Rovásírás Iskola, 16. rész

   A számrovás III.

   Vitatható az a felfogás, hogy rovás számjegyeinkkel a 999.999-nél nagyobb számok nem írhatók le, valamint a nulla hiánya miatt műveletek nem végezhetők velük. Hatalmas állatállománnyal rendelkező szkíta-hun-avar elődeinknek bizonyára jó módszerük volt erre. Talán abakusz vagy szorobán szerű eszközt használtak.

   Néhány éve egyik rovásírás előadásunk utáni beszélgetésen Vér Csaba, pécsi fiatalember hasonlóságon alapuló ésszerű javaslatot tett milliós és nagyobb számok leírására. Mivel a millió az 1000 x 1000, tehát a milliót jelöljük két darab rovásezressel, a milliárdot pedig hárommal.  A javaslatot elfogadtam és ajánlom, mivel hagyományos, történelmi rovásemlékünkön található ezres rovásjelünket használja, azonban régészeti lelettel a milliós számjegyek leírását egyelőre nem tudom alátámasztani.

   A rovások két fajtája az egy darabból álló egyszerű rovás és a páros, vagy hasított rovás. Ez utóbbinál mindig két jogi személy van: adós és hitelező, gazda és alkalmazott, hivatali személy és adózó. A képen látható 5 db. páros rovás Herman Ottó tanulmányából.

   Ezeknek a páros rovásoknak használatáról Magyar Adorjánt idézem:

   „A rovást négyszögletűre vágott pálcákra, vagy pedig keskeny deszkácskákra rótták. Amikor pedig a rovás célja két ember közötti valamilyen elszámolás, feljegyzés volt, akkor a pálcát hosszában pontosan kétfelé hasították és az egyik fele az egyik félnél, a másik a másik félnél, (hitelezőnél és adósnál) maradt. Hogy pedig eltérés ne lehessen a kettő között, vagyis a hamisítás lehetetlen legyen: valahányszor újabb tartozást jegyeztek fel akár pénzben, akár ételben, italban, állatban, vagy bármi másban, akkor a két pálcát, vagy deszkácskát egymás mellé tették és úgy vágták rá a rovátkákat, hogy mindkettőn egy szerre mentek végig.”