Évad végén, évad előtt

Kicsengettek.

Véget ért a 2016-17-es tanév.

Diák, tanár jól megérdemelt pihenőjét tartja, tartaná, ha tarthatná. Nem mindenki teheti.

Véget ért a színházi évad is. Együttesek, s vezetőik már lelkiekben az őszi évad kezdetére készülnek.

A naptári év fele mögöttünk van.

Illik mérleget készíteni, népi nemzeti kulturális életünkben lezajlott eseményeket értékelni, s elgondolkodni a jövőről.

   A 2017-es évet az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, mint tudjuk a kettős Kodály évforduló kapcsán Kodály-emlékévvé nyilvánította.

   A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, közismert nevén a Csemadok Kodály oly szeretett városában Galántán és a Mátyusföldön mintegy húsz jelentős esemény megvalósítását tűzte ki célul az elmúlt év végén. A közel két tucat esemény csaknem fele sikeresen megvalósult, mögöttünk van. Örömmel mondhatják a szervezők, hogy sikeresek voltak, hogy sikerült felkelteni Kodály Zoltán példaértékű munkássága iránt a figyelmet.

   Nem ünneprontásként jegyzem meg, hogy az érdeklődés sokkal jelentősebb kellett volna, hogy legyen, főleg a csodálatos kiállítások iránt. Örültünk volna, ha több iskolánk is megtalálta volna az utat a rengeteg egyéb tevékenység mellett a Galántai Honismereti Múzeumba, Galántai Városi Galériába.

   A világ elismeri Kodályt. Kedves városának, Galántának nemzetiségileg igencsak vegyes lakossága, vezetői szintén? Hangzott el egy újságírói kérdés, melyre sajnálattal kellett elmondanom, hogy ez sajnos teljes mértékben nincs így, de még inkább elszomorít az a tény, hogy Kodály Zoltán kellő tisztelete, munkásságának méltó elismerése nagy hiányosságokat szenved. A jubileumi Kodály emlékév eseményeivel szeretnénk ezt az űrt, a mi szerény lehetőségeinkből kiindulva részben pótolni.

   Elhangzott az a felvetés is, hogy a területi választmány számtalan rendezvényt szentel az évfordulónak. Az ember azt hinné másra már nem is jut idő…, amire el kellett mondani, hogy ez azért nincs teljesen úgy, hiszen a Kodály Napok évében, a Kodály emlékév eseményei mellett minden alapszervezetünk méltó módon emlékezett meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A tavasz folyamán új emlékhelyek születtek az 1956-os népfelkelés 60. évfordulójának záró eseményein. Folynak a megemlékezések az erőszakos lakosságcseréről, a deportálásokról a szomorú esemény 70. évfordulója kapcsán. Megrendeztük az esztrádcsoportok területi seregszemléjét, a Tompa Mihály szavalóverseny és az Ipolyi Arnold Magyar Népmesemondó Verseny valamint a Duna Menti Tavasz országos elődöntőit, válogatóit. Az utóbbi kettőt a Kodály Napokat megelőző hét folyamán. Alapszervezeteink aktív közreműködésével zajlanak a falunapok, és folytathatnám a sort, hiszen július 25-én a világhírű Kodály tanítvány, karnagy és zongoraművész, Vásáry Tamás vezetésével Budapest, Bécs és Pozsony előtt éppen Galántán kezdi nyári koncertjeinek sorát az öt kontinens kiváló ifjú zenészeiből álló Kodály Zoltán Világzenekar, majd egy hónap múlva Deákin kerül sor az I. Országos Szent István Ünnepségre, majd újabb egy hónap elteltével ugyancsak Deáki ad otthont a Szent László év kiemelt eseményének, a középiskolások történelmi vetélkedője döntőjének.

   Merjük remélni, hogy a november eleji megyei választásokon induló jelöltek elsődleges célja az lesz, hogy minél nagyobb támogatást biztosítsanak a felsorolt, valamint a nem is említett rendezvények sikeres megvalósítására, vagy legalább sikerül elérniük azt, hogy a rendezvények megvalósítására jóváhagyott támogatások végre érkezzenek is meg a címzettekhez, azaz szervezeteinkhez.

   Addig is nem marad más hátra, mint Madách Imre hősének szavai szerint küzdeni és bízva bízni.