<<  Összes cikk ebben a kategóriában
<<  82/87 >>

Száraz Pál: SAMILA

25.5.2017 16:10 | Száraz Pál

http://www.terrahirujsag.sk/

   Egyszer volt, hol nem volt. Napkelet országában, Perzsiában élt egy nagyon boldog királyi család. A királyi párnak egyetlen kis leánya volt, aki olyan szép volt, hogy mindenki megcsodálta.

   A király és a királyné minden kincsüknél jobban szerették a gyönyörű szép királyleányt, akinek Samila volt a neve. A király kertjében egy gyönyörű halastó volt, amelyben aranypikkelyű halak úszkáltak. Samila egyszer az aranyhalas tó partján tarka – színes pillangókat kergetett, s amint hálójával egy aranyszárnyú pillangóra csapott le, ez elkezdett sírni, és így szólt Samilához:

- Szépséges királykisasszony, engedj el, hadd repüljek haza, otthon vár az édesanyám.

- Nem engedlek el, nálam maradsz.

- Szépséges királykisasszony – szólt ismét a kis pillangó – majd megbánod, hogy kegyetlen vagy, bánatot okozol nekem és édes jó anyámnak.

   Samila azonban kacagva vitte haza a szegény kis pillangót. Otthon gombostűre tűzte, és egy nagy sárga dobozba rakta.

*

   Samila már régen elfelejtette a szegény, aranyszárnyú pillangót, amikor egyszer kiment a halastó mellé, és beleült a csónakba. Hirtelen erős vihar kerekedett, s Samila hirtelen kibukott a csónakból, mert a hullámok felborították. Kiáltozni kezdett. A kiáltozás meghallotta a király kertészének a fia. Csónakba ült és a hang után evezett, s kimentette a fuldokló királykisasszonyt. A csónakjába fektette.

   Otthon Samilát rögtön lefektették, orvosokat hívtak hozzá. Sokáig feküdt betegen, s a nagy ijedtségtől elvesztette beszélőképességét. Amikor felgyógyult, szomorúan kiült a királyi parkba, s a kezében egy nagy sárga doboz volt. Azt nézegette, abban volt a szegény aranyszárnyú pillangó is.

   Egyszer egy tudós ember jött a Napkeleti – Perzsa király országába, aki felkereste a királyt.

- Királyom, hallottam, hogy szerencsétlenül járt a gyönyörű leányod. Messze országból jövök, meg akarom őt gyógyítani. A tél hazájában, ahol mindig hideg van, van egy forrás, amely soha nem fagy be. Ennek vizét az élet vizének nevezik. Ez a víz a jeges hegyek tetején folydogál, s ebből a vízből ihatna a leányod, megint beszélni tudna. A jeges hegyek tetejére azonban csak olyan ember tud feljutni, aki soha életében rosszat nem cselekedett. Hirdesd ki az országban, talán akad, aki a jeges hegyek tetejére el mer menni.

   A király kihirdette, hogy aki elmegy a jéghegyek tetejére és hoz az élet vizéből, annak adja fele országát és egyetlen leányát.

   Másnap százával jelentkeztek a délceg legények, hogy útnak induljanak. Hónapokon keresztül gyalogoltak, amíg oda értek, ahol soha sincs nyár. Telt az idő, s a sok legény közül egyetlenegy sem jött vissza.

   A király újból kihirdette az országában a korábbi felhívását. Most már csak két legény jelentkezett. De ezek a legények sem jutottak fel a jeges hegyek tetejére. Mielőtt a hegytetőre értek volna, ők is megfagytak.

   Sírt a király és a királyné, hogy nem akadt egyetlen tisztalelkű legény sem az országban.

   Egyszer a király szomorúan sétált az aranyhalas tó mellett. Bánatosan nézett a tó vizére. Ott dolgozott a király kertészének a fia, aki Samilát kimentette a tó vizéből. A kertészfiú meglátta a bús királyt, s így szólt hozzá:

- Királyom, miért búsul?

- Hogyne búsulnék, fiam, amikor egyetlen leányom már vagy hat esztendeje nem tud beszélni.

- Ne szomorkodjék, királyom, elmegyek én a jeges hegyek tetejére, elhozom a királykisasszonynak az élet vizét.

A király így szólt:

- Kár volna, ha még eggyel több fiatal élet veszne oda.

Másnap a kertészfiú elbúcsúzott édes szüleitől.

   Két hónap múlva odaért, ahol a tél hazája volt. Nekiindult a kertészfiú felfelé a jeges hegyeken. Amikor felért, egy öregemberrel találkozott, akinek földig érő, fehér szakálla volt, a fején pedig báránybőrsapka. A kertészfiú megismerte azt az öreget, aki a királynak azt ajánlotta, hogy az élet vizéből igyon a néma királykisasszony, s akkor ismét beszélni tud majd.

- Isten hozott, öcsém! Régen vártalak. Elvezetlek oda, ahol az élet vize folyik.

A kertészfiú elindult az öreggel. Amikor odaértek, az öregember így szólt:

- Látod, fiam, ez az élet vize! Vedd le a kulacsodat, merítsél belőle és vidd el haza, a szerencsétlen királykisasszonynak.

A kertészfiú megköszönte az öregember jóságát, s nagy boldogan indult hazafelé.

   Nagy volt az öröm a királyi palotában, amikor megtudták, hogy a kertészfiú hazaérkezett. A király örömében átölelte és megcsókolta, s levezette a kertbe, ahol Samila szomorúan üldögélt. A kertészfiú átnyújtotta a csutoráját. A szép királykisasszony ivott az élet vizéből és rögtön újból tudott beszélni.

- Köszönöm neked, te derék fiú, - mondta neki, - most már másodszor mentetted meg az életemet.

   Ahogy ezt a szépséges királykisasszony kimondta, a király abban a pillanatban odaadta a kertészfiúnak fele országát és feleségül adta hozzá egyetlen leányát, a gyönyörű Samilát.

Így lett az egyszerű, tisztaéletű kertészlegényből király.


Száraz Pál

   A nagykéri származású Száraz Pál 1954. május 22-én született Nagysurányban. Nős, két gyermek édesapja. Alapiskola tanulmányait a Nagykéri Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában végezte, majd a Losonci Építészeti Szakközépiskolában érettségizett. Középiskolai évei alatt tagja volt a losonci Kármán József irodalmi és művészeti körnek.

   1977-től Nagyfödémesen él és alkot. Építészként dolgozik. 2004-ben, fiával közösen SZING-EX-PROJEKT SLOVAKIA kft. néven tervezéssel és építéssel foglalkozó vállalatot alapított, melynek tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Az osztrák Schauer vállalat munkatársa.

   Számára az irodalom és az építészet egyet jelent – művészetet. Mindig írt és mindig építészként dolgozott. Olykor más művészeti ág felé is ki-kitekintett. Tíz évig volt a nagyfödémesi öntevékeny színjátszócsoport rendezője (1980-1989). Írásai, versei, recenziói, novellái az Új Szó, a Hét, az Új Ifjúság, az IFI, a Nő, a Tábortűz, az Irodalmi Szemle, a Heti Hírlap, a Győzelmes Út, az Ungi Táj és a Honismeret című lapok hasábjain jelentek meg. Egy ideig a Szlovák Rádió magyar adásának is tudósítója volt. Az utóbbi években több helyen -Vár, Agria, Új Forrás, Széljárás, Aranypor, Opus, Bécsi Napló, Szőröskő, TERRA Hírújság című lapokban jelentek meg írásai.

Bibliográfia:

A galántai járás fiatal írói és költői antológiája (I/1982, III/1984, IV/1985) kiadványokban novellákkal szerepelt

Kötetei:
Kilométerkő - 1999, novellák
Beszélő fények - 2004, novellák, versek,
Falu a madárdalos fák alatt - 2008, helytörténet (Nagykér)
Szárda szőnyege - 2014, mikro novellák,
Állatkertben - 2016, leporelló


Fényképgaléria




Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email 

Hozzászólások

Hozzászólás hozzáadása

Ehhez a cikkhez még nincs hozzászólás


 
<<  Összes cikk ebben a kategóriában
<<  82/87 >>

Cookie beállítások
Weboldalunk működéséhez elengedhetetlen sütiket használunk, amelyek lehetővé teszik a weboldal alapvető funkcióinak megvalósítását. Ezeket a sütiket internetböngészője beállításainak módosításával letilthatja, ami befolyásolhatja a weboldal működését. Nem létfontosságú cookie-kat is szeretnénk használni weboldalunk működésének javítása érdekében. Ha engedélyezni szeretné őket, kattintson a hozzájárulásra.
Információk a cookie-król
Egyetértek Személyreszabás Elutasítom
<Vissza
Részletes cookie beállítások
Cookie-kat használunk az oldal alapvető funkcióinak biztosítása és a felhasználói élmény javítása érdekében. Az egyes kategóriákra vonatkozó hozzájárulását bármikor módosíthatja.
<Szükséges cookie-k (sütik)
 
A technikai sütik elengedhetetlenek weboldalunk megfelelő működéséhez. Ezeket elsősorban a termékek kosárban való tárolására, kedvenc termékeinek megjelenítésére, preferenciáinak és vásárlási folyamatának beállítására használják. A technikai cookie-k használatához nem szükséges az Ön hozzájárulása, de azokat jogos érdekünk alapján dolgozzuk fel. Beállíthatja böngészőjét úgy, hogy blokkolja az ilyen fájlokat, vagy értesítse Önt azokról. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy weboldalunk egyes részei nem működnek megfelelően.
<Analitikai cookie-k
 
Az analitikai cookie-k lehetővé teszik, hogy mérjük weboldalunk teljesítményét és látogatóinak számát.
<Marketing cookie-k
 
A marketing cookie-kat a reklámok és a közösségi hálózatok használják a megjelenített hirdetések testreszabására, hogy azok a lehető legérdekesebbek legyenek az Ön számára.
Engedélyezem az összeset Kiválasztottak engedélyezése Elutasítom
Mentés Elutasítom