buszra szálltak, hogy a közeli Tótmegyerre látogassanak. A szépséges, hatalmas parkban álló Károlyi-kastély előtt Szabó Imre tótmegyeri helytörténész-író várta a látogatókat, hogy bemutassa nekik a kastélyt, a parkot, az egyedülálló, fából készült víztornyot, a katolikus templomot, főképpen annak kivételesen szép, barokk díszítésű belső terét. A Károlyi család történetének legavatottabb ismerője „idegenvezetőként” lebilincselően mutatta be szülőfaluja világhírű nevezetességeit. Az énekesek, táncosok remek hallgatóságnak bizonyultak. Nyitott, érdeklődő, mindenre figyelő emberek, akik értékelni tudták a két falut felölelő kirándulást.

   Ebéd után, kora délután élményekkel és jó érzéssel telve ők is hazaindultak.

   Véget ért ez a látványos, pompás rendezvény. Tardoskedden még nem volt ehhez hasonló. A Faluház új színháztermét soha szebben és jobban nem lehetett volna felavatni, mint a Rozmaringok találkozójával.

   Köszönet érte Tardoskedd Község Önkormányzatának, és mindenekelőtt Tóth Marián polgármester úrnak, valamint azoknak a vállalkozóknak, akik lehetőségeik szerint hozzájárultak ennek a kivételesen szép eseménynek a megrendezéséhez.

   Ugyanakkor szeretném kifejezni őszinte tiszteletemet és köszönetemet a Tardoskeddi Nyugdíjas Klub Rozmaring Dalkörének. A klub elnökasszonya, Hamar Mária – aki maga is énekel – , Puskás Mária, a dalkör vezetője és lelke, akinek kezében összefutottak a szálak, aki hónapokkal ezelőtt kezdte szervezni és remekül levezényelte ezt a rendezvényt. Bíróczi Valéria, az elsőrangú szervező-varázsló, aki nemcsak a kelet-szlovákiai csoportok szállását oldotta meg, de megszervezte a tótmegyeri kirándulást és – felétlenül említést érdemel – összeállította a Nyugdíjas Klub és a Dalkör Szent István napi kiállítását, amit még a Rozmaring-vendégek is megcsodálhattak. Az énekkar további tagjai, Buják Zsuzsanna, Csányi Zsuzsanna, Borbély Mária, Vida Mária, Szvetko Éva és a három férfiember, Csányi Miklós, Szvetko László és Szvetko Gyula nemcsak felléptek, hanem rengeteget dolgoztak, hogy minden olyan legyen, amilyennek lennie kellett és amilyen lett: páratlanul szép, kifogástalan, ékes-színes, gyönyörűséges esemény.

   Rozmaringok! Köszönjük!