Manóvári mese, Vízkeleten

   Hol volt, hol nem volt, immáron 13 éve annak, hogy lelkes kis községünkben a CSEMADOK helyi alapszervezete aktív vezetői és tagjai megálmodtak egy mesét, amely mese a népi hagyományokat buzgón mívelő alsószeli Szomolai házaspár segédletével valós ruhát öltött, és Vízkeleten sok gyermek és szülő örömére megrendezésre került az első nyári napközis tábor.

   Egy kalandos nyári hét gazdag tartalommal, mely a részt vevő ovisok és iskolások számára elsősorban a végtelen játékról szól. Ahol a kedves emlékeket nem a napsütötte szikrázó tengerpart vagy a nyüzsgő távoli nagyvárosok hömpölygő fényei jelentik, hanem a legkisebbek számára is a biztonságot jelentő, megszokott hazai környezetben a barátokkal együtt töltött idő, a felhőtlen öröm. Egy hely, ahol akár egy életre szóló barátságok szövődhetnek.

   A mesetábort megálmodók célja pedig a sok mókán és játékon túl nem kevesebb, mint hogy gazdag múltunkra és hagyományainkra építve, a játék örömében megismertetni és megszerettetni a jövő nemzedékkel a régi népi játékokat, népdalokat, rigmusokat, kézműves fortélyokat - tarkítván ezzel is a nyári szünidőt és gazdagítván gyerekkoruk mesevilágát.

   A kis táborozók a nagyszüleik és dédszüleik háza tájáról is könnyen beszerezhető, természetes alapanyagokat felhasználva kipróbálhatják, mennyi munka, türelem és kézügyesség szükségeltetett egy-egy használati tárgy vagy dísztárgy elkészítéséhez, mely munkájukat őseink derűvel, jókedvvel és munkadallal tették még eredményesebbé. A nyáját őrző juhászt - bárányszőr subájával - elkészítve váltak a gyerekek ügyes szűcsmesterekké; a száraztésztával, magvakkal és festett sóval díszített virágedénybe ültetett zöld a gondozásuk függvényében fog majd virágba borulni. Fiúknak és lányoknak is hasznos segédeszközzé vált a saját készítésű, virágmotívumokkal díszített jegyzettömb; és szintén önálló munkájuk eredménye egy nagyszerű népi játékeszköz, a fa pörgettyű. A fáradságos „munkafolyamatok“ között a barátok régi népi gyermekjátékok gyakorlásával és sportjátékokkal töltődnek fel. A táborvezetők sokéves tapasztalatának és közvetlenségének köszönhetően élik meg a gyerekek igazán a táborozás minden pillanatát, hiszen azon a héten mindennél jobban tetszettek Laci bácsi vicces ötletei, és mindennél jobban ízlett Adri néni házi ribizlilekváros palacsintája!

   Hagyományosan a nyári tábort záró napon az alkotók és vezetőik kiállítást rendeznek, ahol az ide látogató vendégek megcsodálhatják gyermekeik munkájának gyümölcsét. Hazatérve a táborból, otthonukban minden alkotás megleli a maga helyét s - a táborozós évek távolodtával - múltidéző hangulatát. Emlékül a sok-sok élmény mellé a gyerekek egy közös fényképet visznek haza, s a szülők és ismerősök egy csodálatos közös délutánt töltenek együtt jókat beszélgetve, gondolatban egy kis időre visszatérve saját gyermekkoruk gondtalan nyarába az imádott nagyszülőknél.

   Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a szervezőknek fáradhatatlan munkájukért, kívánva még több erőt és kitartást közösségépítő tevékenységükhöz, hogy ez a valóra vált mesevilág tovább éljen; hogy egyre több egykori, jelen- és jövőbeli táborozóból felcseperedő szülő kísérje csemetéit a vízkeleti nyári táborba mondván: „Valamikor én is a manóvári mese részese voltam ...“.