A zenészek ugyanolyan halandó emberek, mint bárki más. Halhatatlanságuk csak bennünk, velünk él tovább. Még emlékezünk az utolsó fellépésükre, még élnek a dalok. Mindenkit megrendített 1980-ban a Beatles tag John Lennon erőszakos halála. A zenekar így soha többé nem állhatott össze, de a dalok ma is élnek, és velük itt van John Lennon is.
A requiem gyászmise az emberért, aki meghalt. Mozart Requiemje az egyik legismertebb és talán a legremekebb komolyzenei mű erre a témára. A szerző halála napjáig dolgozott rajta. Nem fejezte be. Belehalt 1791-ben. A zene kisebb fajsúlyú ágában a rockban is vannak időtálló, felejthetetlen dalok azok emlékére, akik itt hagyták e földi létet. Ki ne ismerné ezeket a sorokat: „...Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt ! ... “/LGT/, „...Kiknek őrizgetjük szellemét. Mindazokért egy-egy gyertya égjen... “/V’Moto-Rock/, „...Egyszer véget ér a lázas ifjúság, egyszer nélkülünk megy a vonat tovább...“ /Máté Peter/. A Karthágó együttes Requiem című dala a legismertebb. Egy koncert után nem ért haza többé az, akiről a dal szól, mert: „...Elindult a fiú a fények útján . ...a lány még most is várja talán... “. Ezt a dalt a Treff zenekarban sokszor játszottuk, a legtöbbször kérésre. Megkért valaki a közönségből, hogy játszuk el elhunyt anyja, apja, testvére emlékére. Számunkra a legdöbbenetesebb az volt, amikor egyszer egy rajongónk kérésének tettünk eleget. A barátja még az előző héten velünk volt. A buli ilyenkor egy pillanatra megállt, a zaj elült, csak a dal szólt és a félhomályban világítottak az öngyújtók, gyufák és gyertyák lángjai.
Ha most nem tudunk kimenni a temetőbe, hogy virágot vigyünk mindenkinek, aki fontos volt az életünkben, hallgassunk meg egy dalt, gondoljunk rájuk! Biztos elmondanák azt, amit mi is:
„Köszönöm azt, hogy itt voltál velem. Csak ennyi volt az életem. Csak ennyi volt, és nincs tovább.” /Republic/
Vajon ki van még velünk erről a fényképről? Nővérem emlékére.
Galántai pionírzenekar 1960