Duray Miklós 1945-2022

   Életének 77. évében hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Duray Miklós felvidéki magyar politikus, közíró, egyetemi tanár, a felvidéki magyar közösség és politikai élet egyik legnagyobb formátumú, meghatározó alakja.

   Duray Miklós 1965-től fogva aktívan politizált. Bár tanulmányait a prágai tavasz eseményei megszakították, 1971-ben geológusdiplomát, majd 1977-ben doktori címet szerzett.

   Már diákkorától aktív közéleti szerepet vállalt, elnöke volt a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubnak, csatlakozott a Charta ’77 aláíróihoz (akik az emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakoztak, aláíróit a kommunista hatalom üldözte) megszervezte az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát (amely keretében tiltakoztak a szlovákiai magyar oktatás leépítése ellen). 1990-ben megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, később pedig az MKP (Magyar Közösség Pártja) elnöke lett. Alapítója a SZAKC /Szövetség a Közös Célokért/ szervezetnek, amely a felvidéki magyar összefogás szervezete.

   Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, szlovákiai viszonylatban a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt. 1992-ben újra megválasztották, 1994-től 2010-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában volt képviselő. A Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke volt 1994-től 1996-ig.

   Duray Miklós 1998-ban a Magyar Állandó Értekezlet alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője volt. Tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete is. A hatalom nem csábította, a közösség érdekeit mindennél előbbre tartotta. Az MKP nyolcéves kormányzati szerepvállalásakor sem a poszt megszerzése izgatta, hanem az, hogyan tudnánk közösségként többet kihozni az adott helyzetből. Különleges elemző képességgel, éleslátással és stratégiai érzékkel áldotta meg a Teremtő. Az utóbbi években már nem alakítója, hanem bölcs és kritikus szemlélője volt az eseményeknek.

   Könyvei, publikációi, a vele készült interjúk, a róla készült filmek hű képet adnak élete küzdelmeiről, a közösségért tevékenyen dolgozó, mindent felvállaló, nagy tudású emberről. Több díjat és kitüntetést is kapott, így többek között a Bethlen Gábor-díjat (1988); a Magyar Köztársaság Aranyérmét (2000); a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (2001) és a Szent István-díjat (2003).

   Nem volt már hova hátrálni, elértük a falat, melyet immár csak áttörni lehetett. Duray Miklós ennek a felismerésnek a tudatában válhatott utóbb nem csupán a felvidéki, hanem az egész Kárpát-medencei magyar kisebbség- és önvédelemnek az elhivatott képviselőjévé, a magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia avatott szakemberévé és élharcosává, akinek ezért az egész nemzet, különösképpen pedig a külhoni nemzetrészek elismeréssel tartoznak. Egyik legutóbbi interjújában érzékletes képét rajzolta meg „a felvidéki magyar közélet szétverése” hosszan tartó folyamatának. Élete és küzdelme nem volt „dicsőségmenet”, hanem sokkal inkább az igazságért és a magyarságért folytatott konok, következetes küzdelem. Neve, példája és emlékezete legyen figyelmeztető jel és igazodási pont jövendőjét kereső felvidéki népe és külhoni testvérközösségei számára!- írta róla Tőkés László.

   Tisztelet emlékének!

Forrás: SZAKC