Örülni egymásnak

   „Vízkereszttől hamvazószerdáig” – ebben az időszakban örülni szoktunk a farsangi szórakozásnak: előkerültek a gyermekjelmezek, az estélyi ruhák, megkezdődtek a bálok, különféle mulatságok. Maszkok mögé csak viccből bújtunk egy-egy farsangi buliban…

   Hol volt, hol nem volt, volt még tavaly is egy felhőtlen farsang (tavaly február 26-ára esett, idén február 17-én lesz hamvazószerda). Vidámságból sem volt hiány, iskolakrónikánk az utolsó iskolai tömegrendezvényünkként éppen a jelmez- és diákbált jegyzi. Az utána következő nagyböjtöt már a világjárvány miatti karantén kísérte.

   S hogy milyen szomorú az idei farsangunk, azt most mindegyikünk egyformán éli át. Szóba sem jöhet a mulatás, a naponta használt maszkokkal pedig a magunk és mások életét védelmezzük, tehát viselésükhöz komolyság és felelősségtudat társul. „Élesben” hordunk maszkot, igaz azért néha titkos mosolyt csal az arcunkra, hogy nem ismerjük meg egymást. Megesik, hogy teljesen ismeretleneknek köszönünk, mások mellett meg, akiknek köszönni illene, szótlanul elmegyünk. A maszkok azonban ezt a kósza mosolyt leszámítva szomorúságot idéznek bennünk.

   Hová tűnt a felhőtlen örvendezésünk és vajon miként éljük meg ezt az időszakot? „Előrehozott” vagy „meghosszabbított” nagyböjtként? Szerintem nem furcsa ez a kérdés, mert lélekben az otthonaink „katakombáiba” zárva az imára, a lelki edzésre összpontosítunk már a farsang idején is. De a katakombákban felszínre törő öröm sokkal mélyebb is lehet, mint a vigadozás felszínes és átmeneti ujjongása.

   Az igazi öröm mélyén lelki béke él, ez szépíti meg perceinket. Ez a fajta öröm nem azonosítható az átmeneti jókedvvel, melyet másnap esetleges mélabú követ. Az átélt öröm benső fénytől ragyog, és nem csak farsanghoz kötött – nélküle nem tudnánk felvállalni a mindennapok keresztjeit. Ezt az örömmel dúsított „vitamint” nem lelki táplálkozásunk kiegészítőjeként használjuk, hanem alapvető tápanyagot jelent számunkra.

   Nagy szükség van most erre a hitből fakadó örömre, hogy lelkünk oxigénhez jusson…

   „Szomorúságtok örömre fordul.”(Jn 16,20) – olvashatjuk a Könyvek könyvében. Embertársaink közül a rejtélyes kór miatt sokan költöznek most át az örök életbe, de mégis hinnünk kell, hogy valamennyien jó kezekben vagyunk, a Mindenható tenyerén.

   Az idei farsangban nehéz az örömre fókuszálni, de egymásra jobban odafigyelve rádöbbenünk, hogy az öröm nem tűnt el az életünkből. Most még inkább örülnünk kell egymásnak – legyenek azok közeli vagy távolabbi családtagok, munkatársak, szomszédok, falubeliek. A kérdést így megközelítve farsangi örömünk mégis valódi és őszinte lesz!