Zene s a rock - Dobok

   A dobos a rockzenekar szíve, rajta múlik a zenekar lendülete, a dalok ritmusa. Rossz nyelvek szerint viszont a dobos nem is zenész, épp csak valamivel több mint a közönség, mert a zenészek között ül és csörömpöl. Aki egy kicsit is ért hozzá, annak nem kell magyarázni milyen fontos a határozott és pontos ütem. A jó dobos nem csak a tempót adja meg, de dobolásával  rávezet  a  versszakokra, refrénekre, elindítja az énekest, és automatikusan számolja az ütemeket.  A dobos nem lehet zeneileg süket. A legjobb dobosok általában jól is énekelnek. Ennek nem egy bizonyítéka van a világ rockzenéjében, amikor a dobos énekes karierrel lett világhírű. A rockzenekaroknál nem utolsó szempont a látvány, ezért a dobos külön kis színpadon játszik, körbevéve a dobokkal, ütőshangszerekkel és hangfalakkal.

   A mi környékünkön, itt a Mátyusföldön, amikor még csak a hazai gyártású Amati dobokon játszott szinte minden zenekar, a hetvenes évek közepén, a Polyfónia zenekarban egyszercsak megjelent egy olyan dobfelszerelés, aminek csodájára jártak hét falu határából. Üvegdobok voltak. Ilyet eddig még a TV-ben sem láttunk sokat. Igazából nem voltak üvegből, csak mivel átlátszó volt, azt gondoltuk. Gál Zoltán, a Polyfónia billentyűse írta meg a szerkesztőségnek a történetet. Az aranyszínű „üveg” dobkészletet Magyarországról kellett átcsempészni a határon, ami nem volt egyszerű, mert akkoriban még a drágább karórára is vámnyilatkozatot kellett tenni. A dobokért egy személygépkocsi árát kellett kifizetni Budapesten forintban, és még a csempészt. Na de meglett a dob, és a nagymácsédi Mini /Gál József/ Ludwig dobokon játszott. Nem volt a járásban olyan fiatal, aki ezt ne nézte volna meg. A dobokhoz az öcsi, Gál Zoltán megvette - talán a járásban elsőként - a POLY 800 – as szintetizátort a bandába, szintén egy Škoda áráért. Ezzel aztán a környék zenekarainak fegyverkezési versenyében elvitték a pálmát.

   A Polyfónia zenekar a 80-as években ezzel és a jó zenéjével végigjárta a főiskolai klubokat Pozsonytól Zsolnán át Kassáig. A kilencvenes években pedig Istvántól Szilveszterig a Csorba tavi Panoráma hotel báltermeit. Az üvegdobok pedig talán még ma is megvannak valahol Nagymácsédon és arra várnak, hogy leporolja valaki őket, és újra megszólaljanak egy jó kis nagymácsédi rockbandában.