Három recepteskönyv

Hagyományos alsószeli receptek – Tradičné dolnosalibské recepty

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal – avagy a gyomor csodálatos élete

Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Nagy macskajajkönyv – avagy süssünk - főzzünk másnaposan   A Jaj a legyőzötteknek! Című sikerkönyv javított, jelentősen bővített kiadása 66 recepttel

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal – avagy a gyomor csodálatos élete

   Állítólag a pacalkedvelők kisebbségben vannak. Akkor mit keres itt ez a könyv? Azért csak vegyék bátran kézbe – a könyv arra való (pacalosan is) – nézzék meg a hátlapját, van ott öt ajánló. A szerzőik: Váncsa István, Nyáry Krisztián, Segal Viktor, Bödőcs Tibor, Parti Nagy Lajos. Hát lehet ezt még fokozni? Perszehogy lehet, vágná rá kapásból az irodalomban jártas olvasó, Esterházy Péterrel. Nyugi, itt van ő is, de bévül. Két pacalos szöveggel is. A számozott receptek (1 – 77) a 120. oldalon kezdődnek. Addig irodalom. Bárki rámondhatná – hiszen csak a pacalról ír. De ha nem restek és megnézik a névmutatót (mert az is van, potom 14 oldal á 20-25 névvel), rácsodálkoznak, hogy ezek meg hogy kerülnek egy pacalos könyvbe. Ha csak a H-ból szemezgetünk: Hamvas Béla, Hašek Jaroslav, Havel Václav, Hoffman Dustin, Hrabal Bohumil, Huszárik Zoltán, Hitchock Alfréd + 14 név. Az Ö betű alatt viszont csak árválkodik Örkény István. A receptes rész is tartogat jócskán meglepetéseket. Ki gondolta volna, hogy a pacalt ennyiféleképpen meg lehet főzni. Meg hogy van harcsapacal is. Birkapacal, szarvaspacal, hadipacal, hamispacal. A receptek után: Mit igyunk a pacalhoz. Ezután még 35 oldal „irodalmi befejezés“ – ez a fejezet alcíme.  Ahogy a pacal nem bébiétel (annak ellenére, hogy könnyen emészthető), úgy a történetek sem óvodásaltatók. De jók, érdemes olvasni őket, kitágítják látókörünket. A pacalok felé is, az irodalom felé is. A mitigyunkapacalhoz pedig az italok felé, Kling József borszakértő jóvoltából, akiről kiderül, sörszakértőnek sem utolsó. Érthetően szakszerű. Az aperitiv – digesztív – pacal párosítások nincsenek leírva a könyvben, maradjunk abban, hogy jót jóval nehéz elrontani. Mi ebből a tanulság? Együk a (jól elkészített) pacalt, igyuk a hozzávaló italokat, olvassuk a könyvet és rajtunk áll, mennyire lesz kerek a világ (legalább egy kis időre).

Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Nagy macskajajkönyv – avagy süssünk - főzzünk másnaposan

   A Nagy macskajajkönyvben ugyan nincs névmutató, de próbálok egy H betűset ideírni: Hamvas Béla, Hrabal, Havel, Hašek, Howard (a P.), Hemingway, Hajnóczy Péter. Azt hiszem, nem teljes, de így is mond valamit a könyvről. Én meg azt mondom, hogy alapos, érdekes, réteges, rendszeres. Megszokhattuk a Cserna-Szabó könyveknél, hogy többszintesek, itt még Darida Benedek is beleviszi a magáét. Rajtunk is áll, melyik szintre jutunk fel. Amit nem értünk első hallásra, annak utánanézhetünk. Az emlegetett könyveket meg elolvashatjuk.  A másnaposság vagy inkább a másnaposság elleni küzdelem a keret, ebből a keretből jönnek elő a történetek. „Jó“ és „rossz“ példák az alkoholfogyasztásra. Még mielőtt azt gondolnák, hogy a könyv piapropaganda, mondom (de nem erőltetem) az értelmezésemet: Az eddig élt sok milliárd emberből a könyvbéli 40-50 embert vitte látszólag előbbre az alkohol. De ők zsenik voltak alkohol nélkül is. Úgyhogy semmi esélyünk arra, hogy az alkohollal betaszigáltathatjuk magunkat a halhatatlanok közé.

   A „rendszeres“ pedig azt jelenti, hogy az ókortól napjainkig tekintik át másnaposság ürügyén az ember fejlődését. A közölt receptek némelyike annyira szokatlan, hogy nem főzném meg, nem próbálnám ki. De a közlésük nem öncélú szenzációhajhászás. Inkább arra utal, hogy az emberiség egyetemes történetébe beletartozik az emberi butaság története is (Ráth-Végh után szabadon). Érdekes „a másnaposság és a magyar költészet kapcsolatát“ taglaló rész is. Czeizel Endre végzett ilyen jellegű kutatásokat, idézik is bőségesen. Csak csöndesen jegyzem meg, hogy kicsi csoport (max. kétszáz író-költő) és nagy csoport (a több milliós magyar népesség) összehasonlítása mindig rejt magában valamilyen statisztikai pontatlanságot. Viszont Ady Endre csak egy volt, mint ahogy Weöres Sándor is. Aki meg egyetlen, azt milyen statisztikába, milyen skatulyába lehet beletuszkolni?

   Hogy ne csupa jót írjak a könyvről: A két cseh fejezettel – Hašek, Hrabal – lekörözik ugyan a téma magyarországi irodalmát, de a cseh élettérben (így a cseh kocsmában sem) nincsenek teljesen otthon. Ennek az lehet az oka, hogy Hašeket és Hrabalt a műveiken keresztül ismerik, tudják az életrajzukat, fel is dolgozzák a történeteket. De nem ismerik a cseh hétköznapokat, a csehek szokásait, amit könyvből nem is lehet megismerni, turistaként még kevésbé. Az idevágó magyar „irodalmat“ többnyire önjelölt „kocsmakulturológusok“ meg „sörantropológusok“ követték el, esetenként sok kocsmalátogatás után, de a cseh kultúra ismerete nélkül. A csehek abban a kocsmában élik a közösségi életüket, ahol törzsvendégek. Attól, hogy mindennap ott vannak, még nem alkoholisták. Hrabal sem a mindennapi lerészegedés reményében járt a Tigrisbe. Szerintem az is csak a mese világa, hogy Havellal meg Clintonnal berúgtak, mint a ... Hašeket szintén csak Švejk által ismerik. Pedig Hašek nem egykönyves író.

   Vissza a jóhoz: A könyvtől kedvet kaptam az olvasáshoz. Konkrét könyvek elolvasásához. Jerofejev, Bukowski, a még nem olvasott Hašek, például. Gondolom, mindenki megtalálná a neki valót. És ez a (z egyik) lényeg. Nem csak költőkről meg írókról szól a könyv, megjelenik benne Oliver Reed színész, Keith Floyd mesterszakács, Újházi Ede színész, Czibor Zoltán (nagymamájának a 23 üveg szilvabefőttje), Georg Best és további hasonló tudású futballisták és még sokan mások. Emberek, akik tudtak Valamit.

Hagyományos alsószeli receptek

   De ha Terra, akkor rólunk, nekünk. Az alsószeliek szakácskönyvétől meg nem is nagyon találhatnánk rólunkabbat meg nekünkebbet. A Terra-olvasók számottevő része már evett szeli ételt. A Jurta-napokon. A sokféle ízesítésű kemencés lepény, a szeli csikmák, a vadászételek mellett minden évben főznek valamilyen ősi magyar ételt is. Mindent kiváló minőségben. Ahol évente megetetnek 7-8000 embert, annak komoly háttere van. Szakácsnékban is. Annak előbb-utóbb lesz valami nyoma papíron is. A könyv 2017-es kiadású, de aktuális most is, nem megy ki a divatból. Nincsenek benne sztárszakácsok, gasztrodivat-irányzatok, de annál szerethetőbb. Hagyományos receptek jól és érthetően megírva, szépen bemutatva. A fényképek szolídsága és a szerkesztés külön dicséretet érdemel. Van értelme a képeknek, látjuk, hogy az ételek Alsószeliben hogy néznek ki. Főző embernek ez értékes információ. A még nem főzőnek meg kedvcsináló?

   Mitől szeli a szeli konyha? Föltűnt, hogy petrezselyemzöldjén kívül más zöldfűszert nem használnak. Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyve meg tele van zöldfűszerrel. Ennyivel szegényebbek lennénk? Kérdeztem erről Szeli tudósát, lelkiismeretét, Szabados Laci bácsit, aki azt mondja, szeli asszonyok nem raktak gyomot az ételbe. A magyarázathoz a sörfőzés segít hozzá. A német tisztasági törvény (1516) szerint sört csak vízből, malátából és komlóból szabad főzni (ma már hozzátesszük az élesztőt is). Mégis mennyi különböző ízű, színű, állagú, illatú sör van például a bajoroknál, akik máig betartják  a tisztasági törvényt. Hát sóval, borssal, paprikával, köménymaggal hányféle ízű ételt lehet készíteni? Aki érzi (és élvezi) az ízeket, annak nincs két egyforma csibebecsinált, marhapörkölt vagy bableves. Viszont ezt a másságot néha csak erős odafigyeléssel lehet észrevenni. Normális ember meg szereti a hasát, hát odafigyel.

   Jó megnézni ezt a könyvet a szomszéd faluból is, például Deákiból (szomszéd falu, határi úton csak 4 kilométer). Vannak-e különbségek? Bizony vannak. Elnevezésekben is, receptekben is. A szeli sós lafkó Deákiban lapított. Nagyapám mindig hozzátette: hetvenhétszer taszított. És valóban, a tészta gyúrásánál van egy taszító mozdulat. (De nem hiszem, hogy a nagymamám számolta volna). Szeliben sütik a mákos pogácsát /1 kg liszt, 40 deka őrölt mák, 30 deka zsír, 35 deka porcukor, csipetnyi só, szódavíz vagy fehérbor). A szájhagyomány szerint (Apám mondta) minden deáki gazdasszony tudott mákospogácsát (ez még nem nagy kunszt) és rétest sütni (ez már valami, pláne ha mindenki). Hát lássuk a deáki mákost: ½ liter darált mák, ½ liter cukor, ¼ liter zsír, egy kis tej vagy tejföl.  A toros pecsenye Szeliben fokhagymával sül, Deákiban vöröshagymával. Hát ennyi ízelítőnek a négy kilométernyi különbségből. Szeliben és Deákiban is pirosan főznek, Hoszzúfalun fehéren. Sok étel színe attól függ, tesznek-e pirospaprikát a rántásba. A piros – fehér jelleg első ránézésre látszik a rizsán. (ha rizst írnák, az már nem lenne se szeli se diáki). A pirosan főzők pirosra csinálják, a fehéren főzők meg fehérre (a köretnek készült rizsről van szó). A lafkó meg Hosszúfalun béles.

   Mi okból olvas az ember szakácskönyvet? Hát hogy tudja, mi van benne. Milyen ételek. Mert ha nem tudja, hogyan választana közülük sütni – főznivalót? Jó, jó, van internet, beírom, mi van otthon és kiköpi a receptet.  De ez nem könyvélmény. A három könyv mellé ajánlok egy negyediket is: tavaly megjelent Váncsa István Lakomájának harmadik kötete, A francia konyha legfinomabb ételeiből alcímmel. Három híján hétszáz oldal, képek nélkül. Komoly könyv, szokásosan megtűzdelve a Váncsa-féle történetekkel. Mind a négy könyv megmutatja, mitől jobb, több, érdekesebb ez a forma, mint az internetes receptek. Internetes receptet még csak ajándékba sem lehet adni.

   Kellemes olvasást, jó főzést, testi-lelki felüdülést! 

Gaál Joska

A könyvek beszerezhetők a Molnár-féle könyvkereskedésekben (Galánta, Sellye, Dunaszerdahely, Somorja) vagy a Családi Könyvklubban.