A jókai Fellinger Károly 55. születésnapját ünnepli. Méghozzá úgy, hogy legfiatalabb olvasóit ajándékozza meg. Egy valódi ikerkönyvvel.
Legújabb verseinek gyűjteményét édesanyjának és unokájának, Alexandrának ajánlja. A Mindjárt gondoltam című kötet olyan gyermekverseket, úgynevezett svéd típusúakat tartalmaz, amelyekben nincsenek csengő-bongó rímek, andalító ritmusok, megzenésíteni sem lehet őket, ám olyan varázslat lakozik bennük, a legegyszerűbben így nevezhetnénk meg: a gyermeki lélek. Fellinger Károly ebben a stílusban is maradandót alkotott: a rövid töprengések, tűnődések és bölcs megfigyelések hol elgondolkodtatják, hol pedig mosolygásra késztetik az olvasót. Gyerekekről szólnak, gyerekeknek íródtak, de általuk talán a felnőttek is közelebb kerülhetnek saját csemetéik megértéséhez.
A Mindjárt gondoltam párja a Hullámvasút című kötet vadonatúj gyermekverseket tartalmaz. Ezt a kötetét az író édesapja emlékének és unokájának, Fülöpnek ajánlja. Jókedvű gyermekversei feledhetetlen utazásra csábítanak a költészet és a képzelet birodalmába. Mert ki ne szeretne szénakazlat mászni, csillagot lesni, lókötő szellővel versenyt futni, falomb közül lábat lógatni, szél szárnyából tollat tépni? Aki erre a hullámvasútra felmerészkedik, biztosan nem akaródzik egyhamar leszállnia!
Jubileumból is akad még néhány: a Tábortűzben kerek negyven éve jelent meg első gyermekverse, s öt éve van már, hogy a Magyar Irószövetség által Weöres Sándor születésének centenáriumára kiírt Bóbita költőversenyen az első helyet nyerte el a Farsang végén - című verse, amely kötetben most jelent meg először.
Az ikerkönyvek kiadását támogatók névsora a Hullámvasút című kötetben található.
A VILÁG VÉGÉN
A nagyoviban a gyerekek
azzal dicsekednek, hogy hol voltak
a szüleikkel nyaralni.
Petike azt mondta, ők Barbadoson
sütkéreztek a tengerparton,
Réka szerint ők Új - Zélandon
oroszlánfókákat láttak.
A kis roma Aladár is
kihúzta magát és így válaszolt:
Mi a világ végén voltunk.
A gyerekek irigykedve
néztek rá. És az merre van,
tette fel a kérdést
a legirigyebb gyerek.
Hát ahol mi lakunk,
öt kilométerre a falutól,
azt a helyet a világ végének hívják,
mondta Aladár a legnagyobb
természetességgel. /79. oldal/
LAJHÁR
Az anyu az aput
lajhárnak hívja.
Most tudtam meg,
hogy a lajhár az egy állat,
ami a fán szeret aludni.
Nem értem, először is
az apu nem hasonlít
a lajhárra, másodszor
meg nem a fán alszik,
hanem anyuval
a közös ágyukban.
Mivel az ágyuk is fából
készült, felvetődik a kérdés,
akkor anyu is egy lajhár,
csak még nem tud róla.
Majd szólok az apunak,
hogy világosítsa fel erről,
én ugyanis nem szólok
bele a felnőttek dolgába. /85. oldal/
HULLÁMVASÚT
Hullámvasút az én álmom,
átkelek a valóságon,
semmi sem múlhat ott rajtam,
végcél, honnét elindultam.
Bumeráng útja a pálya,
vágyom már a szivárványra,
kísér a zaj fel az égre:
kékmadaram szívverése.
ALTATÓ
Feneketlen kútjában
lubickol a vén hold,
betemeti a kutat
fényével az égbolt.
A varázsló kesereg,
tűvé teszi az eget,
varázskendőjével épp
üstökös lány integet.
A csillagok udvarán
terített nagy asztal,
házigazda a remény
nótázásra marasztal.