A számrovás - 5. rész
Sebestyén Gyula néprajzkutató ismerteti Mátyás király 1478. évi dekrétumának 5. cikkelyét: „A falusi bírák minden vármegyében kötelesek a rovásnyeleket (vagy rovásfejeket, a páros rovások fejes részét, capita dicarum) három egész évről egy e czélra rendelendő törvényszékre elhozni, s eskü alatt, s lajstromokban is a megye elé terjeszteni, a megye pedig tartozik azokat a király úr számára összeírni." Ez tehát azt jelenti, hogy Mátyás idejében az adót népi rováson is nyilván kellett tartani, hogy az adózók ellenőrizhessék, nem csapták–e be őket.
A gyimesi csángó juhászok Sebestyén Gyula által bemutatott régi rovásbotján nem csak számjegyeket, hanem írásjegyeket is, összerovást is találunk. Jobbról-balra: D, majd IC összerovás, ÖR összerovás, SZB, oldalra döntött C, végül N, vagy a Nagyszentmiklósi Kincsen lévő A és két SZ látható. 1. ábra
A Hortobágyon felelevenítették az állatok rováson történő hagyományos elszámolását, erről szól Szakács Gábor: A puszta télen c. cikke honlapunk Élő rovás rovatában. www.rovasirasforrai.hu
Az adózás, fizetség elszámolás céljából rendszeresített rovásfák mérete változó. Például az adó rovás Hátszegen: 2-3 méter hosszú, 3 cm oldalszélességű négyszögletes bot. Avas-Újfaluban a pap rovása 1m hosszú gömbölyű kérges bot, vastagsága 2.5 cm. Ugyanitt a kántortanító rovása 75 cm hosszú, két oldalán laposra lefaragott, két másik oldalán kérges bot, a kérges részre történt a kirovás.
Pap és kántortanító elszámolása: 2. ábra
A pusztabírók, aratógazdák olyan rovásfákat kedveltek, amelyekkel a felmerülő peres ügyekben botozni, fenyíteni is lehetett. „…a háztartás körül viszont olyan pálczadarabok szerepeltek a melyeket a ládafiába, tarisznyába, csizmaszárba bedugni lehetett.”
Fejezzük be a számrovásról szóló részeket egy Nyitra-vármegyei, Zobor-vidéki népdallal, Tar Mihály gyűjtéséből (a fogyasztás felrovását a csaplárosné végezte):
Igyunk a fejszére, rójunk a nyelére
Megsegít az Isten, bort iszunk estére…