TRIVIUM

   Ameddig az emberi emlékezet visszanyúlik a múltba, mindig talál tárgyakat, színeket, számokat, melyeknek a közhiedelemben különleges jelentőségük van. A népi gondolkodásban minden növénynek, virágnak határozott üzenete van. Például a liliom az erényesség, a búzavirág a bűnbánat, a borostyán a dicsőség, a harcos kiemelkedés, a szomorúfűz a gyász jelképe. Ugyanígy bizonyos számoknak is határozott szimbolikája van. Tudjuk, a keresztény gondolkodásban a hetes szám a világ teremtésének időszakát, a hat „munkás nap” és a pihenő nap együttesét jelenti. Róma hét dombra épült, a Göncöl és az Orion hét csillagból áll. Hét évenként az emberi test összes sejtje kicserélődik.

   Ugyanígy a hármas számnak is különleges jelentősége volt. A keresztény vallásban az Atya, Fiú és a Szentlélek egysége maga a tökéletesség jelképe. Az idő tökéletessége a múlt, jelen és a jövő harmóniája. A világegyetem a régi gondolkodás szerint három szintből áll: az ég, a föld és az alvilág. A görög mitológiában Oidipusz élete a három út találkozásánál fordult tragédiába, amikor a jóslat szerint saját apját öli meg anélkül, hogy felismerné. A magyar népmesék gyakran így kezdődnek:” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak volt három fia”. „Elindula három árva”- mondja a székely népballada. Egyik ismert népdalunk így kezdődik: „Három út előttem, melyiken induljak?” . És „három a magyar igazság”!

   Milyen érdekes, a 2023-as év (2+2+3=7!) három kerek Kodály évfordulót hordoz: 100 éve született a Psalmus Hungaricus, 90 éve írta Galántai táncokat, valamint éppen 80 éve annak, hogy Galánta városa díszpolgárává választotta Kodály Zoltánt. Szellemi hagyatéka három jelentős területet ölel fel: zeneműveit, népdal gyűjtő és rendszerező munkásságát, valamint világra szóló zenepedagógiai elméletét.

   A koronavírus után újraéledő közösségi élet egyik legjelentősebb területe a műkedvelő zenei tevékenység, melyre egyaránt szüksége van annak, aki végzi, és annak, aki hallgatja. Az énekkarok, az irodalmi és tánccsoportok feléledése hordozza az újrakezdés, a túlélés lehetőségét. A felvidéki magyar kórusélet a múlt század utolsó harmadától kezdve lenyűgöző erővel és határozott akarattal vállalta fel itt felnőtt világhíres fiának életművét, annak életben tartását. Persze nem Kodálynak van szüksége ünneplésre, róla való emlékezésre. Nekünk, utódoknak van szükségünk arra, hogy gondolatainkat, mindennapi eredményeinket az ő magasívű, gyémántkemény példájához mérhessük. Őszintén, sallangmentesen, egyszerűen.

   És még egy gondolat. A pandémia után jött a háború, majd tavaly nyáron az aszály. Lám, itt is három „csapás”! És eközben egyre gyorsul az emberek között az elidegenedés, a bizalomvesztés, a befelé fordulás. Ezért nagyon fontos az alkotó közösségek megőrzése, az egymásra figyelés, az összetartozás érzésének erősítése. Köszönet illet minden résztvevőt, aki időt, energiát, szellemi és anyagi erőt nem sajnál ezért a nemes célért. Talán egyszer megértik ezt azok is, akik nemzetek, országok sorsáért felelnek!