Növénytermesztés és állattartás a 19. században és a 20. század elején Mátyusföldön

   A klasszikus növénytermesztés mellett - rozs, búza, árpa, zab, kukorica – a század végén elterjedt a borsó, a takarmányborsó, a burgonya (Nemeskürtön Appel Gusztáv ősei honosították meg), a cikória és talán a legfontosabb élelmiszeripari növény, a cukorrépa termesztése. A cukorrépa a 18. század utolsó évtizedeiben honosodott meg Magyarországon. Mátyusföldön a 19. század húszas éveiben két nagybirtokon termesztettek: Lacsny Miklós nagyfödémesi és Alsasse d'Hennin szeredi uradalmában.

   A legnagyobb borsóterülettel (1250 kat. hold) Szold Zsigmond bérlő felsőszeli birtokain találkozhattunk. Elmondhatjuk, hogy a takarmánynövények közül a lóhere, a lucerna, a bükköny, a baltacin is teret hódít a nagybirtokok, majd a parasztgazdaságok takarmánytermelésében; valamint az élelmezést szolgáló köles és tatárka, és például Gülcher nemesnebojszai uradalmában a spárga, vagy Esterházy Miklós uradalmában a káposzta termesztése.

   Esterházy Mihály gróf szenci, tallósi, feketenyéki uradalmában első ízben használt műtrágyát (szuperfoszfátot és chilei salétromot) az istállótrágyán kívül, a tallósi Esterházy-uradalom már 1771-ben meghonosította az eperfatermelést és természetesen a selyemhernyó nagybani tenyésztését is.

   A századvég statisztikái tudósítanak, hogy fejlődő gyümölcsösök teszik értékessé a régió mezőgazdaságát. Külön kiemelik Gulcher Jakab nemesnebojszai gyümölcsösét, Vagsellyén a szilva es alma termesztését. A század végén az alma-, a körte-, a szilva- és a diótermesztés örvendett népszerűségnek. Pusztafödémes, Deáki, Zsigárd, Felsőszeli és Tallós mellett a régió legjelentősebb gyümölcstermelője Alsószeli volt. A zöldségtermesztés központja Negyed és Vágfarkasd volt. lsmert a szőlő termesztése is. Tudomásunk van arról is, hogy régiónkban a 19. század második felében elterjedt a dohány és a kender művelése, valamint a méhészet is (pl. Deákin, Tornócon 43 méhcsaládot tartottak nyilván 1869-ben, Vágsellyén 1896-ban 76 méhcsalád, Kajalon 1870-ben 26 méhcsalád volt).

   A 19. század végén, a 20. század elején általában a legtöbb uradalomban elterjedt a hatos forgó vagy négyes (norfolki) vetésforgó. Általában a hatszáz holdas tagon a hatos, ettől kisebb (de legalább 300 holdas) tagokon a négyes vetésforgó volt az uralkodó.

   A korabeli viszonyok: gazdag rétek, legelők, erdőségek, s nem utolsósorban a takarmánynövények (takarmányrépa, takarmányborsó, lucerna, here, bükköny, baltacin) elterjedésének következménye az állatállomány megőrzése, felújítása, fajtákra cserélése.

   Érdekességként elmondhatjuk, hogy Zichy József diószegi birtokán orosz ügetőfajta lovakat tenyésztett saját ménteleppel, Appel Gusztáv Salgocskán arab telivérek tenyésztésével foglalkozott, a Diószegi Gazdasági Cukor- és Szeszgyár Rt. muraközi tehervontató nehézlovak tenyésztése folytán tett szert hírnévre. Esterházy Károly ábrahámi versenyistállójában díjnyertes versenylovak nevelődtek az amerikai ügető, az irelandi és clydesdale-i fajtákból. Montaffoni tehéntenyészete és speciális fácánosa is volt a hercegnek. A berni fajtájú szarvasmarhát Esterházy Mihály szenci tehenészetében láthattuk. Gulcher Jakab nemesnebojszai birtokán angol telivérek és yorkshire-i sertések tenyésztésével foglalkozott. Alsasse d' Hennin szeredi birtokán, amelyet a századvégén Werth Adolfnak adott bérbe, több mint 3000 szarvasmarhát és 4200 juhot tartottak. Tudomásunk van arról is, hogy Esterházy József és Dániel kajali birtokán 1870-ben 1965 db nemesített juhot legeltettek. Fényes Elek írja 1851-ben, hogy Deákinak szép tehenészete és juhtenyésztése van, de tudomásunk szerint a századvégén a juhtenyészet leépült.

   Az 1869-es adatok szerint Tornócon nemesített juhok és szarvasmarhák

   (237 magyar es 84 svájci) voltak, s a szegényebb gazdaságokban sertések, kecskék és szamarak. Vágsellyén az 1896-os összeírások tanúsága szerint pirostarka, erdélyi és magyar szarvasmarha volt (788 db), 492 sertés, 331 l6 és több ezer baromfi. A juhállománnyal kapcsolatban megjegyzik, hogy nem bírta a versenyt az ausztráliai juhokkal, ezért csaknem teljes egészében kipusztult ezen a tájon. Alsószeliben a magyar es erdélyi fajta szarvasmarha helyett a századfordulót követő időkben a siemmenthali tenyésztését szorgalmazzák, s növekedett a település l6állománya is.

   A nagybirtokok tejfölöslegét a következőképpen értékesítették: a szeredi (Alsasse d' Hennin) uradalom naponta 1900 liter tejet szállított Bécsbe. Gulcher Jakab Nemesnebojszáról szintén ide szállította a tejet, Esterházy Mihály a galántai és a bécsi piacon értékesítette. Nagy a valószínűsége annak, hogy a többi nagybirtok is hasonló módon értékesítette tejtermékeit.

   A fejlődést akadályozó tényezők, a folyók pusztító áradásai mellett a járványok voltak, amelyek megtizedelték a felújítás alatt lévő állatállományt. A Galánta és Vidéke c. közéleti hetilap például az 1910. november 12-en megjelent számában tesz említést arról, hogy a ,,ragadós száj- és körömfájás" hatalmas pusztítást végzett Galánta, Hodi, Kajal és Nemeskosút, valamint a környező majorságok állatállományában.

   Mátyusföld II. /Lokális és regionális monográfia/ A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848-1945 között. /Részlet a tanulmányból – a szerzőre emlékezve, halálának 5. évfordulója kapcsán/