Zene s a rock - PRESSER

   Tavalyelőtt karácsony táján került a látókörömbe egy könyv. Presser könyve. Presser Gábor a magyar rockzene nagymestere, az LGT zenekar megteremtője, idejét látta megírni és kiadni önéletrajzi könyvét. A Kossuth- és Erkel Ferenc díjas zenész és zeneszerző lebilincselő stílusban írja le megélt történeteit a magyar könnyűzene világából a hatvanas évektől napjainkig. Teszi ezt úgy, hogy nem a saját életét írja meg unalmas kalendáriumként, inkább csak sztorikat mesél az Omegáról, az LGT-ről, riportol a Képzelt popfesztiválról, a Padlásról, a Próbáról, Londonról, Amerikáról, Varsóról és a Moszkvai csomagról. Néha talán kapkodónak tűnik a könyv vonalvezetése, a részletekbe is elmenő meséléstől, de az összefüggés, a leírtak időbeli kavalkádja ellenére megvan. Korabeli dokumentumok, kéziratok, fényképek igazolják vissza mindazt, amit Presser Gábor leír. Hiteles képet fest a korról, amiben a magyar rockzene felnőtt. A szocialista világ könnyűzenei életének néha megszokhatatlan abszurditásai közt, hogyan lehetett megtalálni a színvonalas rockzene rögös útjait a fiatalokhoz, a közönséghez. Ír a dilemmákról, hogy egy nyugati turné után kinn maradjon a zenekar, vagy menjen haza. Disszidálásnak hívták ezt akkoriban, ha megtetted, az felelősségre vonással járt. Otthon nem csak a családot érintette hátrányosan, de még a zenekarnak is gondot okozott a tag kiesésén túl. Jobb esetben elhallgatták az ügyet. Rosszabb esetben a zenekart lehetetlenítették el. llyen volt a politika. Ma már nyíltan és őszintén ír a konfliktusokról anélkül, hogy valakit megbántana Presser Gábor. Ez nem az ő jelleme. Emlékszem, amikor szerepet vállalt egy sztárcsináló TV - showban zsűritagként. Nem volt az a rossz hangú, öntelt énekes jelölt, akit Presser Gábor akár egy rossz szóval is illetet volna. Igy van ez most is. A könyv minden oldalán érződik a tisztelet az ember iránt, akinek írja a dalokat. Magánéletéről nem tudunk meg szinte semmit. Aki hálószobatitkokra vágyik, ne olvassa el, erről nincs benne semmi. Nem is kell. Sokkal többet mondanak Presser Gáborról a dalok, amiket megírt. Az elolvasott könyv megerősít bennünket abban, hogy a zeneszerző, előadó az valóban az, amit a zenéjéből a lelkünk hall.

   A könyv borítójáról: „Eszembe jutottak igazi és jelképes pofonok, a nyílt és burkolt-komoly vagy szánalmas- fenyegetőzések, kis diadalok és fájdalmas elbukások, a néha kíméletlen, néha abszurd környezet, amiben dolgoztunk. A jó és rossz kompromisszumokról, barátságokról, haragról, elvesztésekről, zenéről, zenészekről. S hogy mindig van egy kis esély nevetni, ha más épp nincs kéznél, hát magunkon. És hogy érdekes élni.“