A Magyar Állandó Értekezlet döntése értelmében 2021 a nemzeti újrakezdés éve lesz.
Ferenc pápa a család évévé nyilvánította.
Az ember kell, hogy tartozzon valahová. A gyökereknek egészségesnek, így erősnek kell lenniük. Manapság, ebben a csak szélsőségeket hangoztató, valló, azokat is inkább imitáló világban – a melldöngetéstől a kozmopolitizmusig – az igazi földhözkötöttség, s most nem a feudalizmusra, inkább helyhezkötöttségre gondoltam, nem csak divat, hanem etikai meghagyás, egyfajta emberi tartás lenne.
A mi generációnk, bármely táján is él a világnak, büszkén hivatkozik szülőfalujára, hiszen itt szívtuk magunkba azokat az erkölcsi, magatartási szabályokat – most keresem a helyes kifejezést, mert embertársaink tisztelete, segítése és köszöntése olyan mélyen munkál génjeinkben, hogy eszünkbe sem jutott a Julis néni köszöntésekor szabályokra gondolni, vagy megkérdőjelezni a szülői utasításokat vagy azok teljesítését -, amelyeket a falu levegőjével, az egyszerű szülők szeretetével magunkba szívtunk. A paraszti rátartisággal a munka értelmét, a mások: szomszédok, barátok, rokonok, egyszóval a falubeliek tiszteletét.
Sok minden köti az embert szülőfalujához: engem is, de hadd ne soroljam. Inkább tisztelettel nyugtázom: nagy hatással volt rám mindig a falu összetartó ereje, a benne lakók szorgalma, munkaszeretete, a haladást szolgáló kulturális törekvések, a toleranciával párosuló segítőkészsége.
További részletezés visszatetsző lenne, mert éppen azt akarom leírni, hogy ezekből a nem éppen elhanyagolható, az életemet és tevékenységemet át- és átszövő emberiességből jócskán törtem én is, mint annak idején a friss cipóból, melyet jóanyám dagasztott és táplálékul kínált a családnak.
A család. A család nevelés! Nagyon sokat gondolkodom a helyzetén. A szakemberek sokat foglalkoznak a problematikával. A mai napig is állítom, hogy a társadalom alapja, a fundamentuma a család: a klasszikus, a keresztény kultúrkörben nem a bigott, formális és tartalmatlan, a félelem összetákolta családról, hanem a szeretetet, tiszteletet sugárzó családról van szó, amelyben volt szerencsém szőlőfalumban, s amelyben megadatott ma is élnem. Az eredményes emberi tevékenység nem nélkülözheti a nyugodt, a támogatást nyújtó családi hátteret.
Pukkai László,
Víziók és metamorfózisok fogságában – részlet
/Lapunk volt munkatársára, a pedagógusra, történészre, publicistára, közéleti személyiségre emlékezve - halálának 4. évfordulóján./