Találkozások - ötödik helyi képzőművészeti kiállítás Farkasdon

   Ezúton egy nem szokványos kiállítás került megrendezésre, amelyen kézimunkákat, festményeket és fotográfiai alkotásokat tekinthettek meg az érdeklődők.

   A résztvevők nagy létszáma adta az ötletet, hogy a kiállításnak azt a nevet adjam a „Találkozások”.

   Jelen voltak tanárok, akik mellékállásban festenek. Ismert vállalkozó, aki rejtve, de annál nagyszerűbb képeket fest. Csillagász, akinek a hivatása egyben a szenvedélye és annak eredménye a fotón ábrázolt csillagrendszer. Részt vettek a kiállításon még festőművészek, akik mindig újabb és annál nagyszerűbb alkotásokkal örvendeztetnek meg minket.  

   Ez a hatalmas csoport régi és új személyek társaságában egy nagy találkozásnak adott helyett.

   Mikor a szervezésbe fogtam és mindenki alkotását egytől egyig végignéztem, volt, amelyik örökre bevésődött az emlékezetembe.

   Mint az 1999-es napfogyatkozást ábrázoló fotó. Feltört kicsi gyermek énem, ahogyan az eget pásztáztam, hogy lássam ezt a gyönyörű jelenséget. Most itt van ismét előttünk ez a jelenség. Újra élhetjük nézve a képet, ezt a napot. Vagy akár végiggondolhatjuk, hogy azóta és az elmúlt években mi történt velünk, és milyen változásokon ment keresztül az életünk.

   Én tudom a sajátomat. Időközben felnőtté váltam.

   Továbbá az Aranyeső c. festmény. Absztrakt, látszólag melankólikus, de ha távolabbról nézem és csak a színeire összpontosítok, látni vélek egy tájat. Egy olyan tájat, ami egy havas hegységet ábrázol. Borzongok tőle, mégis kellemesen érint ez az érzés.

   Aztán a “ Hegyek uralkodója” ami a szarvast ábrázolja. Olyan mintha az erdőben sétálnék, és magam előtt látom ezt a büszke, gyönyörű és fenséges állatot. Talán egy pillanatra mi is fenségessé válhatunk, miközben nézzük.

   A kép mögött mindig van gondolat. A gólyafészket ábrázoló kép mögött is. Aki vágfarkasdi, tudja hol volt található a gólyafészek. Ott, ahol tiszteletünket adjuk és meglátogatjuk eltávozott szeretteinket. A gólya is eltávozik, de ő aztán visszatér régi új otthonába.

   A kép nagy hatást gyakorol ránk. Akár csak a Marilyn Monroe festmény. Vonzó, dögös nézése és a vörös színekben pompázva, nekem szinte már a retinámba égett, és csukott szemem előtt is látom a festményt.

   Vagy ennek az ellentéte. Egy ciánkékes rajz. Ami egy elsuhanó járművet ábrázol. Az foglalkoztat ránézve, miért járt arra? Hová tart? Vajon megtalálta azt, amit keresett a vezetője? Ez egy olyan történet, aminek bármilyen lehet a folytatása, de a vége nem derül ki számunkra. Csak elképzelni tudjuk.

   Látok még sok kicsi szemcsét, amit egy anyag tartalma és apró szemcséi fognak össze.
Valaki gondos szenvedéllyel készítette. Talán éjjeleken át. Megidézi nekem a dédnagyanyám szellemét. Vele látván megöregedett kezét, hogyan készítette a legszebb alkalmi terítőket. Visszarepít a múltba és landolok itt a jelenben.

   A kiállítók:

DARÁZS ANDREA
HELENA MOLNÁROVÁ
HOTVÁTH PÉTER “ BRIÓ”
IVÁNYI ILONA
IVETA TAKÁCSOVÁ DADÁKOVÁ,“DADI”
KERESZTESI ILDIKÓ
KIRÁLY ERIKA
LECZKÉSI ANIKÓ
MOLNÁR IVÁN
PÁSZTOR JUDIT
SERES IBOLYA
SCHIMEK TAMARA
TETLIAKOVÁ DRAHOSLAVA
VARGA ANDREA