Pénz mindenek fölött

   Amikor még több vize volt a Dudvágnak, a befagyott vízen két cigány akart átmenni. Elsőnek a prímás próbálkozott, aki pehelysúlyával minden baj nélkül átjutott a jégen, majd szaporán biztatta kövérebb társát.

   -Bibas, gyere már, ez a jég két ökröt is megbír, te csak gyere bátran!

   A brácsás félénken, de nekivágott. Már a jég közepén járt, mikor az megroppant alatta. Farolt volna visszafelé, de arra most már egyre jobban ropogott alatta a jég. Remegve, araszolva haladt előre, közben fohászkodott:

   -Istenkém, segíts meg, csak most az egyszer segíts át, hisz tudod, nem tudok úszni! Neked adom a keresetem felét, ha átsegítő! Ugye a prímást  átengedted, segíts át engem is.

   Veszélyesen ropogott alatta a jég, de már csak két méterre volt a part, ekkorra megbátorodott és így kiáltott föl:

   -Tudod mit Istenkém, nem kell a segítséged, most már magam is átjutok! – mire beszakadt alatta a jég, a nyakig érő vízből most a prímáshoz esedezett: