A legyőzhetetlen reménység ünnepe!

   A megváltást Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása hozta meg az emberi történelemben. Húsvétkor az Egyház az Úr feltámadásának emlékezetét, mint a legnagyobb keresztény ünnepet üli meg!

   Sajnos, a modern élet túl gyorsan visszazökkenti az embert a szürke hétköznapokba. Ezért is igyekeznünk kell megtartani magunkban a belső húsvéti ünnep szellemét. Tehetjük ezt tevékeny hitélettel: szentmisén való tevékeny részvétellel, rendszeres imával, lelki olvasmánnyal, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával. Mindemellett vállalhatjuk a megújuló természet, a virágok, a  fák gondozását, vagy a társas élet hagyományainak - a húsvéti locsolás és egyéb szép, nemes húsvéti szokások gyakorlását, továbbadását. De a meghitt közös családi, rokoni, baráti együttlétek, étkezések élvezetét is összekapcsolhatjuk a nagy húsvéti örömmel.

   A liturgikus ünneplésben erre az örömre hangol a fehér miseruha, a visszhangzó Alleluja, a  virágokkal díszített templom. Jézus üres sírjának felirata: FÖLTÁMADOTT! - a  győzedelmes kereszttel, a kiemelt helyen álló virágokkal körülvett húsvéti gyertya, illetve az Üdvözítő győzelmi szobra is erre az örömre emlékeztet.

   A nagyhét három utolsó napja a középkorban a nyugalom ideje volt! Nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat legyen a lelki nyugalom ideje most is! Ügyes - bajos dolgainkat lehetőleg zárjuk le nagyszerdán! Így örömmel, egymás felé forduló „figyelmes lélekkel“ ünnepelhetjük a Húsvétot.  

   Mindnyájunknak át kell élnünk a lelki megtisztulás-gyógyulás–föltámadás-újrakezdés igazi, tiszta örömét! Krisztus feltámadása magában hordja valamennyiünk föltámadásának ígéretét. Ezért Húsvét a keresztény lelki örömöknek, a reménységnek, az örökkévalóságba tekintő jogos bizakodásnak az ünnepe!

   Húsvét felel életünk nagy kérdéseire: Mi életünk értelme? - Értelemet kap minden, ha van bennünk igazi szeretet. Érdemes-e jónak lenni, szeretetre, megbocsátásra, lelki gyógyulásra törekedni?  A bánat könnyeit is felszárítja a bocsánat. Nagypéntek győzelme rövid életű, de Húsvét, a szeretet győzelme örök!  Ezt Isten garantálja!

   A krisztushívő Dosztojevszkij önéletrajzából tudjuk, hogy amikor a szibériai száműzetésében tudomására hozták, hogy szabadul, mert életfogytiglani száműzetését eltörölték, akkor nagy örömmel azonnal a  szabad életre kezdett berendezkedni. Assisi Szent Ferenc, amikor egy melankóliába süllyedt társával találkozik, így korholja: Kettő közül az egyik! - vagy Isten szeretetében, vagy bűnben élsz! Ha az első, légy vidám! Ha a második, akkor kérd az Úr bocsánatát, és utána légy vidám!

   Bálint Sándor néprajztudós a húsvéti szokások közül legelsőként a „jézuskeresést“ említi meg. A hívek hajnali órában elindulnak az útszéli keresztekhez imádkozni, majd a patakokhoz, ahol megmosdanak a vízben, a nap folyamán pedig segítik a szegények, elhagyottak, szomorkodók keresztviselését. Együtt imádkozzák Loyolai Szent Ignác közismert imáját: Krisztus lelke szentelj meg, Krisztus teste gyógyíts meg, szent sebeidbe rejts el engem!

Nem helytálló tehát a szólás-mondás: “Halál ellen nincs orvosság“ - mert van!

A feltámadt Jézus!