Értékekről, hitről és önmagunkról

   Két héttel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy személyesen is megismerhettem újságunk Felvidéki rovásírásemlékek című rovatának szerkesztőjét, Friedrich Klárát és férjét, Szakács Gábor újságírót. Életfelfogásuk, elhivatottságuk, emberi tulajdonságaik is, de mindenekelőtt az a fajta kisugárzásuk ragadott meg, amely csak a hivatását, küldetését alázattal, hittel, teljes odaadással végző embert jellemzi. 

   A felsőszeli és zsigárdi alapiskolában Felvidéki rovásírásemlékek címmel megtartott előadásaikat sok gyerek hallgatta, látta, értette. Az alsószeli ALSZIK klub és Zele törzs, valamint a Galántai Művelődési Klub esti rendezvényein pedig a vélemények, új meglátások mellett kérdések és kétségek is elhangzottak. Mert nehéz elhinni, hogy a rovásírásos emlékek számtalan leletét, a több száz vagy több ezer éves múltból ránk marad véseteket, rovásszövegeket el tudjuk olvasni. Nehéz hinni abban, hogy a három-, négy-, öt-, sőt tízezer évesre becsült leletek szerte a Kárpát - medencében egy ősidők óta itt élt népesség kultúrájának emlékei – és ez a nép mi vagyunk. Mindezt nem merjük elhinni – a bátorság hiányzik belőlünk, az egészséges önbizalom és az alapos meggyőződés, a hit ereje.

   Ezek alapvető emberi tulajdonságok, hiányuk elgyengülést, állandó bizonytalanságot okoz, az identitás zavarához, majd idővel az önfeladáshoz vezet. Mert nem ismerjük értékeinket, régi nagyjainkat, nem üljük meg nemzeti és egyházi ünnepeinket, nem becsüljük eléggé a ma élő, közösségünkért tevékenykedőket, birokra kelünk kicsinyes, személyes dolgok miatt, széthúzunk, sodródunk, kallódunk, önmagunk helyett felszínes, idegen kultúrák termékeiben hiszünk és bízunk, s közben feladjuk saját fajtánk értékeit, szép és nemes tulajdonságainkat, amelyeket őseinktől örököltünk, s amelyek mindannyiunkban megvannak.

   Ideje már újra elkezdenünk önmagunk erősítését, lassan, de határozottan: Csak ki kell nyitnunk néhány könyvet, ellátogatni gyönyörű vidékeinkre, emlékhelyeinkre, gyakrabban járni templomba és színházba, nagy közösségi eseményekre. Mert a hegykoszorú övezte világunk lakói számára még száz év után is még mindig a mi kultúránk jelenti a valós, emberi értéket, a szellemiség erejét és a haladást. Mások történelmet, jövőt eszkábálnak belőle, mi még csak nem is büszkélkedünk vele, sőt csak nagyritkán tudatosítjuk. 

Tisztelt Olvasó!

   Kezdje el újra a léleképítést! Kezdje azzal, hogy átböngészi lapunk júniusi programajánlóját. A rendezvények, műsorok közül keresse meg a legvonzóbbakat, vegyen részt rajtuk, legyen a sajátjai között, élje át az közösség emberformáló erejét, ismerje fel újra azt szívet-lelket erősítő sugárzást, amely Ön felé árad.