Csak az tudja, hogy meddig mentünk…

   A negyedi Pongrácz Ágoston Alapiskola hírei

   Amikor már a félévi dolgozatíráson, hajtáson túl vagyunk, és a bizonyítványok gondosan csücsülnek a fiókok mélyén, ilyenkor jut idő számadást, leltárt készíteni az elmúlt félév történéseiről. Azokról az emlékekről, élményekről, amelyek kitörülhetetlenül és megváltoztathatatlanul ott élnek a lelkünk mélyén. Ezekből a negyedi Pongrácz Ágoston Alapiskola tanulói és pedagógusai a következő félévre bőven merítkezhetnek.

   Az ádventi ünnepkör a várakozás jegyében telt el iskolánkon is. Minden héten meggyújtottuk a gyerekek által készített koszorún a gyertyákat, és meghitt énekléssel, versekkel kezdtük az új hetet. Ezzel iskolánk falai közé csempésztük a meghittséget, családias légkört teremtve együtt örültünk a ránk váró számtalan meglepetésnek.

   Az ünnepekre való ráhangolódást hivatott biztosítani az iskolai kirándulásunk is, melyet Budapestre szerveztünk. A szülő-gyerek-iskola szoros kapcsolatát erősítve, két autóbusszal vágtunk neki az útnak. Először a karácsonyi vásár portékáit csodáltuk meg, majd a Hősök terén és a Városligetben sétálgattunk. Napunk fénypontja a Fővárosi Nagycirkusz – Szikramanók c. karácsonyi műsora volt. Nem árulok el nagy titkot, de kicsi és nagy egyaránt szájtátva figyelte a lélegzetelállító mutatványokat, a lenyűgöző előadást. A kirándulás sikerességének elmaradhatatlan feltétele a precíz szervezés, köszönet jár érte a tanító néniknek.

   Soron következő meglepetés volt, mikor az egész iskolát „zöldbe“ öltöztettük, ugyanis mindenki egyforma pólót kapott ajándékba, amely még jobban kiemeli az összetartozást. A szülői szövetség jóvoltából, Toma és csapata fergeteges ádventi játékokat hozott közénk. Gyerekkacajjal telt meg a tornaterem, versenyeztünk, bolondoztunk, mindenki próbára tette ügyességét, népi játékokkal telt el az utolsó tanítási napunk.

   A téli szünet után újult erőbedobással kezdtük az új évet, amelyből immár nem hiányzott a hó sem. Kihasználtuk a Negyeden keresztül húzódó töltés adta lehetőségeket. Mindenki szánkót- vagy egyéb csúszó eszközt ragadott, és kezdetét vette az igazi móka. Így téli sportnapunk is a feledhetetlen élmények gyűjteményét gazdagítja.

   Január közepén a felső tagozatosok elmaradhatatlan sítanfolyamára is sort kerítettünk. Tanulóink egy hetet tölthettek el Dóval (Donovaly) hó lepte lankáin és feléleszthették sítudásukat. Az újoncok pedig belevethették magukat a tanulás folyamatába. Mindenki önbizalommal telve, boldogan, de legfőképp épen ért haza.

   S ha ez még mindig nem lett volna elég, január 26-án gyermekeink azt is bebizonyították, hogy nemcsak a domboldalak-, de a parkett ördögei is. Tornatermünk most ünnepi díszbe öltözött, ahol szüleik örömére a 7-8-9. osztályosok bemutathatták a hónapok óta folyó tánctanfolyamon tanultakat. Az elismerő pillantások, a vastaps gyermekeink ügyességét, kitartását bizonyítja. Ezúton köszönjük Vadkerti Viktor tánctanár munkáját.

   „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki látta, hogy honnan indultunk el.“ Mikor Jókai Mór szavait választottuk iskolánk új mottójaként, még nem is sejtettük, hogy mennyire hamar beigazolódik ez a gondolat. Már most látjuk, hogy az eltelt röpke két hónap alatt meddig jutottunk. Az mindenesetre biztos, hogy emberileg, összetartásban, érzelmi intelligencia terén nagyon jó úton haladunk.