 |
24/87 |  |
Tavaly őszre készült el a Csemadok Diószegi Alapszervezete hét évtizedes tevékenységét összefoglaló kiadvány, amely 276 oldalon mutatja be a szervezet munkáját a megalakulástól napjainkig. A hétszer tíz évet felölelő összefoglalók a szervezet vezetőségi tagjainak munkái. A köszöntőt Szabó Antal, a város polgármestere, a bevezetőt Csanaky Eleonóra írta. A könyvet régi fényképek, jegyzőkönyvi kivonatok, jelenléti ívek, versek, plakátok, újságcikkek és visszaemlékezések teszik még értékesebbé. Külön fejezetek szólnak a szervezet művészeti csoportjainak történetéről, eredményeiről. Többszáz diószegi magyar ember kultúraőrző munkájának, az önkifejezés, a tehetség kibontakoztatásának felmutatása ez a különlegesen gazdag kiadvány. Az eltelt hetven esztendőben diószegi magyarok generációi láthatták-hallhatták a kiemelkedően magas színvonalra emelt énekkari, népzenei, néptáncos- és színjátszó munka eredményeit, s a csoportok és szólisták messzire vitték a település jóhírét.
A könyvet a járvány miatti többszöri halasztást követően 2022. január 29-én, a Csemadok Diószegi Alapszervezetének évzáró taggyűlésén mutatta be Szabó Mária és Krommer Rudolf.
Vígh Sándor, a diószegi Csemadok elnöke 2020. január 25-én, az évzáró gyűlésen arról adott tájékoztatást, hogy a Csemadok 2021-ben, a helyi szervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából egy, a 70 évet felölelő kiadványt tervez megjelentetni. Ehhez kérte a tagság segítségét, hiszen érdekes fényképek, dokumentumok lehetnek a tagoknál. Kaptunk is, főleg fényképeket! Birtokunkban van sok dokumentum – jegyzőkönyvek, meghívók, plakátok, újságkivágások, fényképek – tíz irattartóban dátum szerint elrendezve. Elődeink fontosnak tartották, hogy ezt számunkra megőrizzék.
Krommer Rudolf: Vergődés sikerrel /részlet a könyv összeállítójának bevezetőjéből/
A pszichológia tudománya a 21. században jutott el arra a szintre, hogy felismerje, mennyire befolyásolják az örökölt traumák az egyén sorsát. A feltáratlan, ki nem beszélt sérelmeket megannyi tüskeként cipeli magával minden ember, sokszor úgy, hogy maga sem tud róluk – tetteiből mégis visszaköszön az átörökített félelem. S ha ez érvényes az egyénre, úgy a közösségek életére hatványozottan igaz! Minden okos kormánynak tudatosítania kellene a „kibeszélés – megbocsátás – elengedés” fontosságát, s az országot érintő sebeket is ekként kellene kezelni. Eddig még nem volt okos kormányunk! Hosszú évtizedekig, túl sokáig hallgattunk mi is, a szlovák térfélen úgyszintén! Pedig meggyőződésem, hogy „ki szépen kimondja a rettenetet, azzal fel is oldja.”
A mi korosztályunk a hosszú kényszerhallgatás után mind a mai napig adósságot törleszt és kötelességszerűen összegez. Azért idézi fel a múltbéli sötét foltokat, hogy többé ne nyomasszanak, és ne kelljen beszélni róluk. Hiszem azt is, hogy míg mi szlovákiai magyarként kényszeredetten kerestük a helyünket, addig gyermekeink és unokáink számára a kettős kötődés már többletértéket jelent. Nekünk a néptánc, a népzene, a színjátszás és esztrádműsorok megadták a csoportélményt, a valahová tartozás tudatát, nekik mindezek ismerete már tartást és irányultságot ad. Ma már láthatjuk, hogy a hét évtizedes Csemadok-munka gyöngyszemeket izzadt ki gyermekeink számára, csak meg kell látnunk ezeket a gyöngyszemeket és fel kell ismernünk az értéküket!
Gyermekeink, unokáink a magyar és a szlovák kultúra kettős birtokosaiként, a két nyelv, a két kultúra aktív ismerőiként mára elmondhatják, hogy kitűnnek az átlag közül! Lassan visszaállt a világ rendje, és ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a kettő több mint az egy! Aki megőrizte az anyanyelvét, kultúráját, az dupla hozományt tett gyermeke bölcsőjébe. Mert az iszap végül leült, a mesterséges ellenségkép szítása fokozatosan megszűnik, és mi abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy itthon végre „itthon lehetünk”, a határ túloldalán pedig szintén otthon vagyunk. Kapocs lettünk magyarok és szlovákok között; nem okoz gondot, ha tolmácskodni kell; Arany János Családi köre ugyanúgy a gyermekeinknek mondott esti mese része, mint ahogy Hviezdoslav sorai is képesek melengetni a szívünket. Jól érezhetjük magunkat ebben a kettős helyzetben, mert Szlovákiában és Magyarországon is belülről, ugyanakkor kicsit felülről szemlélhetjük szülőföldünk és anyaországunk történéseit.
Csanaky Eleonóra: Visszatekintve – előre nézve /részlet a könyv előszavából/
A diószegi CSEMADOK 70 éve
A kiadvány megjelenését támogatta:
Vissza
Szükséges cookie-k (sütik)Analitikai cookie-kMarketing cookie-k