Rózsa Ernő 1930-2021

   „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

   A haza bölcsének, Deák Ferencnek ezen gondolatai vezérelték hosszú élete és áldásos tevékenysége során Rózsa Ernőt, a „puszták gyermekét”, az „öreg honvédot”, kinek testét ezen gyászos koporsó zárja magába.

Mélyen tisztelt Gyászoló Család!

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Kedves Ernő bátyánk!

   Eljöttünk, hogy koporsódnál utolsó istenhozzádot mondjunk, és végső búcsút vegyünk Tőled.

   Köszönjük a közösen eltöltött órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket, évtizedeket.

   Még jóformán el sem mentél, de már hiányzol, nagyon hiányzol.

   Szeretteid, feleséged, gyermekeid, unokáid, dédunokád, rokonaid, barátaid, ismerőseid mellett nagyon hiányzol a nagycsalád, a Csemadok vezetői, tagsága köréből.

   Rózsa Ernő több mint két emberöltőn keresztül fontos tisztségeket töltött be Szövetségünk, a Csemadok helyi, regionális és országos szerveiben.

   Jogászként aktív részese volt az 1968-as reform-kezdeményezéseknek és alkotóként fontos szerepet töltött be a 144-es szám alatt ismert nemzetiségi alkotmánytörvény tervezetének a kidolgozásában.

   A „jutalom” meg is lett érte, 20 évre elhallgattatták. Jogi tanácsaira ellenben abban az időszakban is számíthattunk.

   1989-es rehabilitálása után újból aktív részese lett a közéletnek. Beválasztották a Csemadok Országos Elnökségébe, majd az Országos Ellenőrző Bizottság elnöke lett.

   Közel három évtizeden keresztül alelnöke volt Kulturális Szövetségünk, a Csemadok Galántai Területi Választmányának és a különböző rendezvények, főleg az évzárók kapcsán, rendszeresen látogatta nem csak régiónk, a Mátyusföld, hanem az egész Felvidék településeit, hogy figyelemmel tudja követni az események folyását és szükség esetén segítséget tudjon nyújtani hasznos tanácsaival a különböző problémák, gondok megoldásában. Felszólalásait követően érdemes volt rákeresni a világhálón, vagy a kötetekben azokra a versekre, melyekből idézett, mert jeles költőink művei sok esetben hasznos tanácsokat, útmutatást tartalmaztak kétségeink eloszlatására. Sokszor emlegette azt a népi bölcsességet, mely szerint „a lábhoz dörgölődző kutyának oldalba rúgás a jutalma”. Jó volna, ha ezt a tanácsát igyekeznének sokan a tudatukba vésni.

   Szövetségünk legutóbbi Országos Közgyűlésén a küldöttek egyhangúlag megválasztották a Csemadok Örökös Tiszteletbeli országos elnökségi tagjává.

   Alapító tagja volt az Együttélés politikai mozgalomnak, majd a Magyar Koalíció Pártjának.

   1990-től 1998-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője volt és egy időszakban tagja volt a Szlovák Országgyűlés Elnökségének. Már egykori képviselő társai közül is csak kevesen emlékeznek arra, hogy ugyanolyan viharos visszhangot váltott ki a Szlovák Parlamentben a 90-es évek közepén az a felszólalása, amikor szerzők megnevezése nélkül hosszasan idézett a Szlovák Nemzet Memorandumából, mint amilyen nagy volt a megütközése az ország jelenlegi vezetésének, a sajtónak, az ország lakosságának, beleértve a magyarság jelentős részét is, akkor, amikor a trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából rendezett kormányfői fogadáson az MKP vezetése a miniszterelnöknek átadta a magyar nemzeti közösség Memorandumát, melyet szintén a már fent említett dokumentum alapján a jelenlegi állapotok figyelembe vételével készítettek az alkotók.

   Rózsa Ernő egy választási időszakban elnöke volt a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának is, ahol tevékenységével elsősorban régiónk, a Felvidék érdekeit próbálta eredményesen képviselni.

   Azon szerencsések közé sorolhatom magam, aki a kilométerek ezreit utazhatta le vele, s így részben tudom, hogy régióján, a Mátyusföldön kívül, az ország nyugati és keleti széle közt rengeteg helyen segítette a különböző társadalmi és gazdasági közösségek, alapítványok, szervezetek, intézetek létrejöttét, és szomorúan látom azt is, hogy azok jelenlegi vezetői, tagjai, haszonélvezői közül sokan nem is sejtik, hogy ki volt az aki az induláskor egyengette kezdő lépéseiket, és sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani azt is, hogy hasonló a helyzet a különböző településeinket díszítő, ősi múltunkat őrző, idéző emlékhelyeinkkel, szobrainkkal, emléktábláinkkal kapcsolatban is.

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

   Rózsa Ernő felbecsülhetetlen értékű teljesítményt nyújtott a Csemadokban kifejtett több mint fél évszázados munkássága folyamán. Semmi sem tántorította el őt a felvidéki magyar nemzeti közösség érdekeinek, értékeinek védelmétől. Közösségi emberként mindig tudatosan és értékekre figyelve tevékenykedett, gazdagítva ezzel nemcsak a felvidéki, a határon túli magyar szellemi életet, hanem az egyetemes magyarság szellemi értékeit is.

   A vállalás hűségével és a hűség vállalásával tette a dolgát, szem előtt tartva mindenekelőtt a magyar identitás- és nemzettudatot. Az eltelt esztendők, évtizedek alatt hű maradt szülőföldjéhez, annak magyar közösséghez. A felvidéki magyarság körében nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Az ő tartása példa lehet a mai közösségi emberek számára.

   2012-ben több évtizedes eredményes közművelődés-szervezői tevékenységéért a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Csemadok Országos Tanácsa Életmű-díjjal tüntette ki.

Kedves Ernő bátyánk!

   Kulturális szövetségünk országos, regionális és helyi vezetői, a Csemadok tagsága nevében köszönetet szeretnék mondani mindazért a sok szépért, jóért, amit életed során népünk, nemzetünk megmaradásáért, felemelkedéséért cselekedtél.

   Köszönjük, hogy ha kellett mindig helyén volt az eszed és a szíved, mely már sajnos nem dobban többet sem a szűken vett családért, sem a mi nagy Csemadokos családunkért.

   Jelentem itt vagyunk, eljöttünk és ígérem, hogy az általad oly nagyra becsült fáklya lángját megőrizzük, továbbadjuk, hogy örök időkre világítson a Felvidék magyarsága felett, hogy mutassa az utat a szebb, a boldogabb jövő irányába!

   Kívánom, kívánjuk, hogy legyen testednek könnyű szeretett városod, Galánta temetőjének földje.

   Nyugodj békében!

   Emléked örökké megőrizzük!

Mézes Rudolf búcsúbeszéde

 Galánta, 2021.2.16.