Régi tartozását rótta le a Piramis együttes mikor a Szent István napokon augusztus 20-án koncertet adott Nádszegen. A zenekar a magyar rock fénykorában a hetvenes-nyolcvanas éveiben lett igazán naggyá. 1975-ben alakult ki véglegesen a tagok névsora. Az első Piramis nagylemezen ilyen a zenész névsor: Révész Sándor – ének, ritmusgitár, Som Lajos basszusgitár, Gallai Péter - ének, billentyűs hangszerek, Závodi János – gitár, Köves Miklós – dobok. A dalok belerakódtak a fiatalok agyába, a szöveg a tinédzser lelkek része lett. A mi vidékünkön is, itt a Mátyusföldön, nagy kultusza volt a Piramis daloknak. A Treff bulikon az „Ajándék” című dal mellett a nádszegieknek kötelezően el kellett játszani a „Becsületet”. Ez volt akkoriban a nádszegi fiatalok himnusza. Ők tették azzá. A mai Piramis koncerten természetesen nem lehettek jelen az azóta elhunyt, vagy kórházban levő muzsikusok. Aki maradt, az még zenélt, Köves Miklós-Pinyó ült a doboknál és Závodi János-Zacskó gitározott. Akikkel újratöltötték a zenekart: Vörös Gábor – basszusgitár /az Ossianban és az Omenben zenélt/, Nemcsók János – ének, Vilmányi Gábor – gitár, Nemcsók Bence – billentyűs hangszerek. A koncert hangulata a borongós idő ellenére visszaadta egy kicsit a fiatalságát az első sorban csápoló, hatvanas éveiben járó közönségnek. Profi zenészekhez méltóan eljátszották az összes híres és hírhedt Piramis dalt. Az első hangoktól együtt énekelt a színpad és a közönség. Ki ne tudta volna a „Szállj, szállj szállj fel magasra”, vagy a „Ha volna két életem” szövegét. El kell mondani, hogy az énekes hozta a Priamis formáját és gond nélkül kiénekelte a magas hangokat a „Kóbor angyal” vagy a „Szerelem ördöge” dalokban. A koncert a nádszegi himnusszal, a „Becsület”- tel zárult. A buliról elmondhatom: rövid ideig tartott, de esküszöm jó volt.
Nagy dicsérettel-jeles, azaz magna cum laude. Így osztályozhatnánk nádszegen a szombati Piramis koncertet. Vasárnap 8-kor a Magna Cum Laude lépett színpadra, finomabb hangzással, jól felépített koreográfiával, megépített imidzzsel. A dalok frontembere Mező Misi vitte a show-t, lejött a színpadról a küzdőtérre, és a közönség vele énekelte a Vidéki sanzont. Elhangzott a „Színezd újra”, majd az „Átkozott nők” utáni dalban a sok női név közül az utolsó Kitti, aki mosolyba rejti, hogy „Engem lehet szeretni”. Az eső eleredt, a szél megindult úgy kilenc körül. A zenészek menet közben Omega dalra váltottak: „Hull a hó, fúj a szél, Dimitrij Lénáról beszél”. Jó kis pálinkával befejeződött koncert. „Pálinkadal”. Behúzódtunk a sátrak alá, töltött hát a poharamba még egy kortyot az angyalom, és elindultunk a lejtőn lefelé.